2014. Október 25., Szombat

Frissitve:09:09:37

Mercedes-Benz ML 250 BlueTEC 4MATIC teszt - Napot hoztam, csillagot

Nyomtatás

A mai rettentően sportoskodó autós világban felvetődik a kérdés, hogy létezik-e még olyan gyártó, akinek égisze alatt valóban a kompromisszummentes kényelem jegyében épülnek a négykerekűek? Erre a kérdésre a Mercedes M-osztályának belépőszintű modellje adhatja meg a választ. S valóban, manapság egyre jobban vágyom rá, hogy a világ zajától elszigetelve egy békés, nyugalommal megtöltött kapszulában jussak el egyik pontból a másikba, hogy az utazással töltött idő után legalább olyan frissen szálljak ki az autóból, mint amikor elindultam.

Egy aprólékosan szőtt varázsszőnyeg kell, amely minden egyes textilszálában ott hordozza a komfort érzetét, teljes mértékben kiszolgálván gazdája különféle kívánalmait. Mindezt úgy, hogy közben egy szó sem hallatszik, a szőnyeg szinte fél mozdulatokból, rezdülésekből megérzi, mire is van épp szüksége a rajta ülőnek. Sajnos fel kell ébrednem az édes, naivságom szülte álomból, ideákat üldözni ugyanis feleslegesnek tűnik rohanó világunkban, ahol a marketing generálta szavak olyannyira többet érnek a vásárló számára, hogy ő már-már elhiszi, a jó irányba terelik.

Ám mégis, feltűnik a horizonton egy apró fehér pont, egyre csak közeledve hozzám, felébresztve a remény utolsó cseppjét, igenis létezik még racionalitás és logika a világon, az ésszerűség nem halt ki teljesen az autóiparból. Noha elsőre talán furcsának tűnhet a végletek, a radikalizmus szeretete, mégis érthetővé válik a dolog: az "aurea medicritas" (az arany középút) bár ténylegesen vonzó alternatíva lehet, a kompromisszumok megkötése mégis engedékenységet kíván, diszharmóniát szül. Ellenben a kompromisszummentesség olyan előnyöket hozhat a felszínre, amelyek a kompromisszumok megkötésének pozitívumait is képesek határozottan ellensúlyozni.

A Mercedes-Benz pedig pont ilyen téren tűnt mindig is szimpatikusnak a nagyok között, hogy – az AMG modelleket figyelmen kívül hagyva – képes valóban határozottan kiállni a maradéktalan kényelem és finomság mellett, miközben a német prémium trió többi tagja egyszerűen képtelen elvonatkoztatni a sportosságtól egy olyan kategóriában, ahol arra tulajdonképpen nem is volna szükség.

Mindeközben az ML fejlődése mellett sem mehetünk el szó nélkül, hiszen – főleg formai szempontból – rettentően sokat finomodott az évek során, s az elején még mokány terepjáróból mára inkább egy magára sokat adó úriember lett, aki nem ódzkodik attól, hogy néha a túrabakancsot is felöltse. Főleg az előző generációhoz képest szembetűnő a változás, az ízlésesebb és kecsesebb lámpák és fényszórók, a könnyedség érzetét árasztó vonalak és ívek mind-mind azt az irányt szolgálják, hogy az ML kívülről is vérbeli prémiumnak tűnjön, hogy látszódjék rajta az a magas színvonalú finomság, amit egymaga nyújtani képes.

Az elöl és hátul alulról felkúszó króm díszek, az extravagáns vonalvezetésű irányjelzők a visszapillantó tükrökön, a hátsó ablakba diszkréten belesimuló légterelő és az ezernyi tetszetős részlet adja végül meg azt az összképet, amit valóban elegánsnak, sőt, igényesen elegánsnak titulálhatunk, ám ezzel párhuzamosan erőt és dinamizmust, a határozottságot ugyancsak említhetjük a jelzők sorában.

Utóbbi teszi vérbeli kemény vándorrá a Mercedes-Benz ML-t, amely minden kétséget kizárón tekintélyesen, magabiztosan, mégis mindenféle gőgtől mentesen gurul végig az élet aszfaltcsíkján.

Az említett kifinomultság, igényesség már a kilincs első kattanásával felüti fejét, a vezetőülésbe szállva pedig minden eddigi kérdést lezárva pontot tesz a mondat végére: talán mégsem volt hiába minden naivságom, az ideális varázsszőnyeg létezhet. A kényelmes bőrülés puha ölelésében helyet foglalva, a kellemes, minőségérzetet keltő súlyossággal működtethető gombok és kapcsolók hada bizonyítja egyre fogyasztva kétségeimet azt, amit korábban már elvetettem.

Közben a nap is lenyugszik, a küszöbön feltűnik a megvilágított Mercedes-Benz felirat, felparázslik a műszerfal ívén végigfutó és az ajtók szálcsiszolt alumínium betétei alá rejtett hangulatvilágítás, amolyan hamisítatlan prémium ízt adva az egésznek. Ám a szemnek kedves részletek sora itt nem ér véget, a bőrrel bevont műszerfalon végigszaladó öltések, az ergonómia kifogástalansága és minden, ami kézzel tapintható az autóban gyakorlatilag elvakítja a szemlélőt.

Viszont ez az elvakultság nem is áll olyan messze a rideg valóságtól, ami lényegében azt jelenti, hogy a Mercedes-Benz belsőépítészei igazán kiváló munkát végeztek, legyen szó formai adottságokról, ergonómiáról vagy anyaghasználatról. A bőr az üléseken, illetve az ajtókárpitokon ugyanolyan kellemes tapintású, a fehér varrás pedig elegáns kontraszttal teszi harmonikusabbá az összképet.

Ráadásul az utazás teljes csendben történik, az alapos hangszigetelés nyomán az ML a példának okáért 130 km/h-nál mindössze 65,7 decibellel terheli a bent ülőket, ami egy terepjárótól abszolút dicséretre méltó eredmény, még akkor is, ha a prémium szegmensben ma már elvárt a magas színvonalú zajszigetelés.

Ugyanígy a remek térérzet mellett sem mehetünk el szó nélkül, az ötszemélyesség ugyanis ebben az esetben mindenféle kényelmetlenség nélkül teljesül, elöl-hátul tisztességes láb- és fejtérrel megajándékozva a sofőrt és utasait, miközben a 600 litert épp túlszárnyaló csomagtér mérete szintúgy elismerésre ad okot. Viszont súlyos és magasra nyíló csomagtérajtóhoz opcionálisan megrendelhető elektromos nyitás-zárást (Easy-Pack – 208.000 Ft) érdemes bepipálni, főként amennyiben hölgyek is használják majd az autót.

(A második oldalon fény derül arra, hogy elég-e a négyhengeres egy ekkora testbe.)



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark