Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

A Leon aktuális generációjával a Volkswagen konszern sikeresen lehelt újra életet a Seatba, a spanyol márka erősítése pedig a manapság legfontosabb szegmensben folytatódik: a kompakt SUV-k mezőnyében. Az Ateca a VW Tiguan olcsóbb és könnyedebb kuzinjaként némi spanyol virtussal hoz új színt a szegmensbe. De vajon az Ateca tényleg olyan jó ajánlatnak számít, mint mondják?

Egyértelmű lépés a népszerűség feléA Seat enyhén szólva zivataros időszakon van túl. A profit nélküli termelés már-már évtizedes mértéket öltött, amikor a Volkswagen konszern technológiáját felhasználva elkezdtek megszületni az új modellek. A Leonnak köszönhetően a spanyolok újra perspektívát kaptak, az Ateca pedig egyértelműen a nyereségesség irányába löki a céget, hiszen egy olyan szegmensben kínál ár-érték arányban erős ajánlatot, amely manapság a legnagyobb növekedésnek örvend.

Kompakt, de mégis tágas. A VW Tiguannál kb. 5 centivel rövidebb.

A kompakt SUV kategória népszerűségét pedig meg lehet érteni. A terepjárós, magasított megjelenés sokak számára szimpatikus, ráadásul a viszonylag kompakt külsőt nagyobbnak láttatja. Belül a jó körpanoráma garantált, mint ahogy a családbarát méretek is, miközben a magas felépítés itt még csak mérsékelt kompromisszumokat követel a menettulajdonságok és a hatékonyság tekintetében.

Ezen a szinten széria LED-es fényszóróvalAz Ateca élesre húzott vonalai közvetítenek egy kis spanyol virtust, de így sem találunk rajta igazán megosztó részletet. Ez a túlzott visszafogottság és óvatosság szerintünk nem feltétlenül előnyös egy önmagát sportosként pozícionáló márka esetében – mindenesetre mi megengednénk egy kicsit nagyobb távolságtartást is a Volkswagen Tiguantól és a hamarosan érkező Škoda testvértől. Az izgalmas részletek között kívül találunk méhsejtrács-szerű mintázatot elöl, amelyhez a nappali menetfények határozott vonása társít szimpatikus megjelenést. A formatervezők célja egyértelmű volt: a lehető legszélesebb réteg számára emészthető eredményt létrehozni.

A visszafogott izgalmasabb verziója

Belül már kicsit hangsúlyosabb a márkák közötti távolságtartás, igaz, ezt muszáj is, tekintve, hogy egy azonosan felszerelt Seat Ateca és Volkswagen Tiguan között bizony kétmilliós különbségek is lehetnek. Innen nézve pedig érthető a valamivel egyszerűbb, a kategória mércéjével nézve is kissé puritán hatású anyaghasználat. Felül persze puha felületekkel találkozunk, de csak ott, alul viszont kemény, könnyen koszolódó, fekete felületeket találunk.

Helyenként egyszerű anyagok az otthonos beltérbenA helyzet viszont azért nem olyan vészes, különösen, hogy lényegében ez az egy pont az, ahol bele tudunk kötni az egyébként otthonos utastérbe. Az elrendezés ugyanis teljesen logikus, a körpanoráma példás. Az ülések kényelmesek, a vezetési pozíció pedig tág határok között állítható. Az utastér bőven kiszolgálja négy megtermett felnőtt igényeit is, még a Tiguannál valamivel rövidebb tengelytáv ellenére is bőven elegendő a lábtér 1,9 méteres magasságig. Az alapból 485 literes csomagtartó pedig nem csak tágas, de könnyen kihasználható is egyben. A gazdag felszereltséghez (erről bővebben később) járó 8 colos érintőképernyős rendszer használata is egyértelmű, egyedül az éjszakai műszerfalvilágítás állítása van konszernhagyományként kissé eldugva.

Kellemes társ a kétliteres dízelmotorTesztautónk igazi SUV-os, terepjárós hajtáslánccal érkezett, ugyanis a kellően öblös kétliteres, 150 lóerős dízelmotor dolgozott együtt az összkerékhajtással, hatfokozatú kézi váltón keresztül. Az erőforrás régi ismerős, az erőleadását pedig már sokat dicsértük. Az 1750-es fordulattól egészen 3000-ig elérhető 340 Nm nyomaték már önmagában is jó ómen a rugalmasságból közlekedőknek, de valójában ennél is szélesebb palettán, már egészen alacsony fordulatszámon jól használható, erőteljes az egység.

Felül pedig kövér platón kapjuk meg a 150 lóerős teljesítményt, így dízelhez mérten valóban széles tartományon használhatjuk az erőforrást. Ehhez jó partner a hatfokozatú kézi váltó, amely finoman kezelve szépen jár a jól megvezetett kulisszában, de gyors váltásoknál már hajlamos akadásra, ellenállásra. Ha jól megdolgoztatjuk, az ügyesen tapadó, a hátsó kereket gyorsan hajtásba kapcsoló összkerékhajtás rajtját kihasználva még a gyári adatoknál is gyorsabban tudhatjuk le a 0-100-as sprintet – a gyári 9 helyett mi 8,7 szekundumot mértünk erre.

Autópályatempónál a búgó motor miatt hangos

Ugyanakkor a hangszigetelésen hallhatóan spóroltak a tervezők. Kis tempónál nincs gond, és a motor vibrációi is viszonylag jól kordában vannak tartva, ám autópályán már egészen tolakodóvá válik az egység, amelyet a kategóriához méltatlan, 130 km/h-s tempónál 68 dB-re mért zajszint is tökéletesen leír. A zavaró búgás előtt értetlenül álltunk, hiszen más típusokban ez a hajtáslánc nem produkált ilyet, így vélhetően a Tiguannál tudatosan alacsonyabbra való pozícionálásban kereshetjük az okát.

Piros pont: az olaj hőmérsékletéről is tájékoztatA fogyasztásba viszont nem köthetünk bele: az 5,5 l/100 km-re adódó normakörünk az átlagosnál takarékosabb működést jelent, igaz, a gyári adatoktól fél literrel így is elmarad. Autópályán egyébként stabil 130-as tempónál 6,2 literrel számolhatunk, országúton, visszafogott közlekedés mellett pedig valóban megpillanthatunk 4-essel kezdődő értéket is a fedélzeti számítógép kijelzőjén. Ha épp nem a fogyasztást vizsgáljuk, akkor továbbra is kimondottan dicséretes, hogy a Volkswagen konszern autói a víz- és olajhőmérséklet információjával sem fukarkodnak.

Egy árnyalatnyit feszes, de cserében egy árnyalatnyit dinamikus

A dinamikus dízelmotorhoz egyébként a futómű kimondottan jó partner. A Tiguan hangolásánál egy árnyalattal feszesebbre vették a futóművet az Ateca estében, amelyet a pontos kormányzással ki is tudunk használni kanyarokban. Csodára persze nem érdemes számítani, de a teljesen semlegesnél egy fokkal jobban fogjuk érezni magunkat szerpentinen száguldozva. Emellett a modell hangolása kiszámítható, biztonságos, a rugózás hajszálnyi feszessége pedig egyáltalán nem zavaró, inkább csak egy kis karakterrel ruházza fel a modellt.

Kimondottan gazdag az alapfelszereltségAz árakat megvizsgálva rögtön meglepetéssel indulunk: a kétliteres dízelhez beszállóként elérhető felszereltségi szint kimondottan gazdag alapfelszereltséget kínál. A 8,48 milliós indulárba belefért az ülésfűtés, a kétzónás automataklíma, a 17-es könnyűfém kerékszett, a nagy központi rendszer, az elektromos tükörbehajtás, a teljesen LED-es fényszóró, a parkolóradar, és még sorolhatnánk. Így ez az ár kimondottan szimpatikus színben tünteti fel a modellt, főleg, ha megnézzük a Volkswagen Tiguan árait – a valamivel nagyobb testvér ugyanis így felszerelve 10,6 millió forint. Még érdekesebb a gazdagabbik felszereltségi szint, amelyet kihasználva 10,2 millió forintért már csúcsra szerelt Seat Ateca tulajdonosai lehetünk.

A dízel hajtáslánckínálat köti kissé a kezünketMi persze egy kicsit variálnánk a hajtásláncon is, terepre ugyanis nem érdemes menni a modellel, az összkerékhajtás plusz súlyától és költségétől viszont szabadulnánk. De elsőkerékhajtással kizárólag a 115 lóerős 1.6 TDI elérhető, igaz, az így átlagosan 0,7-1,0 literrel takarékosabb konfiguráció 1,38 millió forintot hagy a zsebünkben. Ha viszont automataváltóra szomjazunk, a hatfokozatú duplakuplungos egységet kizárólag a kétliteres dízel 190 lóerős változatához kérhetjük, túlzottan merész 1,7 milliós felár ellenében.

Még a nagy központi is belefértÍgy ha variálni szeretnénk a dolgokon, érdemes a benzines kínálatot megnézni – annál is inkább, mert az 1,4 literes, 150 lóerős turbómotor egyébként is kiváló a maga nemében. A dízel ellenében mi biztosan őt választanánk, ugyanis fogyasztásban 1-1,5 literrel kér csak többet, viszont 800 ezerrel (!) olcsóbb, és elérhető elsőkerékhajtással is. Így kézi váltóval listaáron 7 millió forint alatt lehet egy egészen jól felszerelt, dinamikusan motorizált Atecánk, amely már csak azért is erős ajánlat, mert a konkurensek jó része még régi vágású, szomjas benzinmotorral próbál érvényesülni. Ehhez egyébként hétfokozatú duplakuplungos automatát 500, összkerékhajtást pedig 800 ezer forint ellenében rendelhetünk. És ki tudja, talán a benzinessel az autópályás menet is halkabb lesz.

A piaci körszemle csak megerősítheti benyomásunkat az Ateca egészen jó ár-érték arányáról. A 8,6 milliós listaárnál ilyen felszereltséggel máshol sem jövünk ki jobban, a Kia Sportage például 136 lóerővel emelkedik 9 millió fölé, a Tiguan már a 11 milliós határt karcolgatja, a Peugeot 3008 pedig 150 lóerővel összkerékhajtás nélkül kerül így felszerelve ennyibe.

Néhány szóban

Testvéréhez, a Volkswagen Tiguanhoz képest valóban tartalmaz megvonásokat a Seat Ateca, viszont cserébe árazásban is sokkal jobban járt. Így igazán minőségi technológiát, otthonos és tágas belső teret, élvezhető futómű-kormányzás párost kapunk olyan áron, amely most kiemelkedik a kategória kínálatából. Egyetlen zavaró ponttal azonban meg kell barátkoznunk: autópályán a kétliteres dízelmotor bizony hajlamos hangoskodni – ezt viszont az ár-érték arányban még jobb 1.4 TSI-vel jó eséllyel megoldhatjuk.

Előnyök: Tágas, áttekinthető belső tér; Takarékos, nyomatékos dízelmotor; Pontos kormányzás és ügyes futómű; Jó ár-érték arány; Gazdag alapfelszereltség

Hátrányok: Helyenként kemény, egyszerű belső anyagok; Gyors váltásnál kissé akadó kézi váltó; Nagy tempónál hangos motor; Megkötések a dízel hajtáslánc-konfigurációkban

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 

Kommentek