Kia Cee'd 1.6 CRDI aut. teszt - Nagypályás az oldalvonalon

Nyomtatás

Nemrégiben egy lovas bemutatón jártam, ahol erőtől duzzadó, fekete szőrű csődörök, és gyönyörű fehér kancák patáinak dobogásától volt hangos a kifutó, miközben hihetetlenül ügyes lovasok és artisták emberfeletti mutatványokat hajtottak végre. Én persze a négylábúak örökké kívülálló rajongójaként csak tátott szájjal ültem a lelátón, és arra gondoltam, hogy a látvány létrehozásához olyan harmóniára, együttműködésre, annyi gyakorlásra, évszázadok alatt felhalmozódott tudásra, és még ennél is több anyagi befektetésre lehetett szükség, hogy mindez a lehetetlen határait súrolja.

Mondanom sem kell, hogy a csillogó szemű gyerekek, és az önfeledtségükben minden gondjukat elfelejtő felnőttek láttán kétség sem lehetett afelől, hogy idővel minden áldozat ellentétezésre kerül, ám az így felemelkedő vidám kevesek között voltak olyanok is, akik távozva annyit mondtak csupán, hogy „elment, láttunk már ilyet is”. A szkeptikusok sorai között persze igen kevesen voltak, akik képesek lettek volna végrehajtani a duplaszaltó mutatványát egy vágtató musztáng hátán, mégsem vettük észre, hogy az est folyamán többen az árnyékukat is átugrották.

Ilyenek vagyunk mi, a munkájuk közben gyakorta megfásult, és saját várunk törmelékei alá temetkezett fogyasztói társadalom örökké törtető tagjai, akik a hátunkat ostorozó problémák, és az utunkat övező buktatók sűrűjében sokszor nem vagyunk képesek észrevenni 'a szépet', s még ennél is kevesebben tudunk tisztelettel adózni mások sikereinek. Ennek persze számos oka lehet, a legfőbb pedig talán az, hogy egyre többen teljesítenek erejükön felül, s ezzel már-már a tömegbe olvadnak azok is, akik eltüntetnek egy elefántot, vagy éppen korábban elképzelhetetlen módon 10 másodpercen belül számolnak le a százméteres síkfutás kihívásaival.

Nincs ez másként az autóiparban sem, ahol a tömegével rajzó kompakt modellek láttán akkor is legfeljebb csak megrántjuk vállunkat, ha egy-egy típus a csillagokat is lehozza az égből. Márpedig a sztereotípiák alapján a Volkswagen Golffal, a Ford Focus-szal, vagy éppen az Opel Astrával fémjelzett kategóriában minden más szegmensnél véresebb harc folyik, s a teljesség igénye nélkül említett seregben csak azok formálhatnak jogot kardjuk felemelésére, akik minden tekintetben kiválóságok.

Nemrégiben ebbe a csatába csöppent bele a Hyundai i30 féltestvéreként aposztrofálható, második generációs Kia Cee’d is, ami bizony a középkategóriás Optimához hasonlóan díszes, aprólékosan kimunkált páncélt visel. Ám hiába állíthatom teljes bizonyossággal, hogy a részletekben elmerülve igazán kiemelkedő és egyediséget sugalló az újdonság fellépése, mert a már-már kommersz sziluett bizony nem alkalmas arra, hogy különösebb feltűnést keltsen, s minderre bizonyítékul szolgál, hogy utunkat a labdarugó EB alatt futó reklámkampány idején is jobbára közöny kísérte.

Pedig alaposan szemlélődve nem mehetünk el szó nélkül a hűtőrács tetszetős, méhrács szerkezetű textúrája mellett, a visszapillantó tükröket szemügyre véve pedig könnyedén felmerülhet bennünk, hogy ezeket önálló műtárgyként is a vitrinünkbe állíthatnánk, miközben a sárvédők szélesedő izomkötegein túl éles árnyékoló vonalak vezetik tekintetünket a harmonikus hátsó irányába. A felmenőjénél 50 mm-rel hosszabb, 16-tal szélesebb és 10-zel laposabb autó ajtóit kitárva sem múlik széles jókedvünk, hiszen az anyag-, és összeszerelési minőség egy pillanatig sem adhat okot panaszra, s az összhatás modernségét tekintve bizony túlmutat a legtöbb konkurensen.

A gombok sűrű erdeje mellett némi meglepetés, hogy a különböző funkciók elérése mindenkor egyszerű és gyorsan értelmezhető, miközben legfeljebb a logikusan felépített menüvel rendelkező érintőképernyős felület lassúságát illethetjük kritikával. Mindebből a szélvédőn több ponton tükröződő műszerfal felső peremén megbúvó, ódivatú kijelző lóg ki, ami sötétben számos egyéb fényforrással karöltve vakíthat el minket, s a központi monitor ilyenkor nem is halványítható, legfeljebb csak elsötétíthető.

A kezelőszervek működése egyébként mindenütt határozott, s a márka limuzinjával ellentétben ergonómiai hiányosságokat sem találunk, sőt, számos hiba kiküszöbölésre került, aminek folyományaként olyan kifinomult megoldásokat is említhetek, minthogy a napfénytető rolója külön kapcsolót kapott, vagy éppen a kiszállás megkönnyítése érdekében az elektromosan állítható vezetőülés csak ajtónyitásra csúszik hátra. A fej- és lábtér nem mellesleg a tesztautónk esetében légbeömlővel is büszkélkedő hátsó sorban egyaránt bőséges, így bizony kiváló családi mindenesként szintúgy helytáll a 380 literes csomagtartóval büszkélkedő Cee’d, melynek üléseit síkba hajtva már akár 1,32 köbméternyi batyut is magunkkal vihetnénk.

Az autóval együtt élve sorra kerülnek elő azok a csillogó üveggyöngyök, melyekkel az újdonság a kifinomultság érzetét kelti, hiszen többek között indításkor üdvözlés gyanánt a vetített műszercsoportban feltűnik az autó kirajzolódó sziluettje, s némi erődemonstráció gyanánt a mutatók is végállásukba lendülnek. Ezután kel életre tesztautónk 1,6 literes dízelmotorja, ami ezúttal négyezres fordulaton 128 lóerős teljesítménnyel, és 1900-as főtengelyfordulattól ébredő 260 Nm-es csúcsnyomatékkal szolgál.

Megelégedésünkre a kisebb hengerűrtartalmú erőforrás esetében nyoma sincs az Optima kapcsán tapasztalt kulturálatlanságnak, hiszen a Cee’d szíve lelkesen, ámbátor viszonylag hangtalanul teszi a dolgát. Noha a gyáriak 11,7 másodperces gyorsulási értéket ígérnek, méréseink szerint ennél kerek 1 szekundummal gyorsabb a Kia újdonsága, ami tempóját egészen 187 km/órás sebességig képes fokozni.

Normál esetben a hatfokozatú, s a dízelmotor esetében bolygóműves automataváltó is jól teszi a dolgát, finom kapcsolásaival ideális társává válva a kényelemre vágyó vezetőknek, akik azonban csak akkor vetemedjenek az ’ECO’ gomb megnyomására, ha kivételes türelemmel bírnak.

A vezérlés persze számtalan módon igyekszik takarékoskodni, de a start-stop rendszert kizáró automataváltó munkájába végtelenül idegesítő csúsztatásokkal  avatkozik be, amivel a vánszorgó gyorsítás miatt még a leginkább nyúllelkű közlekedő társainkat is a kürt gyakori megnyomására késztetjük. Ennek folyománya, hogy végül súlyos lábbal taposunk a gázpedálra, továbbra sem villám tempó mellett futtatva ki a skálából a pillanatnyi fogyasztást mutató műszert.

Folyamatos haladás mellett persze szintén értelmetlen a spórolós funkció, hiszen ilyenkor így is-úgy is épp annyi hajtóanyag szükséges a motornak, mellyel az ellenállásokat és veszteségeket legyőzni képes, miközben településre érve a kormány mögötti fülekkel azért bele-belenyúlunk a váltásokba. Ezzel együtt a hatékonyságot dicséret illeti, hiszen normakörünk során a gyári értéknél alig 2 deciliterrel mértünk magasabb eredményt (5,5 helyett 5,7 liter), ami még a forgalmi körülmények befolyásainak számlájára is írható, s kimért használat mellett tesztátlagunk is alig 5,8 literre adódott, miközben a kevésbé bizodalmas számítógép a valóságnál fél literrel magasabb értékeket mutatott.

A parkolási-, és sávtartó rendszereket minden aktív biztonsági jellemzővel egyetemben ismét dicsérettel illethetjük, ám ezúttal egy alapvetőbb funkciót vagyunk kénytelenek megszidni, hiszen a tempomat hektikus viselkedése korábban nem tapasztalt bizonytalanságot okoz. A vezérlés képes egészen érezhető, visszaváltással járó gyorsításokra is parancsot adni, miközben lejtmenetben akkorát ránt vissza az autó, hogy valósággal riadalmat okoz az utasok körében, így sok esetben inkább saját kézbe vettük az irányítást.

Vajon képes a legnagyobbak ellen is felvenni a kesztyűt a Kia újdonsága? Lapozva kiderül..


Hozzászólások  

 
#2 2012-07-08 12:21
Kedves Kovács István Péter!

Természetesen a benzines és a duplakuplungos párost a Kia vagy Hyundai modellek valamelyikében mindenképp szeretnénk próbára tenni. A koreaiak dízel-automata hajtáslánca korrektnek mondható, a hatsebességes bolygóműves tényleg figyelemre méltó produkciót nyújt, jómagam a Hyundai i30-ban teszteltem ugyanezt a párost.

Amennyiben vásárlásra adja a fejét, mindenképp próbáljon ki minél több lehetséges alanyt, így bizonyosan jobb döntést lehet hozni.

A VW-féle DSG valóban remek szerkezet, azonban ennek megvásárlásához jobb árral is el lehet jutni, mégpedig a Skoda modelleken keresztül. Ebben a kategóriában az Octavia is jó vétel, de hamarosan jön a Rapide, ami szintén kellemesnek tűnik.

A Mégane szintúgy ár/érték arányával hívja magára fel a figyelmet, de amennyiben Ön is vezetné az autót, mindenképp megfontolandó lehetne az 1.5 dCi helyett az erősebb, remek 1.6 Energy dCi, azonban ahhoz sajnos nem jár automata szerkezet. Egyébként az 1.5 dCi és az EDC párosa járt már nálunk, pont Mégane-ban, ezt a tesztet itt tekintheti meg: http://autopult.hu/tesztek/renault-megane-kombi-1-5-dci-edc-teszt-2010-igazi-csaladi-malhas.html

Üdvözlettel,
Csizsek Ádám
Idézet
 
 
#1 2012-07-07 11:10
Kösz a tesztet!
Ez az autó elégé esélyes lenne, ha lecserélném a jelenlegit. Egyre inkább hajlok az automata felé. Én, ugyan nem tudtam még megbarátkoznia a viselkedésükkel minden szempontból (még a DSG-vel sem teljesen, vagy a Volvo bolygóművesével ), de anyukám után a feleségemnek is egy könnyebbség lenne. Sportos erényeket úgysem várnak tőle, viszont nem hibázhatnak váltás közben.
Tehát, ez a hajtáslánc nekem már hervasztó lenne. Akkor ennél a márkánál (számomra) marad, mint lehetőség az 1.6-os benzines a duplakuplungoss al. Remélem hamarosan azt is ki tudjátok próbálni!
Állítólag a B-Max PowerShift duplakuplungost köt az alap 1.6-os motorhoz. Legalább is ez szerepel a bevezető prospektusban. Vajon csak elírás? Ezen kívül csak a Megan kombi marad 1.5 dCi-vel és dupla kuplunggal. Ezt ajánlottátok is, amit ezért, mint esélyest tartok számon. Most is egy Lagunát hajtok, így nincsenek skrupulusaim. Persze a VW csoport DSG-je az etalon, de azért az ár-motor-felszereltség-tér kombináció sem mindegy.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.