2018. Augusztus 20., Hétfö

Frissitve:02:02:45

Volvo V90 D3 AWD teszt – Nyugalom, a hosszú élet ritka

Nyomtatás

Kínai gazda ide vagy oda, a Volvo jobb formában van, mint valaha, amit az eladások is igazolnak, hiszen ilyen jól még soha nem ment a svéd gyártó szekere – és szerencsére nem csak nemzetközi fronton, hanem hazánkban is szépek az értékesítési számok. A siker, amint az az autóiparban (is) általában lenni szokott, elsősorban a komoly fejlesztéseknek és a termékoffenzívának köszönhető.

Ha kicsit szúrkálódni szeretnénk, azt mondhatnánk, hogy a svédek termékei mind technikailag, mind pedig a formaterv tekintetében egyazon kaptafára vannak húzva – ami először az új XC90-nél jelent meg –, ám a szóban forgó egyen-kaptafa igen jó ám, így a vásárlók boldogok lehetnek. Ezúttal az a modell járt nálunk, amely talán minden társánál átfogóbban tükrözi a márka klasszikus hitvallását, értékrendjét. Egy ilyen Volvo legyen nagy, egyedülállóan biztonságos, lehetőleg kombi, felszereltsége – főként luxusfronton – minden igényt elégítsen ki, váltson helyettünk, a szélesebb körű használat érdekében hajtson mind a négy kereke; feleslegesen erősnek nem kell lennie, hisz úgysem akarunk vele száguldozni, cserébe viszont korunk követelményeinek megfelelően legyen takarékos és hatékony. Mindezen kritériumokat egybevetve hamar kiköthetünk tesztalanyunknál, a V90 D3 AWD modellnél.

Bizonyára kevesen tudják, ezért megsúgjuk Önöknek, hogy a D3 AWD hajtáslánc a V90 kínálatának legjobb ár/érték arányú tagja. Tudni érdemes ugyanis, hogy a Volvo új fejlesztésű, és az összes típusban megtalálható 2-literes dízelmotorja alapvetően két változatban, 1, illetve 2 turbófeltöltő által lélegeztetve létezik. Utóbbi motor a nagyobb terhelés miatt számos ponton meg van erősítve. Ennek megfelelően a csak bizonyos típusokban elérhető D2 és D3 egy, a D4 és a D5 pedig két darab – egy kisebb és egy nagyobb – turbóval érkezik. Így van ez az S90/V90 párosnál is, ahol a belépő D3 motor (a D2 csak a kisebb modelleknél létezik) 150 lóerőt és 320 Nm-t produkál, szériában kézi váltó jár hozzá, felárért pedig egy hatfokozatú automatát választhatnak a vásárlók.

Tesztalanyunk, vagyis az összkerékhajtású V90 D3 AWD azonban kivételt képez, hiszen a motor ez esetben az utolsó csavarig megegyezik a kétturbós, 190 lóerős (400 Nm) D4-gyel, csakhogy alaposan, 150 lóerőre (350 Nm) lefojtották. Ráadásul ez esetben a D3 motorhoz nem a ‘sima’ 6-gangos, hanem az izmosabb kivitelek 8-sebességes Aisin automatája jár, mégpedig szériában. A V90-nél így a D3 AWD hajtásnak három óriási előnye is van: egyrészt óriási tartalékok rejlenek benne, másodsorban a minden porcikáját tekintve azonos D4 AWD-nél jelentősen, 800 ezer forinttal olcsóbb. Azt is mondhatnánk, hogy ajándékba kapjuk a számos Volvo-ügyfél számára elengedhetetlen összkerékhajtást, hiszen egy ‘sima’ elsőkerékhajtású, automataváltós V90 D4 is drágább nála ‘majd 100 ezer forinttal.

Mindezeken felül nagyon nem mellékes az sem, hogy ha cégre vásárolnánk az autót, akkor az aktuálisan érvényben lévő törvények alapján 22 ezer forint helyett csak havi 11 ezer forint rá a cégautó adó (a váltás 163 lóerőnél van), ami a vállalatnak évi 132 ezer forintnyi megtakarítást jelent. Mivel a fogyasztás és a fenntartási költség azonos, így egy átlagos, mondjuk 5 éves lízing esetén összesen 1,5 millió forintot spórolhatunk a D3-mal a D4-hez képest. És bár amit most írok, az nem szép dolog, és a garancia veszélyeztetése miatt véletlenül sem ajánlanám Önöknek, de azért hátha fel lehet valahogy szabadítani szoftveresen azt a hiányzó 40 lovat és 50 Nm-t, ráadásul valójában semmiféle tuningról nem beszéltem, csupán a fojtás kioldásán gondolkodtam.

Az eddig leírtak már-már túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek, márpedig tényleg igazak, de most akkor jöjjön a tesztelt modell árnyoldala, ugyanis sajnos ilyen is van. Hogy miről van szó? Pont arról a hiányzó 40 lóerőről és 50 Nm-ről: az óriási, összkerékhajtással meg automata váltóval nem meglepő módon nagyon nehéz, üresen is közel 1,9 tonnás svédacél kicsit alulmotorizáltnak tűnik a szerény 150 lóerővel, pontosabban fogalmazva mindennapi használatra bőven elég ez a teljesítmény, azonban megpakolva, előzéskor kicsit izzasztó helyzetek alakulhatnak ki, amik felett az ‘épeszű’ (ár)kategóriákban abszolút szemet hunynánk, de nem úgy a 15-20 milliós luxusautók között, ahol a magas ár révén véleményünk szerint alapelvárásként szerepel a kiváló dinamika és a motor bőséges tartaléka. A V90-ből pedig pontosan ez hiányzik.

Szó sincs arról, hogy akár a 10,5 másodperces 0-100 km/h-s sprintidő, akár a 205 km/h-s végsebesség kevésnek bizonyulna, de minden padlógáznál hiányzik a luxusmodellek megszokott és méltán elvárható magabiztossága. Ez azonban kizárólag a gázpedált padlóig taposva zavaró, ugyanis ha nem kérünk maximális gyorsítóerőt a motortól, az erőforrás szuperül viselkedik: a második (vagy első, ahogy tetszik), kis tehetetlenségű turbónak hála már a pincében nyomatékos a 2-literes négyhengeres, ezt pedig a váltóvezérlés ügyesen kihasználja, vagyis amikor csak tudja, alacsony fordulatszámokon tartja hidegen kissé hangos, bemelegedve viszont egészen finom járású, csendes dízelt. A rugalmasság ugyanennek, vagyis a korán ébredő magas nyomatéknak köszönhetően szintén tisztességes, így a nyugodt sofőrök nagyon is boldog lehetnek a belépő összkerekes dízel hajtáslánccal, azonban a dinamikus sofőrök csak akkor lesznek elégedettek, ha valahogy ‘felszabadítják’ a lefojtott lovakat és Nm-eket, vagy ha erősebb motorral kérik az autót.

A fogyasztás az összes dízel-összkerekes V90-nél hasonló az azonos technika és tömeg révén: az ötliteres gyári vegyes adatot tojással a lábunk alatt is szinte lehetetlen elérni, 6 liter körül azonban óvatosan el lehet autózni, a valóságban pedig inkább 6,5-7 liter környékén állapodik meg az óriási kombi étvágya. A tulajdonságok kielemzésébe ezúttal nem mennék bele, mert a hangsúly ezúttal a D3 AWD hajtásláncon volt – minden mást tekintetben már többször is alaposan kielemeztük a Volvo S90/V90/V90 Cross Country triót, érdemes hát visszalapozni korábbi írásainkra. A közel ötméteres karosszéria óriási, kiváló minőségű, remek hangulatú és szuperkényelmes utasteret rejt, az alapból 560 literes csomagtér, valamint a variálhatóság párját ritkítja, az extrák finomak, a multimédiás rendszer jó, az utazási kényelem kiváló, a zajcsillapítás úgyszintén. Összességében a piac egyik legkívánatosabb utazóautójáról beszélhetünk, aminél egyedül egy kicsit puhább futóműre vágynánk, de így is komfortos az autó.

Végül jöjjenek a költségek: nos, a Volvo V90 D3 AWD a széria automataváltóval ugyanis induló szinten, vagyis Kinetic felszereltséggel is legalább 13,5 millió forintba kerül listaáron, és bár az alapfelszereltség bőséges, könnyedén elkölthetünk néhány millió forintot extrákra. Itt jegyeznénk meg, hogy szép dolog a Volvótól, hogy az összes 90-es modellhez szériában jár az asszisztens rendszerek szinte teljes garmadája, így minden nagy Volvo képes magától fékezni, kormányozni, vagyis félig-meddig helyettünk/velünk együtt vezetni, ráadásul a svédek segédrendszerei kiválóan dolgoznak. A luxuskategóriára való tekintettel mi különben inkább a 14,9 milliótól induló második, Momentum felszereltséget ajánljuk, ami rengeteg hasznos tételt tartalmaz, pár hasznos opcióval kiegészítve pedig 16 millió forint körül egy igazán jól felszerelt autót kaphatunk, ráadásul listaáron, vagyis ebben garantáltan bőven van árrugalmasság.

Amennyiben 150-nél több lóerőre vágynánk, de nem fizetnénk többet, akkor a belépő benzines, vagyis a 190 lovas (300 Nm) 2-literes T4 jelű turbómotor jelenthet érdekes alternatívát a széria 8-sebességes automataváltóval, ám ez esetben az összkerékhajtásról le kell mondani, a T4 ugyanis kizárólag fronthajtással elérhető, cserébe viszont dinamikusabb, csendesebb, kulturáltabb, igaz, torkosabb is a D3-nál. A forintok ráadásul mindenképp a T4 mellett szólnak, hiszen Momentum szinten már 13,7 millió forinttól a mienk lehet, vagyis 1,2 millióval olcsóbb a D3 AWD-nél, amiből az igazságosság érdekében illik levonni az összkerékhajtás 700 ezer forintos értékét, de így is marad 500 ezer forint a zsebünkben, ami jó ideig fedezheti a fogyasztáskülönbséget.

Persze nem szabad elfelejteni, hogy céges vásárlás esetén a T4 motort is havi 22 ezer forintos adó sújtja, vagyis ilyen konstrukcióban hosszú távon mindenképp a D3 jön ki győztesnek anyagilag, azonban jó kérdés, hogy a 15+ millió forintos kategóriában ez mennyire elsődleges szempont. Akinek egyáltalán nem, annak típuson belül maradva ott van a 235 lóerős D5 AWD hajtás 16,9 milliótól, vagy még inkább a szuperfinom, zöld rendszámos, összesen 407 lóerős T8 AWD konnektoros hibrid, 22,3 millió forinttól. A V90-be azonban a(z egyszerűbb, egyturbós) 150 lóerős (320 Nm) D3 motort választva, kézi váltóval és fronthajtással már 12 millió forinttól be lehet ülni, ami méltányos ár a legnagyobb Volvo kombiért. És a V90 kiviteltől és hajtáslánctól függetlenül jóval olcsóbb (azonos felszereltséggel) a prémium konkurenseknél.

Néhány szóban

A Volvo V90-hez összességében a most próbára fogott D3 AWD hajtáslánc a legracionálisabb, ár/érték arányban, biztonságban és kényelemben az arany középutat jelenti. Persze a 150 lóerő nem igazán sok egy üresen is közel 2 tonnás, ötméteres óriáskombi mozgatásához, padlógázra így nem várhatunk, és nem is kapunk sokat az autótól, a nyugodt sofőröknek azonban minden téren tökéletes a melegen egészen kulturált, és alacsony fordulatszámokon nagyon nyomatékos, két turbós D3 motor, amely műszakilag teljesen megegyezik a 800 ezer forinttal drágábban kínált D4-gyel. A D3 AWD-hez a minden szempontból kiváló 8-sebességes Aisin automataváltó is szériában jár, így semmi nem hiányzik a teljes kényelemhez – és a maximális biztonsághoz sem, hiszen a V90 a világ egyik legbiztonságosabb családi autója, aminek nem csak ütközésbiztonsága fantasztikus, de szériában jár hozzá minden fontos asszisztens rendszer, így az autó már a baleset megelőzésében is óriási segítséget nyújthat. Csillagos ötös jár tehát a Volvónak, a V90 az egyik legkívánatosabb és legjobb családi igavonó a piacon. Persze nem árt hozzá minimum 12, de inkább 15 millió forint...

Előnyök: Még mindig megunhatatlan, egyedi formaterv; Óriási utas- és csomagtér; Egyedi hangulatú, nagyon kényelmes és mindkét sorban igazán tágas enteriőr; Jó multimédiás rendszer; Kényeztető extrák garmadája; Szériában járó átfogó asszisztens rendszer csomag; Alul rugalmas kétturbós D3 (AWD-hez) motor kiváló automataváltóval; Hiába drága, a kategóriában mégis kedvező ár; A D3 motorral kedvező adóbesorolás

Hátrányok: Óriási méretei okán kissé nehézkes városi manőverezés és átláthatóság, nem éppen fordulékony; Alapáron komor belső, csak a drágább kivitelekkel kapjuk meg a ‘volvós’ otthonosságot; A futómű lehetne picit puhább; A D3 motor fojtása (az azonos D4-ből) túl jól sikerült, padlógáznál kicsit lassú a nehéz kombi

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark