Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Nem vagyok könnyű helyzetben, hiszen Szabó kolléga nemrégiben részletesen górcső alá vette a kiskategória legújabb szereplőit, köztük jelen teszt alanyát, az Opel Corsát is. Mindezek ellenére természetesen megpróbálok majd friss információkkal szolgálni a villámos márka kisautójáról, mely ezúttal öt ajtóval és magyar gyártmányú erőforrással érkezett meg garázsunkba, és nagyon szívesen láttuk.

Hátulról az Astrára hajaz - galériaKülön örömmel töltött el, amikor a kollégák értesítettek, hogy az új Corsa kulcsa az én zsebemben lapul majd a teszthét alatt, ugyanis az előzőekben már több generációval is sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm, így furdalt a kíváncsiság, hogy ezúttal mit sikerült kihozniuk az autóból a német mérnököknek. Be kell vallanom, amikor kiderült, hogy az E jelű újdonság tulajdonképpen elődje alaposan felfrissített változata lesz, egy pillanatra megérintett a kétkedés baljós szele, azonban szerencsére mindez hamar elillant, amint először kipróbáltam az autót – ha kíváncsiak rá, hogy miért, tartsanak velem a továbbiakban is!

Komolyabb kiállást kapott - galériaNoha az Opelt manapság elég sok kritika éri több fronton is, modelljeik formájára az utóbbi időben nem lehetett panaszunk. A külcsín megítélése persze – ahogyan mindig – ezúttal is mindenkinek saját szíve joga, de azért néhány mondatban így is érdemes összefoglalni, hogy mi is történt a németek tervezőasztalán a kisautóval. Ugyan a szakavatott szemeknek néhány szögből feltűnhet a turpisság, az összképet tekintve elmondhatjuk, hogy a villámosok rajzmesterei kiváló érzékkel szabták át a négykerekűt a márka legfrissebb formai irányzatának megfelelően, így egy laikus szemlélődőnek bizony eszébe sem jutna, hogy az újdonságnak bármi köze lenne az elődhöz – leszámítva persze a típusnevet.

A mélyre helyezett hűtőrács az Adamot juttatja eszünkbe, azonban a Corsa különlegesen vágott fényszórói jóval komolyabb, néhány szögből már-már agresszív kiállást kölcsönöz a kisautónak. Ezt azonban gyorsan elfeledhetjük egy olyan jókedvű színárnyalat kiválasztásával, mint tesztautónk mentazöld metálfényezése – habár a valóságban legtöbben, köztük én is inkább kékesnek láttuk az autót. Hátulról már sokkal inkább a kompakt Astra vonásait láthatjuk bele a Corsába, ami a legmagasabb Cosmo felszereltségi szintnek köszönhetően több helyen is elegáns krómdíszítésekkel volt ellátva. Akinek azonban a sportosabb irányzat áll közelebb a szívéhez, az választhatja az OPC line csomagot is.

A motorháztető domborítás dögös - galériaA 16 colos kerekekkel szerelt négykerekű megőrizte elődje méreteit – csupán az átalakított külső miatt térnek el pár centivel itt-ott – aminek esetében kifejezetten pozitív a kicsengése. A Corsa utastere ugyanis eddig is kifejezetten tágas volt, egyedül a csomagtér hozza „csak” a kategória átlagát a maga 285 literes értékével, ugyanakkor a két szinten állítható padlójával próbál javítani ezen az eredményen. A praktikummal egyébként nincs gond: a Corsában mindennek rögtön megtaláljuk a helyét. Leginkább a középkonzol alatti tároló válhat hasznunkra, melyből egy gumis pánt segítségével pohártartót is varázsolhatunk. Kedvesem egyedül az utas oldalán lévő napellenzőből hiányolta a tükröt – amely egy női autóban bizony elfért volna.

Az utasok számára kínált helyre azonban egy rossz szavunk sem lehet. A nyitható tetőablak ellenére is elöl-hátul elegendő fejtérrel szolgál a kisautó, és akár 185 centiméter magas felnőttek is elférnek egymás mögött, így még a hosszabb utak sem okoznak nagyobb gondot a jól kiképzett hátsó üléspadon. Persze három személy számára már szűkös lehet vállban a Corsa, ennek ellenére akár kisebb családok számára is használható alternatívát nyújt az autó. Minden jóval felszerelt tesztautónkkal kapcsolatban számomra a hátsó elektromos ablakok hiánya jelentett fejtörést, legalábbis ismerve az adott példány árát.

Mintha az Adamot látnánk - galériaA középkonzol formavilága szintén az Adamból lehet ismerős. Sőt, a viszonylag gyorsan és jól működő IntelliLink rendszer érintőképernyőjét és az extra funkciók kezelésére (ülésfűtés, eco kapcsoló, sávváltásra figyelmeztető rendszer, parkolóradar) szolgáló gombokat magába foglaló, zongoralakk betéttel ellátott elem szinte egy az egyben megegyezik a kisebb testvérben található megoldással. Éppen ezért sajnos a baloldalon található gombcsoportot ezúttal is betakarja kissé a volán. Az összeszerelés és az anyagok minősége példása Corsában, csupán az ajtóbetéteken és a térdeink magasságában találkozhatunk keményebb műanyagokkal, és még a nyitható tetőablak felől sem érkeztek útközben zavaró neszek.

A kezelés tekintetében egyedül a kissé mélyre kerülő érintőképernyő, és az érintőgombokkal megoldott hangerőállítás okozhat fejtörést, de egy kis megszokás után ez sem okoz majd gondot – ráadásul a fontosabb funkciókat a jó fogású bőrkormányról is elérjük. Noha ezt már régóta meg kellett volna lépniük a német mérnököknek, dicsérendő, hogy az igencsak régimódi, narancssárga pixeles képernyőt a műszerfalon végre egy elegánsabb monokróm megoldásra cserélték – igaz, csak a jobban felszerelt változatokban.

Tetőablakkal is elég a fejtér - galériaIdeje azonban elhelyezkedni a hosszútávon is kényelmes, jó üléspozíciót biztosító vezetőülésben, beindítani a Szentgotthárdon készülő 1,0 literes háromhengeres turbóst, majd a szép volánt megmarkolva utunkra indulni, ugyanis lesz örömünk bőven a Corsában. Az első kellemes meglepetés az erőforrás életre keltésekor ér minket, ugyanis a háromhengeres motorok kulturálatlan vibrálásának nyoma sincs az Opelben. Szinte hangtalanul, mindenfajta zavaró rázkódástól mentesen üzemel a kis turbós, melyet az akusztikailag optimalizált hengertömbbel, az olajteknőbe épített kiegyensúlyozó tengellyel, a fogazott lánccal illetve a befecskendező rendszer és a főtengely strukturális elszigetelésével sikerült elérniük a mérnököknek.

A csomagtér átlagos, de praktikus - galériaAmi még ennél is jobb, hogy ez a rendkívül kulturált és halk működés menet közben is megmarad, ráadásul még 1000-es fordulat közelében sem válik tolakodóvá a motor. Sőt, 60-nál már maga az autó javasolja, hogy kapcsoljunk hatodikba, aminek persze meg is van az eredménye: a magyar gyártmányú egyliteres kifejezetten mérsékelt étvággyal képes eléldegélni. Nagyobb részt vidéki városban és országúton közlekedve akár 4,5 literből is eljárhatunk, de normakörünkön sem kért 5,2 liternél többet, ami bizony tisztességes eredmény.

Noha a start-stop rendszer segítségével sokat spórolhatunk a városban – ahol ennek köszönhetően akár 6 liternél kevesebbel is megelégszik az autó -, a gyorsabb elindulásoknál gondjaink akadhatnak, ugyanis igencsak lassan kel életre az autó, ami miatt könnyedén visszafulladhatunk, ha túl hamar próbálnánk kilőni a jelzőlámpánál. Ha már itt tartunk, érdemes a vezetéstámogató és biztonsági rendszerekről is ejteni pár szót: mind a sávváltásra, mind pedig az ütközésre figyelmeztető rendszer jól működött a tesztautóban, és bár előbbi sokakat zavarhat állandó csipogásával, utóbbi kifejezetten jó szolgálatot tehet, amikor figyelmünk lankad - és akkor a kamerás táblafelismerőt még nem is említettük, ami szintén hasznos tud lenni.

Inkább kéknek tűnik, pedig zöld - galériaA menettulajdonságokat szándékosan hagytam a végére, de tévednek, ha azért, mert itt jön a feketeleves – noha ettől még sajnos nem marad el később. A 115 lóerős erőforrás kifejezetten fürgén mozgatja az egyébként nem túl könnyű, üresen is közel 1,1 tonnás kisautót. A 10,2 másodperces 0-100-as sprint mindenre elég a kategóriában, de a rugalmasságra sem lehet panaszunk. Az egyébként jól kapcsolható, kellemes váltási érzetet nyújtó hatfokozatú manuális szerkezettel nem kell túl sokat gépészkednünk, ugyanis a Corsa már 1500-as fordulattól kellemesen húz.

A kormányzás ugyan kisautósan könnyű, mégsem nevezhető pontatlannak, míg az elöl MacPherson, hátul pedig egyszerű csatolt lengőkaros felfüggesztések beállításait is sikerült jól eltalálniuk a mérnököknek. Míg az úthibákat ügyesen átugorja az autó, addig a sportosabb kanyarokban sem hagy cserben a négykerekű – miközben magasabb fordulaton még az erőforrás orgánuma is izgalmasabbra vált. A Corsa tehát menet közben kiváló teljesítményt nyújt, nehéz ellene logikus érvekkel szolgálni. Egyedül talán a megbízhatóság terén merülhetnek fel kételyek, hiszen a bonyolult szerkezetben jóval több hibalehetőség rejtőzik – erre azonban csak az idő adhat majd választ, de a gyáriak természetesen azt ígérik, később sem lesz gond a turbós háromhengeressel.

Jól állnak neki a króm díszítések - galériaA kiválóságnak persze ára van, és akkor ezen a ponton meg is érkeztünk ahhoz a bizonyos feketeleveshez, ugyanis a minden téren jól teljesítő erőforrás legnagyobb buktatója az ára. Kapaszkodjanak meg: a 150 lóerős 1,4 literes turbósnál 270 ezer forinttal drágább azonos felszereltségi szinten az 1,0 literes háromhengeres, de ha megelégszünk az 1,4-es 100 lóerős változatával, máris 430 ezerre nő a különbség, ami már-már megbocsáthatatlan.

A monokróm kijelző jobban mutat - galériaAz alapáron 4.463.000 forintba kerülő kis turbós tehát hiába nyújt kiváló teljesítményt, a több mint 10%-os árkülönbözetet még hosszabb távon sem igazán tudja behozni, így nehéz lesz megtalálni a vásárlóközönségét. Minden hájjal megkent tesztautónk egyébként közel 6,09 millióba kerül, ami jól mutatja az autóhoz elérhető rengeteg – kisautóktól már-már szokatlan mennyiségű – extrát. Józanul felszerelve azonban már 4,81 millióért elhozhatunk egy Corsát, habár ebben még nincs benne a 117 ezer forintos IntelliLink rendszer, a 90 ezer forintos első és hátsó tolatóradar, vagy éppen a 26 ezer forintos bőr multifunkciós kormánykerék sem.

A konkurensekkel kapcsolatban csak néhány szót említenék, hiszen Szabó kolléga éppen a közelmúltban számolt be Önöknek részletesen is a jelenlegi felhozatalról. Arról azért érdemes megemlékezni, hogy a régebbi konstrukció folytán az összehasonlítóból régebbi konstrukciója folytán kimaradt Ford Fiesta például közvetlen konkurense lehet tesztalanyunknak, hiszen szintén 1,0 literes háromhengeres turbóssal is kínálják a gyáriak – hasonlóan borsos árért cserébe.

Ha már a háromhengeresek között keresgélünk, érdemes egy pillantást vetni a Nissan Note-ra is, mely kompresszorral szerelve hoz ki 98 lóerőt az 1,2-es erőforrásból, és jóval kedvezőbb áron kelleti magát, mint az eddig emlegetett típusok. A legjobban sikerült háromhengeres díját azonban nem lehet elorozni az Opel Szentgotthárdon készülő szerkezetétől, ami azért titkon büszkeséggel tölt el bennünket – még ha a tervezés folyamatához nem is volt közünk.

Néhány szóban

Megfizethetetlen? - galériaAz új Opel Corsa bizonyította, hogy nem csupán az előd alapos frissítése, hanem egy valódi új modell, mely minden téren nagy előrelépést jelent. Noha a külső megítélése szubjektív, annyi biztos, hogy az autó ezentúl kívü-belül magasabb minőséget képvisel, és akár egy kisebb család számára is kiváló alternatívát nyújt. Mindez a rengeteg modern extrával és a kiváló 1,0 literes háromhengeres turbóval karöltve igazi egészt alkot, mely alacsony fogyasztásával, kulturált viselkedésével és impozáns menetteljesítményeivel minden igényt kielégít. Az egyetlen, ám sajnos közel sem elhanyagolható gond a dicséretes erőforrás árcédulája, mely sokakat a régebbi 1,4 literes motor felé terelhet - amivel egyébként szintén nem járnak rosszul.

Előnyök: Jó minőségű beltér; Nyomatékos, erős egyliteres turbómotor kellemes étvággyal; Jól kapcsolható hatfokozatú kézi váltó; Rengeteg modern extra

Hátrányok: Átlagos méretű csomagtartó; Az egyliteres motor hatalmas felára; Kissé mélyre került érintőképernyő

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 

Kommentek