2017. Augusztus 21., Hétfö

Frissitve:09:34:44

BMW M240i xDrive (2016) teszt - Rejtőzködő tehetség

Nyomtatás

Ferrari 575M Maranello, Mercedes SL 63 AMG, BMW M240i, Aston Martin DB9, Lamborghini Gallardo. Melyik a kakukktojás? Bizony, kitalálták, tesztünk tárgya, a BMW kis kupéja. Csak éppen nem azért, amiért gondolják. A felsorolásban ugyanis ő a leggyorsabb autó.

Egy szürke kis kupé, teljesen hétköznapi, 205-ös kerekeken. Nem éppen az a jelenség, amire felkapnák a fejüket a benzinkúton. Nem is teszi senki, igaz, ezen a borús, csípősen hideg hétfő reggelen mintha mindenki egy kissé kótyagos lenne. Mialatt ezt végiggondolom, visszaérek a kasszától a 2-es BMW-ig, majd a keretnélküli ablakos ajtón keresztül behuppanok a hosszú távon is kényelmes barna sportülésekbe. És elindítom a még mindig hideg motort.

A sorhatos turbómotor vad mordulással kel életre, majd mintha csak ellenére lenne az ébredezés, az elektronika az alapjárat felett tartja az ott még élénken búgó motort. Megvan az ok, amiért a szemek rátapadnak a dupla, feketére festett kipufogóvégre, majd feljebb csúszva meg is látják a magyarázatot az M240i felirat képében. Majd mindenki elfordul, teszi tovább a dolgát, és magam is folytatom utamat – egyel szélesebb mosollyal arcomon.

A BMW legkisebb kupéja már járt nálunk - azóta pedig leginkább csak motorikusan történtek változások a visszafogott kétajtós kínálatában. Ilyen például a csúcsváltozat – az M2 – megjelenése, amely azért külsőre főleg a jelentős kiszélesítésnek köszönhetően távol áll tesztautónktól – ha menettulajdonságok tekintetében éppenséggel annyira nem is. Ennek jó oka van, ugyanis az M2 a sportos vezetés oltárán hozott áldozat, egy vérbeli sportautó, annak minden radikális velejárójával, amely az egekbe tornázza a hangulatot.

Az M240i ezzel szemben teljesen hétköznapi autóként képes viselkedni. Ha akarjuk, négy átlagos méretű felnőttet és jól összerakott csomagjait is szállíthatjuk vele, a visszafogott, kis formákat beszámítva panasz legfeljebb csak a fekete tetőkárpittal különösen nagy mértékű sötétségre lesz belül. A futómű kényelmes, a motorhang jelen van, de visszafogott. Vagyis az egész olyan, mint ahogy azt a külső szemlélteti.

De ha kiraktuk a gyerekeket, a finnyás ismerősöket vagy éppen az anyóst, akkor Sport módba váltva, a menetstabilizálót félig kikapcsolva, a váltót manuálisan dirigálva minden megváltozhat. Az egyébként teljesen civil hajtáslánc, amely nyugodt közlekedésnél még a 7 liter alatti fogyasztást is lehetővé teszi, teljesen megvadul. A soros hathengeres morajlása kerül előtérbe, amely a 7000-es fordulatszámlimithez közeledve szívhez szóló üvöltő sikoltásba vált. A visszaváltásokat kísérő mennydörgő durrogások kerülnek előtérbe. És a teljesítmény, amely szemet nem hagy szárazon.

Az 1520-tól egészen 4500-as fordulatszámig elérhető 500 Nm csúcsnyomaték is kiválóan szemlélteti, hogy az M240i valójában kézi váltóval ideális autó. Ha éppen nem adnák hozzá a világ legjobb automataváltóját 716 ezerért, mi maradnánk is ennél a felállásnál, így azonban nem tudjuk, hogy mit válasszunk a jóból. A ZF-féle nyolcfokozatú automata minden kívánságunkat kitalálja, ha kell, akkor pedig azonnali reakciókkal, villámgyorsan vált vissza – egyedül felfelé kapcsolgatva tud komótos lenni, ha 3-4 fokozat átugrásáról van szó.

De nem csak a motor áriája és a váltó gyors reakciója az, ami miatt örömmel nyúlunk majd a váltófülekhez. Hanem a szinte azonnal elérhető teljesítmény, ami fordulat függvényében áll rendelkezésre – de mindig bőséggel, ahogyan azt 340 lóerőtől joggal várjuk.

Tesztautónknak van még egy titkos képessége: az 505 ezerforintosért elérhető xDrive összkerékhajtás. Mindezt nem ajánlanánk, hiszen valójában kézi váltóval, hátsókerékhajtással és reális felszereltséggel jön ki az M240i legnagyobb előnye: megfizethető áron bődületesen gyors és élvezetes sportkupét kapunk. De mégis van valami az 55 plusz kilót hordozó összkerékhajtásban, amely megdobogtatja a szívünket. Ez pedig nem más, mint az állórajt.

A rajtautomatika könnyen működtethető és drasztikus végeredménnyel jár: a 4,1 másodpercre mért 0-100-as gyorsulás szigorúan szuperautó-terület, de valójában a soha sem ideálisan tapadó közutakon ezzel bármilyen hátsókerékhajtású autónak fityiszt mutathatunk. Igen, bárminek. Az összkerékhajtású konkurencia persze más tészta, de csak gyorsuljunk el egyet és mindenkiben azonnal mély tisztelet ébred az M240i szerényen előadott bámulatos tudása láttán.

Van azonban egy olyan terület, amelynek kiválóságáért erről lemondanánk. Ez pedig a kormányzás. Tesztautónkban a volán közel sem volt ideális: jó visszajelzések hiányában szinte halottnak érződött a volán, amelynek az elfordítás függvényében változó áttétele egyébként is nehezebbé tette a precíz manőverezést. Ezzel részben az első kerekekre plusz feladatot rovó összkerékhajtás is okolható, másrészt biztosan szerepe volt benne a mindössze 205 mm széles téli kerekeknek (alapból elöl 225, hátul 245 mm-es nyári sportabroncsok feszülnek a modellen). Mindez így azonban sterillé és kicsit kiszámíthatatlanná tette az élményt, hiszen éppen a kormányzás az, amin keresztül egy sportautó beszélhet velünk – végtére is mi is éppen itt érintkezünk vele.

Különösen azért, mert ezzel a futóművel – a megfelelő méretű és fajtájú abroncsokkal – öröm összedolgozni. A tesztautónkban dolgozó adaptív lengéscsillapítás (253 e Ft) egyértelműen érezhetően bekeményíti a rugózást, de még enélkül is kellően sokszínű a futómű. Az úthibákat még kanyarban is jól rugózza ki a rendszer, miközben gyors és semleges kanyarvételt biztosít. Ha ezt gázadással ötvözzük, akkor az összkerékhajtással is túlkormányozottságba vihetjük a gépet – az xDrive miatt nem kell lemondanunk a driftről. A kanyartempóról kerékokokból nem tudunk nyilatkozni, de már számos versenypályás mérés bizonyította a modell rátermettségét.

Praktikum terén pedig már nem kell a 2-esnek bizonyítania. Négy átlagos magasságú felnőtt vígan helyett talál a hagyományosan BMW-s, jól áttekinthető belső térben – egyedül széltében érezhetik kissé szűknek az igazán megtermett emberek az autót a 4-es Coupé-hoz képest. Az anyagminőség ezen a szinten elfogadható, az összeszereléssel együtt, a csomagtartó 390 literes térfogata pedig a legtöbb bőröndcipelési feladatra elegendő. A személyre szabási lehetőségek választéka az M240i esetén kissé kötött, de így is gazdagabb, mint a legtöbb nem európai márka esetén – komoly kritika tehát ezt sem érheti.

És az árak? Az élvezetbarát konfiguráció minden szükséges tétellel, hátsókerékhajtással, kézi váltóval kijön 14,7 millió forintból, amelyhez ha hozzáadjuk, hogy ez még alkuképes listaár, bizony páratlan ár-érték aránnyal szembesülünk. Azt is megértjük, aki mindezt az automata és az összkerékhajtás kombinációjával növeli – tesztautónk 17,7 millió forintos konfigurációja nagyjából a plafont szemlélteti.

Konkurensek közül említhetnénk az M2-t, ha arra nem lenne évnyi hosszú előrendelés – bár még ekkor is megvétóznánk magunkat, hiszen a csúcsmodell több téren is kompromisszumot jelent, igaz, a másik oldalról kárpótolja a radikális sportosságra fogékonyakat. Emellett csábító lehet néhány százaléknyi pluszért a jóval tágasabb, minőségibb 340i szedánba beülni – persze a 4-essel is többet kapunk, csak éppen súlyos milliókért. A többi márka a kompakt kupé kategóriában nem indít komoly riválist, a nagyobb kupék pedig általában jóval drágábbak hasonló tudás mellett. Ha viszont egyébként is jól felszerelt példányban gondolkodunk, érdemes lehet egy pillantást vetni az egyel nagyobb Infiniti Q60 csúcsváltozatára, amely 18,35 millióért a BMW tesztautónál jóval gazdagabb felszereltséggel, 405 lóerővel kínálja magát.

Néhány szóban

A BMW M240i nem véletlenül zsebelt be annyi dicséretet megannyi helyről: ő ugyanis a bajor márka legsokoldalúbb sportautója. Méretéhez képest használható méretű a csomagtartója, jól szigetelt és kellően praktikus az utastere, egészen kényelmes a futóműve és teljesen hétköznapi a vezethetősége. De ha szeretnénk, az összkerékhajtású verzióval szuperautókat megszégyenítő tempóval rajtolhatunk, villámgyorsan és semlegesen kanyarodhatunk, miközben a világ talán legjobb motorja a világ talán legjobb automataváltójával kiszolgálja minden igényünket, szélsőségektől mentesen. Az élményt csak kiszámíthatatlan, érzékelten kormányzás árnyékolja be, amelyet az xDrive hoz magával.

Előnyök: Kiváló ár-érték arány; Méretéhez és felépítéséhez képest tágas; Tökéletesen sokoldalú automataváltó; Mérsékelt kompromisszumot jelentő, de egészen gyors futómű; Takarékos, nyomatékos, erős és lelkes sorhatos turbómotor, kiváló hangaláfestéssel

Hátrányok: A képességek tükrében túl semleges formaterv; Összkerékhajtással érzéketlen, kissé pontatlan kormányzás

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark