Az új, második generációs Opel Insignia bemutatója nem volt olyan rég, de számos alkalommal vallatóra foghattuk az Opel büszkeségét és egyben utolsó mohikánját, amelyet még az aktuális, francia tulajdonú ‘felállás’ előtt terveztek, így nevezhetjük akár az utolsó ‘valódi’ Opelnek is. Nem titok, hogy az aktuális Insigniát nagyon szeretjük: nem csak a modell formaterve sikerült remekül, hanem technológiája is a prémiumok közé emeli az autót – legalább fél lábbal –, és érződik rajta, hogy a fejlesztés során nem spórolt a villámos gyártó. Legutóbb a puttonyos Insignia kissé emelt hasmagasságú kivitelét, a Country Tourert teszteltük, amely nem csupán a kínálat legdrágább, de egyben legsokoldalúbb tagja.

A Citroën meglehetősen érdekes döntést hozott tavaly októberben: azt követően, hogy a franciák lerántották a leplet a minden porcikájában extravagáns és különleges, ám ebből kifolyólag nem annyira ‘univerzális’ C4 Cactus frissített változatáról, befejezték a ‘sima’ C4 gyártását, vagyis a C4 Cactusnak a klasszikus kompakt kategóriában is helyt kell állnia néhány évig, vagyis ameddig meg nem érkezik a Citroën következő kompakt modellje. Tekintettel arra, hogy a C-szegmens talán mindennél fontosabb (különösen Európában), a C4 Cactusra komoly feladat hárult. Vajon az eleinte ‘szubkompaktnak’ tervezett modell képes ebben a kemény kategóriában helytállni?

A menetpróba után ezúttal tesztre is megérkezett hozzánk a BMW újhullámos formatervével hódító kompakt kupés crossovere, az X2, méghozzá nem is akármilyen formában. A 231 lóerős csúcsdízel hajtáslánc méltó puskaport szolgáltatott a dinamikus kiállású aranysárga modellhez. De vajon tud-e annyit nyújtani az X2, mint amit tetemes árcédulája okán elvárnánk?

Vannak dolgok, amik lényegükben nem változnak. A Toyota Land Cruiser is ilyen: a 2002-es előző generáció alapjaira épülő J150-es modell már 9 éve velünk van, és ezúttal is csak ráncfelvarrással lett frissebb. Csalódás? Nem, inkább magabiztos, öntudatos állandóság, amelyet megváltozott külső, még okosabb belső és egy új hajtáslánc igyekszik felértékelni.

Lovagolhatnánk hosszasan a Mitsubishi legújabb divatos crossoverének, a tavaly leleplezett Eclipse Cross modellnek a névválasztásán, de felesleges: az Eclipse megjelölés korábban valóban a márka kétajtós sportautóit fémjelezte, azonban az újdonság egyrészt magán viseli a ‘Cross’ kiegészítő szócskát, ami a crossover irányvonalra utal, az autót pedig különben is kupészerű tetővonallal látták el a tervezők.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen sokak álma válna valóra, ha megkaparinthatnák néhány napra egy vadonatúj Mazda MX-5 slusszkulcsát, nekem pedig mindez már negyedszer adatott meg – ráadásul mindkét erőforrással, vászontetős és keménytetős RF kivitelben is volt lehetőségem alaposan vallatóra fogni az autót. Legutóbb egy gyakorlatilag nullkilométeres RF került a kezeim közé, amely bár szinte semmit nem változott a korábbi tesztautóhoz képest, kiváló alkalmat adott arra, hogy megvizsgáljuk, vajon melyik MX-5-tel járhatunk a legjobban, ha a kis japán sportautó megvásárlására adjuk a fejünket.

2004-et írtunk, amikor a Mercedes-Benz olyat mutatott a világnak, amilyet előtte még soha senki. Bemutatkozott ugyanis az első generációs CLS, ami négyajtós kupé felépítésével és sportos, de egyben elegáns formáival gyakorlatilag mindenkit lenyűgözött. A kategóriateremtő modellből tavaly novemberben már a harmadik generációt leplezték le, mostanra pedig a tesztautó is megérkezett szerkesztőségünk garázsába, hogy bizonyítsa, legalább annyira úttörő, mint első elődje – még ha ezúttal nem is ugyanabból a szempontból.

Már a színe is feltűnő, amelyet még jobban kihangsúlyoz az egymásba fonódó élek, a bőven mért szellőzők és a hangsúlyos fények kavalkádja. A Lexus NX nem éppen hétköznapi jelenség, még akkor sem, ha a fokozottan sportos formákat ezúttal inkább a visszafogottságáról híres hibrid rendszer hajtja. Teszteltük a farkasbőrbe bújt bárány frissített verzióját.

A húszas éveim közepén járva azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, hogy éppen a legjobbkor születtem a számítástechnikai forradalom szempontjából: tudom, hogy milyen volt, amikor még nem volt internet és okostelefon, de mégis együtt nőttem fel ezekkel a dolgokkal, így nem okoz gondot a használatuk és az elfogadásuk. Az autóiparban is hasonlóan nagy fejlődés volt megfigyelhető ebben az időszakban, a BMW hazai képviseletének jóvoltából azonban most végre megtapasztalhattam, hogy milyen volt, amikor még nem az elektronika irányított a pilóta helyett – klasszikus BMW-t és MINI-t vezethettem.

A Dacia Duster már születésekor sztár volt, ezúttal pedig, nem vitás, hogy jelentős megújulást követően ismét próbál minél nagyobb teret hódítani. A Renault költséghatékonyságra fókuszáló divíziójaként aposztrofálható márka mindent megtett, hogy igáslovának legfájóbb pontjait kijavítsa, aminek eredménye a második generáció születése – a dízel verzió tesztjét követően ezúttal a benzines csúcsmodell vendégeskedett szerkesztőségünk garázsában.

Bő évtizedes, meglehetősen intenzív autótesztelői tapasztalattal a hátam mögött már viszonylag kevés dolog lep meg, pláne, amikor a hagyományosan konzervatív japánokról van szó. Mégis 2016 márciusában hitetlenkedve és csodálkozva álltam a Lexus standjánál, a Genfi Autószalonon: ők ugyanis fogták és szinte változatlanul hozták sorozatgyártásba a korábbi évek tanulmányát, nem akármilyen végeredményt kapva.

Az élet nagyon sok területén az egyediség bizony sokszor legalább olyan fontos tud lenni, mint az objektív képességek. Arról sokáig lehetne vitázni, hogy az autóiparban vajon igaz-e mindez, de azt hiszem egyértelmű választ sosem kapnánk erre. Azt persze kétségek nélkül kijelenthetjük, hogy objektív erények nélkül nem sokra megy egy négykerekű a piacon, a kérdés inkább csak az, hogy az egyediség, a különlegesség mennyit képes hozzáadni az összképhez. Erre pedig a Lexus IS 300h segítségével kerestük a választ.

A Duster új generációja megérkezett, és ha nem is hozott abszolút forradalmat, kimondottan nagy pezsgést okoz. De mi van akkor, ha nem akarunk terepezni, csak egy jó családi autót keresünk? Ő a legmegfelelőbb? Vagy esetleg a márka háza táján találunk jobb megoldást is? A kérdésre frissen érkezett Logan MCV Stepway segítségével kerestük a választ, és ha már arra jártunk, számításba vettük a kissé elfeledett Lodgy-t is.

A Duster új generációja megérkezett, és ha nem is hozott abszolút forradalmat, kimondottan nagy pezsgést okoz. De mi van akkor, ha nem akarunk terepezni, csak egy jó családi autót keresünk? Ő a legmegfelelőbb? Vagy esetleg a márka háza táján találunk jobb megoldást is? A kérdésre frissen érkezett Logan MCV Stepway segítségével kerestük a választ, és ha már arra jártunk, számításba vettük a kissé elfeledett Lodgy-t is.

Noha furgonokat általában nem magánszemélyek, hanem cégek vásárolnak, azért biztosan vannak olyan vállalatok, akiknek nem mindegy, hogy milyen négykerekű oldalán olvasható a nevük, vagy látható a logójuk. Amennyiben a cél az, hogy dinamizmust és modern kivitelezést sugározzanak, úgy talán keresve sem találhatnának jobbat a Ford Transit Custom Sport verziójánál, ami a múlt heti menetpróba után ezúttal hosszabb időre is ellátogatott szerkesztőségünk garázsába. Mi pedig arra kerestünk választ, hogy a látványos külső mellé valódi értékek is társulnak-e.