2014. November 23., Vasárnap

Frissitve:07:05:49

Suzuki Swift 1.2 GS teszt - A konyhafőnök ajánlata

Nyomtatás

A Suzuki Swift gyakorlatilag az esztergomi gyártás kezdetével beírta magát Magyarország történelmébe, és szépen lassan kis hazánk első számú, legkedveltebb (kis)autójává nőtte ki magát, ám a válság és a többi márka árcsökkentési politikája már árnyaltabbá varázsolta az összképet. Lássuk, az új Swift képes-e hű lenni saját történelméhez és ott maradni a toppon!

Egyébként háromajtós karosszériaváltozattal már tesztre fogtuk a Suzuki megújult kisautóját, akkor viszont még alaposan a piaci bevezetés kezdetén voltunk, ami viszonylag magas árral járt, azóta viszont kissé változott a helyzet és kedvezőbb áron is hozzájuthatunk az esztergomi gyártmányhoz.

Küllemre keveset változott a Swift a korszakalkotó, második generáció óta, azonban azt előnyére tette. Az elnyújtottabb fényszórók, a divatosabb hátsó lámpatestek mind-mind a kor stílusához igazodnak, amolyan igazi fiatalító frissítésként szolgálva – a modern városi összképbe abszolút passzol a kis ötajtós, főleg a vallatóra fogott példány kellemes zöld színében, a látványt pedig csak tovább fokozzák a 16 hüvelykes könnyűfém felnik.

Az ötajtós Swift ezúttal jóformán a legmagasabb, GS felszereltségi szinten érkezett meg szerkesztőségünkhöz, nála egyedül a Sky fantázianévre keresztelt verzió tud többet, bár nem sokkal, hiszen abban csupán a napfénytető és a tolatóradar jelenti az extra tételeket a GS-hez képest. Ebben a formájában a Swift igazán sokat nyújt, hiszen minden olyan, sőt jóval több extrát tartalmaz, mint amit egy ilyen kisautótól elvárhat az ember: elektromos ablakok és tükrök, automatikus klímaberendezés, kulcsnélküli rendszer, USB, Bluetooth, tempomat, ESP, a szokásos lufikon kívül térd- és függönylégzsákok, automatikusan felkapcsolódó fényszórók, ülésfűtés és még sorolhatnám a tételeket. Mindent összevetve semmi nem hiányzik belőle, azonban ez közel sem jelenti, hogy maradéktalanul tökéletes volna.

Sajnos a japánok szokásukhoz teljesen hívek voltak az autó megalkotásakor, ennek megfelelően az elektromos ablakemelők közül csak a bal első működik automatikusan, az is csak lefele, valamint a fényszóró sem kapcsolódik le a gyújtás levételével, inkább sípoló hangjával adja tudtunkra, hogy tekerjünk egyet a balos bajuszkapcsolón. Azonban ez a pár apróság ne vegye el a kedvünket a vidám Swifttől, hiszen ebben a kategóriában talán nem tévedek nagyot, ha könnyedén tolerálhatónak nevezem a fent említetteket, amelyek néhány japán luxusmodellben is visszaköszönnek.

Az utastérben egyébként minden a helyén van, a szabványos palackok számára ideális ajtózsebek, ügyes rekeszek várják az apróságokat, ráadásul a kidolgozási és összeszerelési minőségre sem lehet panasz egy-két apróbb kivételtől eltekintve. Bár mondhatnánk, hogy egy kicsit több és puhább szövetanyag elfért volna a kemény műanyaggal borított ajtókon, ebben az ár- és méretkategóriában nem állná meg a helyét a szemöldökráncolás. Nincs baj a műszercsoporttal sem, jól áttekinthető, egyszerű, mégis pofás egység van előttünk, ráadásul a két nagy óra közötti digitális kijelzőn a fogyasztási és egyéb kilométer adatok is kiválóan megjeleníthetőek, a Suzukikban szokatlan, gombokkal teli, kellemes tapintású multikormány pedig üde színfoltként hat. Nem mellesleg használni is jó.

Külön dicséret éri a Suzukit az USB portért, hiszen manapság már egyre kevesebben használnak CD-t, ráadásul a korrekt hangon megszólaló fejegységet Bluetooth technikával is felvértezték, ami praktikumából kifolyólag korunkban szerintem akár kötelező extra is lehetne, további finomság pedig a kisautók mezőnyében nem túl gyakori kulcsnélküli rendszer szolgál.

A háromajtós hiába dögösebb vagy formásabb a nála két ajtóval „okosabb” testvérénél, praktikumban alulmúlja azt. A rendelkezésre álló tér persze az azonos tengelytáv miatt nyilván ugyanolyan, azonban a hátsó sorba való körülményesebb bejutás miatt az ötajtós pártján állok. Elöl nem lehet szavunk a helykínálatra, szerencsére a hátul ülők sem panaszkodhatnak: 185 centiméteres magasságig kényelmesen el lehet férni, a nagyobbra nőtteknek viszont a fejtér már nem lesz elégséges. A kedvező helykínálat levét leginkább a csomagtartó issza meg, ugyanis abba sajnos nem túl sok poggyász fér, ha épp úgy alakul, egy nagyobb fajta sporttáska is könnyedén kitölti a rendelkezésre álló teret, tehát hosszú családi utazásokra nem igazán alkalmas a kis Swift.

(Cikkünk a következő oldalon folytatódik.)



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark