2018. Augusztus 16., Csütörtök

Frissitve:10:08:10

Lexus CT 200h (2018) teszt – Búcsúzóul

Nyomtatás

A mai rohanó világban egy 6-7 éves konstrukcióval rendelkező autót bizony már könnyen elavultnak érezhetünk – éppen ezért lövik be ennyire a modellciklusokat a gyártók –, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az adott modell ne tudná megállni a helyét manapság is. Többek között ezt vizsgáltuk meg legutóbb, amikor szerkesztőségünk garázsába látogatott a Lexus CT 200h, ami alapjait tekintve már nem éppen fiatal, de a végsőkig kitart, mielőtt átadná a stafétabotot utódjának, ami más névvel és más felépítéssel igyekszik majd elhódítani a vásárlók szívét.

A Lexus CT 200h még 2011-ben mutatkozott be, méghozzá az akkor éppen aktuális, tehát harmadik generációs Toyota Prius hajtásláncát felhasználva. A japán prémiummárkának a CT volt az első próbálkozása a kompaktok kategóriájában, és a gyáriak filozófiáját ismerve senki nem lepődött meg azon, hogy rögtön egy hibriddel indítanak a szegmensben. Eddig nem is lett volna semmi gond, ám a Lexus később sem tett elérhetővé más hajtásláncokat az autóhoz, amit már nem mindenki nézett jó szemmel, még ha meg is volt erre a logikus magyarázat. A CT tehát azóta is az előző generációs Prius megoldásaiból építkezik, de a tavalyi alaposabb frissítéssel megjelenését tekintve azért jóval modenrebbé vált – a kérdés tehát az, hogy az öregecske hibrid erőforrás mostanra mennyire képes a hátán vinni a modellt.

A válasz pedig nem egyértelmű, de mielőtt rátérnénk a hajtásláncra, érdemes néhány gondolatot áldozni a külcsínre és a belbecsre is. A frissítés leginkább előbbit érintette, hiszen a CT megkapta a Lexus mostanra jellegzetessé vált, hatalmas, homokóra formájú hűtőrácsát és könnyen felismerhető LED-es nappali menetfényét is – bár utóbbi a testvérektől eltérően a fényszóró tetején, nem pedig az alján helyezkedik el. Az új elemeknek köszönhetően szinte teljesen felfrissült a japánok kompaktja, ami így – még ha talán nem is mindenkinek tetszik – 7 éves kora ellenére még most is modernnek hat. Egyedül talán profilból érezzük már, hogy nem egy vadiúj autóról van szó, ugyanakkor a csomagtartóban lévő egyedi kis lépcső és a hátsó fényszórók új grafikája ezeket a gondolatokat is elhessegetik – persze ma már tudnak izgalmasabbat is rajzolni a Lexus formatervezői.

Érdekes egyébként, hogy bár a japánok legújabb modelljeit meghökkentő formáikról és fokozott agresszivitásukról ismerhetjük fel, a CT-t váltó UX crossover esetében egyáltalán nem estek túlzásba a tervezők. Szemből a testvéreihez viszonyítva már-már visszafogottnak mondható az autó, noha a különleges hátsó azért bőven csempész izgalmakat és megosztó megoldásokat az összképbe. Az mindenesetre biztos, hogy az UX minden fronton elődje fölé nőhet majd – beleértve természetesen a magasságát is, hiszen a klasszikus kompakt kategóriától a CT-vel búcsúzva, immár csak a crossoverek között kínál majd kisebb modellt a japán gyártó.

Térjünk azonban vissza tesztalanyunkhoz: a modern külső mellett természetesen fejlett extrákat is kínál az autó, mint például az automatikus távolsági fénnyel felvértezett LED-es fényszórók, vagy éppen a kulcsnélküli nyitás és zárás. Utóbbi esetében ráadásul olyan finomságokra is gondoltak a mérnökök, mint például a kulcs közelítésére felkapcsoló belső világítás. Belül egyébként a frissítés nem igazán volt hatással a formákra: az alapmegoldások szinte változatlanok maradtak, a legnagyobb eltérést talán az új műszerfal jelenti, amelynek baloldali, alapból a hibrid funkciókat kijelző órája Sport módban átalakul fordulatszámmérővé.

Egyébként az utastérben nem is volt szükség nagy varázslatra, hiszen a CT-n bár valamelyest meglátszik a kora – például az ülésfűtés kis rejtett gombjain –, stílusban még most is illik a Lexus palettájába, ráadásul az anyagok finomak, az összeszerelés pedig kiváló. Tesztautónkban ugyan a kisebbik, rosszabb felbontással rendelkező multimédiás rendszer volt, de a legjobban felszerelt változatban egy jóval nagyobb és szebb megjelenítő foglal helyet – habár ezesetben a jobban használható tekerőkapcsolóról le kell mondanunk a továbbra is borzalmas joystickos megoldás javára.

A képernyőn látható grafikák egyébként elég régiesek, de ez nem csak a CT-re, hanem a legtöbb Lexusra igaz – a menüpontok magyarra fordítása sem sikerült a legjobban, a beállításokban például két „hang” lehetőség van, és míg az egyik a rendszerhangokat állítja, addig a másik a hifi beállításait tartalmazza, és ezek egyáltalán nincsenek megkülönböztetve. Az olyan modern kapcsolódási formákról, mint az Android Auto vagy éppen az Apple CarPlay ne is álmodjunk, és az USB csatlakozók sem túl hatékonyan töltik a mobil eszközeinket – habár legalább van belőlük kettő, de elég szűkösen vannak elhelyezve.

Mindezek ellenére a finom megoldásoknak, és a puha, kényelmes – bár a nagyobb daraboknak talán kissé szűkös – üléseknek hála a hétköznapokban nagyon jól együtt lehet élni a CT-vel. A helykínálat persze nem éppen királyi, de míg elöl azért mindenkinek jut elegendő tér, addig hátul már csak átlagos termetig kényelmes az utazás. A praktikum is inkább az átlagos irányba hajlik: a legfontosabb apróságainknak mindenképpen megtaláljuk a helyét, a 375 literes csomagtér pedig bár elsőre nem tűnik annyinak, a padló alatti méretes rekesszel együtt azért már elég sok csomagot képes elnyelni, még ha a pakolhatóság így nem is a legjobb – az azonban dicséretes, hogy a kalaptartó-rolót is el tudjuk rejteni a padlóban, ha éppen nincs rá szükségünk.

Egy-két elavult részletet leszámítva tehát a frissítéssel ügyesen kapaszkodott fel a CT, a kérdés tehát továbbra is az, hogy vajon az öregecske hibrid hajtáslánc képes-e tartani a lépést, de kedves olvasóink valószínűleg ismernek már minket annyira, hogy tudják, erre bizony elég összetett a válaszunk. A Lexus kompaktját már újkorában is kissé alulmotorizáltnak éreztük, legalábbis ahhoz képest, hogy mindössze egyetlen erőforrással érhető el – persze a konkurensekhez is kapható hasonló, vagy még gyengébb teljesítményű hajtáslánc, de esetükben azért bőven van miből válogatni. Ezzel a japánok elég sok vásárlót alapból kizártak, hiszen aki egy izmosabb kompaktba szeretett volna beülni, annak nem volt erre lehetősége a Lexusnál.

Az árnyoldal mellett azért vannak pozitívumok is, hiszen akinek nincsenek nagyobb igényeik, azok számára bizony bőven elegendő lehet az 1,8 literes Atkinson-ciklusú szívó benzinmotor és az elektromotor kettőse, melyek együttesen 136 lóerőt állítanak a pilóta rendelkezésére, méghozzá egy E-CVT fokozatmentes automata váltón keresztül. Kár lenne tagadni, a CT nem túl virgonc, de a hétköznapi feladatokat tekintve minden helyzetben helyt tud állni, és Sport módba kapcsolva azért azt a 136 tagú ménest bőven a rendelkezésünkre bocsátja. A Lexusnál azonban nagyon furfangosak: a hibridjeiről híres márka autóiba beülve bizony hamar képes átszellemülni az ember, és a teljesítmény helyett a hatékonyságot kezdjük el hajszolni.

Ebben pedig kiváló társ a CT 200h – legalábbis, ha nem autópályán szeretnénk a legtöbbet használni az autót. Az ügyes hibrid technika városban elképesztő eredményeket képes felmutatni még úgy is, hogy nem különösebben figyelünk oda a vezetési stílusunkra. Bőven öt liter alatt, olykor akár a négy litert is megközelítve közlekedhetünk a városban még dugóban is, és országúton is 4 liter környékén alakul az átlag, ezeket a számokat pedig az ügyesen visszatöltögető és a lehető legtöbbször elektromos módra váltó rendszernek köszönhetjük. Egyedül az autópályás menet kivétel, ahol az elektromotor már nem nagyon tud besegíteni hatékonyan, a mindössze 99 lóerős benzinesnek pedig minden erejét latba kell vetnie, és ilyenkor már kellemetlenül hangos is – nem csoda, hogy itt már 6 liter fölé is kúszhat a mutató. A 4,7 literes normakör azonban jól mutatja, hogy még néha-néha autópályára tévedve is jól teljesít a hibrid egység.

A teljesítmény tehát nem sarkall minket sportolásra, holott a futómű és a kormányzás például kiváló társ lenne ebben. Előbbi kellően feszes, nagyon jól viselkedik, és egyszerűen élvezi a gyors fordulókat, miközben azért az úthibákat is kellően képes kisimítani. Utóbbi pedig bár a modern kor átkát, azaz a visszajelzések hiányát magával hordozza, ugyanakkor pontos és jól súlyozott. A CT-t egyszerűen élmény egyik kanyarból a másikba fűzni, ráadásul ha a sportos megjelenéshez is ragaszkodunk, akkor a látványos F Sport csomaggal még a külcsínt is izgalmasabbá varázsolhatjuk.

A frissítés néhány modern extrát is magával hozott, melyek közül a legfontosabb mindenképpen a vezetéstámogató rendszereket összefogó Lexus Safety System+ csomag, amiben ütközésre figyelmeztető jelzés, adaptív tempomat, automatikus távfény, táblafelismerő és sávtartó is van. Ezek ugyan még nincsenek olyan szinten, hogy összedolgozva félig önvezető funkciókat biztosítsanak, de feladatukat megbízhatóan látják el, ezzel veszélyes helyzeteket megelőzve – 490 ezer forintos áruk pedig még emészthető is. Tesztautónkban ugyan nem volt benne, de 140 ezer forintért mi a tolatókamerát is beikszeltük volna.

Ha már szóba jöttek az árak, térjünk is rá az anyagiakra: tesztautónk a középső, Prestige felszereltséggel és az előbb említett biztonsági csomaggal illetve metálfényezéssel 10,58 millióba kerül listaáron, ám ebből most az importőr elenged 1,2 millió forintot – az eggyel gyengébb Elegance szintből egyébként 1,1, az F Sport változatból pedig 1,4 milliós kedvezményt kaphatunk most. A legolcsóbb CT 200h tehát 7,9 millióba kerül akciósan, és bár ezen a szinten is megkapunk minden fontos extrát, ebben az esetben a biztonsági asszisztenseket nem is rendelhetjük meg.

Konkurenciából természetesen nincs hiány, hiszen mostanra rengeteg prémiumgyártó kínál kompakt modellt. Elsőként persze a német trió juthat eszünkbe az Audi A3, az 1-es BMW és a Mercedes-Benz A-osztály képében, de ők még a legolcsóbb automata váltós verzióban is, legyen az benzines vagy dízel, jóval a Lexus fölé nőnek árban – leszámítva talán a négykarikás versenyzőt. A Mercedes például 116 lovas dízellel is közel 9,4 milliót kóstál, és bár alapjait tekintve kétségtelenül ő a legmodernebb, még így is jobban fel van szerelve alapáron a japán. A BMW 118i éppen 136 lóerővel és automata váltóval közel 8,6 millió, de nála is lenne még mit bepipálni az opciós listán, akárcsak az Audi A3 esetében, amelyet azonban még azonos szinten is elhozhatunk alig több mint 8 millióért – igaz, ezért csak három hengert és 116 lóerőt kapunk, de automata váltóval.

A titkos befutó egyébként az Infiniti Q30 lehet, amely 156 lóerővel és hétsebességes automatával, egészen jól felszerelve is elhozható 8,3 millió forintért – ezzel pedig az egyik legjobb ajánlat lehet. A teljesség kedvéért ott van még a Volvo V40 is, amely ugyanolyan jól felszerelve, automatával és 122 lóerővel szintén 8,3-8,4 millióért kínálja magát. Persze arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy ennyi pénzért a normál prémiumok között válogatva már gyakorlatilag minden modern extrával felszerelt, kifejezetten izmos, akár automata váltós modellekkel is találkozhatunk, de akár ki is léphetünk a méretek béklyójából, és más kategóriákban is szétnézhetünk, de ebbe nem is kezdek bele, mert a végtelenségig eltartana ez a felsorolás.

A Lexus tehát képességeit és finomságát tekintve bizony még fel tudja venni a versenyt – ha a teljesítmény hiányáért cserébe elfogadjuk fokozott hatékonyságát – de a piacon jobban körülnézve ennyi, vagy egy kicsivel több pénzért bizony modernebb és fejlettebb autókat is kaphatunk. Ugyanakkor mindjárt itt az UX, ami megoldja majd ezt a problémát a Lexus számára a kompakt kategóriában – már azok számára, akiknek a crossoveres felépítés is megfelel.

Néhány szóban

A Lexus CT 200h-nak korábban is tulajdonképpen egyetlen komolyabb problémája volt, és még hét év távlatában is ez jelentheti a legnagyobb negatívumot – az egyetlen tagú motorpaletta. A hibird hajtáslánc egy bizonyos réteg számára kiváló választás lehet, ám sokak számára a kissé gyengécske egység nem szimpatikus, és ezzel együtt nekik le kell mondaniuk az egyébként finom működésről és kiváló minőségről, amik az öregecske alapok ellenére még mindig magukkal tudják ragadni az embert. Mindenesetre a japánokra ráfér majd a vérfrissítés, és bár néhányan biztos nem örülnek majd neki, hogy a jövőben csak egy crossover áll majd rendelkezésre a kompakt kategóriában, valószínűleg többen lesznek azok, akik ezt inkább örömmel veszik, és biztosak lehetünk benne, hogy az UX-szel nem okoznak majd csalódást a gyáriak, de addig is amíg az megérkezik, a CT még kitart.

Előnyök: Nagyszerű minőség; Jó anyagok; Kifinomult működés; Hatékony hajtáslánc; Városban kivételes fogyasztás; A frissítéssel kapott modern extrák és vagány megjelenés

Hátrányok: Szerény menetteljesítmények; Lehetne olcsóbb; Nagyobbak számára kissé szűkös ülések; Néhány elavult megoldás az utastérben; Öregecske multimédiás rendszer

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark