Seat Ateca 2.0 TDI 4Drive teszt - Variáció egy témára

Nyomtatás

A Leon aktuális generációjával a Volkswagen konszern sikeresen lehelt újra életet a Seatba, a spanyol márka erősítése pedig a manapság legfontosabb szegmensben folytatódik: a kompakt SUV-k mezőnyében. Az Ateca a VW Tiguan olcsóbb és könnyedebb kuzinjaként némi spanyol virtussal hoz új színt a szegmensbe. De vajon az Ateca tényleg olyan jó ajánlatnak számít, mint mondják?

A Seat enyhén szólva zivataros időszakon van túl. A profit nélküli termelés már-már évtizedes mértéket öltött, amikor a Volkswagen konszern technológiáját felhasználva elkezdtek megszületni az új modellek. A Leonnak köszönhetően a spanyolok újra perspektívát kaptak, az Ateca pedig egyértelműen a nyereségesség irányába löki a céget, hiszen egy olyan szegmensben kínál ár-érték arányban erős ajánlatot, amely manapság a legnagyobb növekedésnek örvend.

A kompakt SUV kategória népszerűségét pedig meg lehet érteni. A terepjárós, magasított megjelenés sokak számára szimpatikus, ráadásul a viszonylag kompakt külsőt nagyobbnak láttatja. Belül a jó körpanoráma garantált, mint ahogy a családbarát méretek is, miközben a magas felépítés itt még csak mérsékelt kompromisszumokat követel a menettulajdonságok és a hatékonyság tekintetében.

Az Ateca élesre húzott vonalai közvetítenek egy kis spanyol virtust, de így sem találunk rajta igazán megosztó részletet. Ez a túlzott visszafogottság és óvatosság szerintünk nem feltétlenül előnyös egy önmagát sportosként pozícionáló márka esetében – mindenesetre mi megengednénk egy kicsit nagyobb távolságtartást is a Volkswagen Tiguantól és a hamarosan érkező Škoda testvértől. Az izgalmas részletek között kívül találunk méhsejtrács-szerű mintázatot elöl, amelyhez a nappali menetfények határozott vonása társít szimpatikus megjelenést. A formatervezők célja egyértelmű volt: a lehető legszélesebb réteg számára emészthető eredményt létrehozni.

Belül már kicsit hangsúlyosabb a márkák közötti távolságtartás, igaz, ezt muszáj is, tekintve, hogy egy azonosan felszerelt Seat Ateca és Volkswagen Tiguan között bizony kétmilliós különbségek is lehetnek. Innen nézve pedig érthető a valamivel egyszerűbb, a kategória mércéjével nézve is kissé puritán hatású anyaghasználat. Felül persze puha felületekkel találkozunk, de csak ott, alul viszont kemény, könnyen koszolódó, fekete felületeket találunk.

A helyzet viszont azért nem olyan vészes, különösen, hogy lényegében ez az egy pont az, ahol bele tudunk kötni az egyébként otthonos utastérbe. Az elrendezés ugyanis teljesen logikus, a körpanoráma példás. Az ülések kényelmesek, a vezetési pozíció pedig tág határok között állítható. Az utastér bőven kiszolgálja négy megtermett felnőtt igényeit is, még a Tiguannál valamivel rövidebb tengelytáv ellenére is bőven elegendő a lábtér 1,9 méteres magasságig. Az alapból 485 literes csomagtartó pedig nem csak tágas, de könnyen kihasználható is egyben. A gazdag felszereltséghez (erről bővebben később) járó 8 colos érintőképernyős rendszer használata is egyértelmű, egyedül az éjszakai műszerfalvilágítás állítása van konszernhagyományként kissé eldugva.

Tesztautónk igazi SUV-os, terepjárós hajtáslánccal érkezett, ugyanis a kellően öblös kétliteres, 150 lóerős dízelmotor dolgozott együtt az összkerékhajtással, hatfokozatú kézi váltón keresztül. Az erőforrás régi ismerős, az erőleadását pedig már sokat dicsértük. Az 1750-es fordulattól egészen 3000-ig elérhető 340 Nm nyomaték már önmagában is jó ómen a rugalmasságból közlekedőknek, de valójában ennél is szélesebb palettán, már egészen alacsony fordulatszámon jól használható, erőteljes az egység.

Felül pedig kövér platón kapjuk meg a 150 lóerős teljesítményt, így dízelhez mérten valóban széles tartományon használhatjuk az erőforrást. Ehhez jó partner a hatfokozatú kézi váltó, amely finoman kezelve szépen jár a jól megvezetett kulisszában, de gyors váltásoknál már hajlamos akadásra, ellenállásra. Ha jól megdolgoztatjuk, az ügyesen tapadó, a hátsó kereket gyorsan hajtásba kapcsoló összkerékhajtás rajtját kihasználva még a gyári adatoknál is gyorsabban tudhatjuk le a 0-100-as sprintet – a gyári 9 helyett mi 8,7 szekundumot mértünk erre.

Ugyanakkor a hangszigetelésen hallhatóan spóroltak a tervezők. Kis tempónál nincs gond, és a motor vibrációi is viszonylag jól kordában vannak tartva, ám autópályán már egészen tolakodóvá válik az egység, amelyet a kategóriához méltatlan, 130 km/h-s tempónál 68 dB-re mért zajszint is tökéletesen leír. A zavaró búgás előtt értetlenül álltunk, hiszen más típusokban ez a hajtáslánc nem produkált ilyet, így vélhetően a Tiguannál tudatosan alacsonyabbra való pozícionálásban kereshetjük az okát.

A fogyasztásba viszont nem köthetünk bele: az 5,5 l/100 km-re adódó normakörünk az átlagosnál takarékosabb működést jelent, igaz, a gyári adatoktól fél literrel így is elmarad. Autópályán egyébként stabil 130-as tempónál 6,2 literrel számolhatunk, országúton, visszafogott közlekedés mellett pedig valóban megpillanthatunk 4-essel kezdődő értéket is a fedélzeti számítógép kijelzőjén. Ha épp nem a fogyasztást vizsgáljuk, akkor továbbra is kimondottan dicséretes, hogy a Volkswagen konszern autói a víz- és olajhőmérséklet információjával sem fukarkodnak.

A dinamikus dízelmotorhoz egyébként a futómű kimondottan jó partner. A Tiguan hangolásánál egy árnyalattal feszesebbre vették a futóművet az Ateca estében, amelyet a pontos kormányzással ki is tudunk használni kanyarokban. Csodára persze nem érdemes számítani, de a teljesen semlegesnél egy fokkal jobban fogjuk érezni magunkat szerpentinen száguldozva. Emellett a modell hangolása kiszámítható, biztonságos, a rugózás hajszálnyi feszessége pedig egyáltalán nem zavaró, inkább csak egy kis karakterrel ruházza fel a modellt.

Az árakat megvizsgálva rögtön meglepetéssel indulunk: a kétliteres dízelhez beszállóként elérhető felszereltségi szint kimondottan gazdag alapfelszereltséget kínál. A 8,48 milliós indulárba belefért az ülésfűtés, a kétzónás automataklíma, a 17-es könnyűfém kerékszett, a nagy központi rendszer, az elektromos tükörbehajtás, a teljesen LED-es fényszóró, a parkolóradar, és még sorolhatnánk. Így ez az ár kimondottan szimpatikus színben tünteti fel a modellt, főleg, ha megnézzük a Volkswagen Tiguan árait – a valamivel nagyobb testvér ugyanis így felszerelve 10,6 millió forint. Még érdekesebb a gazdagabbik felszereltségi szint, amelyet kihasználva 10,2 millió forintért már csúcsra szerelt Seat Ateca tulajdonosai lehetünk.

Mi persze egy kicsit variálnánk a hajtásláncon is, terepre ugyanis nem érdemes menni a modellel, az összkerékhajtás plusz súlyától és költségétől viszont szabadulnánk. De elsőkerékhajtással kizárólag a 115 lóerős 1.6 TDI elérhető, igaz, az így átlagosan 0,7-1,0 literrel takarékosabb konfiguráció 1,38 millió forintot hagy a zsebünkben. Ha viszont automataváltóra szomjazunk, a hatfokozatú duplakuplungos egységet kizárólag a kétliteres dízel 190 lóerős változatához kérhetjük, túlzottan merész 1,7 milliós felár ellenében.

Így ha variálni szeretnénk a dolgokon, érdemes a benzines kínálatot megnézni – annál is inkább, mert az 1,4 literes, 150 lóerős turbómotor egyébként is kiváló a maga nemében. A dízel ellenében mi biztosan őt választanánk, ugyanis fogyasztásban 1-1,5 literrel kér csak többet, viszont 800 ezerrel (!) olcsóbb, és elérhető elsőkerékhajtással is. Így kézi váltóval listaáron 7 millió forint alatt lehet egy egészen jól felszerelt, dinamikusan motorizált Atecánk, amely már csak azért is erős ajánlat, mert a konkurensek jó része még régi vágású, szomjas benzinmotorral próbál érvényesülni. Ehhez egyébként hétfokozatú duplakuplungos automatát 500, összkerékhajtást pedig 800 ezer forint ellenében rendelhetünk. És ki tudja, talán a benzinessel az autópályás menet is halkabb lesz.

A piaci körszemle csak megerősítheti benyomásunkat az Ateca egészen jó ár-érték arányáról. A 8,6 milliós listaárnál ilyen felszereltséggel máshol sem jövünk ki jobban, a Kia Sportage például 136 lóerővel emelkedik 9 millió fölé, a Tiguan már a 11 milliós határt karcolgatja, a Peugeot 3008 pedig 150 lóerővel összkerékhajtás nélkül kerül így felszerelve ennyibe.

Néhány szóban

Testvéréhez, a Volkswagen Tiguanhoz képest valóban tartalmaz megvonásokat a Seat Ateca, viszont cserébe árazásban is sokkal jobban járt. Így igazán minőségi technológiát, otthonos és tágas belső teret, élvezhető futómű-kormányzás párost kapunk olyan áron, amely most kiemelkedik a kategória kínálatából. Egyetlen zavaró ponttal azonban meg kell barátkoznunk: autópályán a kétliteres dízelmotor bizony hajlamos hangoskodni – ezt viszont az ár-érték arányban még jobb 1.4 TSI-vel jó eséllyel megoldhatjuk.

Előnyök: Tágas, áttekinthető belső tér; Takarékos, nyomatékos dízelmotor; Pontos kormányzás és ügyes futómű; Jó ár-érték arány; Gazdag alapfelszereltség

Hátrányok: Helyenként kemény, egyszerű belső anyagok; Gyors váltásnál kissé akadó kézi váltó; Nagy tempónál hangos motor; Megkötések a dízel hajtáslánc-konfigurációkban

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.