Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Akár hiszik, akár nem, néha nem könnyű az autós újságírók élete: akkor is magunkra kell vetnünk az objektivitás nyomasztó palástját, amikor semmi kedvünk hozzá, amikor legszívesebben csak megnyitnánk a szívünket, és már-már „nyálas” őszinteséggel írnánk le azt, ami a lelkünkből jön. Ebben a szakmában azonban az ész az úr, és ezt bármilyen nehéz, szem előtt kell tartanunk. Nem is magyarázkodnék tovább: ismerkedjünk meg az új, immár negyedik generációs Mazda MX-5-tel.

Jóval morcosabb lett - galériaA japán márka 1989-ben mutatta be a legelső MX-5-öt, ami rögtön képes volt hatalmas rajongótáborra szert tenni, nem is csoda, hogy mostanra már 1 millió eladott példánynál tartanak a japánok. A második generációra 9 évet kellett várnunk, de a siker akkor sem maradt el, ahogyan a következő, 2005-ben bemutatkozó, NC jelű változatnál sem – az előző kettő az NA és az NB kóddal rendelkezett. Igaz, több frissítést is közbeiktatott a Mazda, ahogyan minden generáció esetében, de a harmadik MX-5 10 éves korára már így is kissé öregecske volt, így mindenki tűkön ülve várta az ND-t, amely 2014 őszén végre be is mutatkozott – igaz, csak tavaly került gyártásba.

Az aprócska roadsterek talán legismertebb képviselőjének legfrissebb változatától pedig mindenki sokat várt, és tudták ezt a japán mérnökök is, ráadásul 10 év után illett valami igazán nagy durranást letenni az asztalra. Talán nem árulok el túl nagy titkot azzal, hogy mindez sikerült is a gyáriaknak, hiszen bár az MX-5 továbbra is egy rétegmodell elég sok kompromisszummal, mégis képes olyan közel hozni a vezetés élményét az emberhez, mint kevés más autó piacon – főleg ennyi pénzért.

Hátulról megosztóbbra sikerült - galériaA gyengébbik, 1,5-ös szívó benzinessel szerelt MX-5-tel egy napsütéses délutánon kezdődött a közös kalandunk, amikor Vajda kolléga átnyújtotta az autó távirányítóját. Mondanom sem kell, az apró roadstertől már első ránézésre könnyen felforr az ember vére: a bordó fényezés kiválóan emeli ki az elődnél jóval izgalmasabb formákat, miközben a kicsi, ám annál agresszívabb, teljesen LED-es, automatikus távolsági fénnyel rendelkező lámpatestek morcosan tekintenek a világra. Hiába a teljesen új vonások, így sem nehéz belelátni az elődöket – bár míg az első hűtőrács az NC-t, a többi részlet inkább az NB-t juttathatja eszünkbe.

A dinamikus ívek és a hangsúlyos kerékjárati ívek tehát igazi sportautós megjelenést varázsolnak az MX-5-nek, amit a fekete ablakkeret és külső visszapillantó is tovább erősít – és akkor még a látványos formát kirajzoló hátsó fényszórókról és a dupla kipufogócsőről nem is beszéltünk. A fekete vászontető kinyitásával sem veszíti el harmóniáját az autó, noha aki a kupés formákat kedveli, az bizonyára a nemrég bemutatkozott keménytetős RF változatra szavaz majd, ami bár valószínűleg kevesebb szabadságérzetet ad, ezzel együtt szélesebb körű felhasználhatóságot tesz lehetővé – gondolok itt leginkább a téli időszakra, amit a hangulatos vászontető kevésbé visel jól.

Tetővel és anélkül is jól mutat - galériaBe kell vallanom férfiasan, engem megvett kilóra az MX-5, ettől függetlenül persze mindenkinek saját szíve joga dönteni arról, hogy tetszenek-e neki az immár egyetlen olyan Mazda vonásai, mely nem olvadt bele teljesen a márka Kodo névre hallgató formanyelvébe. Azt azért nem halaszthatom el megemlíteni, hogy a 4 méternél is rövidebb hossz és az alig több mint 122 centis magasság sokakban olyan érzést keltett, mintha egy játékautóval állnának szembe, és a forgalomban is sokan tekintettek kissé lenézően az aprócska japánra – ez persze egy pillanatig sem vette el a kedvemet.

A kulcsnélküli nyitással is megáldott apróságba nem is annyira beszállunk, mint inkább beesünk – mintha a földön foglalnánk helyet, legalábbis üléspozíció szempontjából. A kicsi, de szép és kényelmes bőrülésekre még a nagyobb utasoknak sem volt panasza, pedig első ránézésre kissé szűknek tűnhetnek. Ennek persze vannak nem igazán kívánt következményei is, hiszen a bővebbre engedett deréktámaszok a tempósabb kanyarokban sem fognak meg igazán, habár a szűk utastérnek hála nem igazán van hova esnünk az ülésekből – mindennek megvan a maga előnye.

Rengeteget fejlődött az utastér - galériaAhogyan a hátránya is: 180 centi felett bizony már jócskán belekap a szél a hajunkba, ám ezt még könnyen leküzdhetjük egy sapka használatával. Azzal azonban már nehezebb megbirkózni, hogy az egyébként egyszerű rögzítési módszerrel másodpercek alatt manuálisan nyitható és csukható tetővel 180 centi felett meggyűlhet a baja a fejünk búbjának – Vajda kolléga például már attól félt, hogy egy nagyobb bukkanónál a tetőnek feszülő kobakjával kárt tesz az autóban, vagy éppen az autó benne. Nincs mit tenni, ez egy kisautó, kis embereknek, persze kabrióként használva a magasabbak is élvezhetik az előnyeit – már ha magukra tudják szabni a vezetői környezetet.

Kényelmes, de tarthatna jobban - galériaAz ülések ugyanis magasságukban nem állíthatók, a kormány ellenben csak fel-le mozgatható. Ez bizony okozhat nehézségeket, hiszen a kicsit hosszabb lábakkal és rövidebb karokkal rendelkező vezetőknek nehéz lesz megtalálni a helyes pozíciót, amiben lábuk nem ütközik a műszerfal aljának, és közben kényelmesen elérik a vékony karimájú, ám éppen ettől hangulatos és látványos volánt, amiről a legfontosabb funkciókat könnyedén tudjuk kezelni. Ha már itt tartunk: az MX-5-ben ugyanaz a rendszer található, ami a nagyobb testvérekben is, amit a váltó mögötti kezelőszervekkel, vagy az érintőképernyő segítségével tudunk irányítani – továbbra is vannak hiányosságai, de összességében jól el tudja látni a feladatát, és egy ilyen kis roadsterben nem is kívánhatunk mást.

Az MX-5 utastere egyébként egyértelműen a vezetést helyezi előtérbe: a középkonzol tetejére biggyesztett kijelzőn kívül alig-alig találkozhatunk egyéb kezelőszervekkel – klímából is csak manuális, tekerőgombos változat létezik, de nincs is szükség másra. A műszerfalon a középre került fordulatszámmérőt jobb oldalról egy sebességmérő, míg baloldalról a központi rendszer informatív kijelzője fogja körül. Mi egyébként nem bántuk volna, ha a fordulatszámmérő sarkában lévő kis digitális megjelenítő a váltó aktuális fokozata helyett a sebességünket mutatta volna, ugyanis a viszonylag kis jobb oldali óráról nem mindig egyszerű rögtön leolvasni az értékeket – persze ez legyen a legnagyobb problémánk az MX-5-ben. Az anyagminőség érzésre kellemes, de azért sok helyen találkozhatunk keményebb műanyagokkal – ellenben egy nyikkanást sem hallhatunk sehonnan, amit a rendkívül merev karosszériának köszönhetünk.

Minden percet élmény itt tölteni - galériaEgy pillanatra visszatérve még az ügyes tetőmechanizmusra: a nyitás-csukás valóban csupán néhány másodpercet vesz igénybe, és nem is kíván komoly fizikai képességeket. A japánok a továbbfejlesztett, ügyesebben szigetelt vászontető miatt is dicséretet érdemelnek. A praktikum ugyan sokadlagos szempont egy ilyen autóban, ám komoly panaszunk ezen a téren sem lehet a Mazda roadsterére. Helytakarékossági szempontból a nem túl széles, ám annál öblösebb kesztyűtartó a két ülés közé került, ráadásul zárható is. A váltó előtt is van egy kisebb lyuk, és a könyöklő alá is jutott egy rekesz, míg az üdítőnket két darab mozgatható pohártartóba tudjuk elhelyezni, melyeket vagy a könyöklő mögötti résekbe, vagy az utas bal lába melletti lyukba illesztve tudjuk rögzíteni. A csomagtér 130 literes lett, de így is elegendő lehet.

Az unalmas, ám mégis fontos részeken túljutva azért engedjék meg, hogy megpróbáljak betekintést nyújtani az MX-5 által nyújtott élményekbe. A rendkívül alacsony és aprócska roadsterben ülve bár szinte minden autónál élénkebben kapjuk meg a külvilág történéseit, mégis úgy érezhetjük, hogy képes kiemelni bennünket ezekből a hétköznapi eseményekből, és figyelmünket kizárólag az autóra és a vezetésre fókuszálja. Habár legtöbbször legyintünk a gyáriak által kitalált marketingre, a Mazda MX-5 esetében a „Jinba Ittai” filozófia – ami magyarul annyit tesz, hogy ló és lovasának kapcsolata – teljes mértékben megelevenedik az autóban ülve.

Ezt talán semmi nem bizonyítja jobban, mint Vajda kolléga jellemzése, mely szerint még úgy is hatalmas élmény az MX-5 hajtása, hogy átlagnál nagyobb termetének köszönhetően számára már-már kifejezetten kényelmetlen az autó. Noha az autó felépítése is nagyban hozzájárul az élvezetekhez, a lényeg természetesen a lemezek alatt lapuló technikában rejlik, amiről még nem is ejtettünk szót – térjünk hát rá.

Előbb azonban lapozniuk kell, de érdemes velünk maradniuk a következő oldalon is!

Kommentek