:: Autó Pult ::

Noha az 1967-es Shelby GT500 Eleanornak csak egyetlen gazdája lesz, most már nyugodtan állíthatjuk, hogy nem csak szerkesztőségünk, de a tulajdonos, az építők, és a hazai, de még a nemzetközi nagyközönség is egy emberként várja, hogy elkészüljön. Az álmatlan éjszakáknak egyetlen oka van, nevezetesen, hogy a leégett Cobra szívével üvöltő ragadozó minden korábban létezett Eleanornál jobb, erősebb, gyorsabb, és szebb lesz.

Tavaly decemberi cikkünkben már beszámoltunk arról, hogy a makrancos hölgy filmbéli felmenője egyszerű bicikli volt ahhoz képest, ami Tatán készül, s erről az áprilisi motorindítás során volt is alkalmunk meggyőződni. A hatalmas, hétliteres monstrum ugyanis kipufogórendszer hiányában olyan hangerővel kért szót magának, amitől még a versenysportban edződött fülek is kegyelemért könyörögtek.

Napjainkra Eleanor már-már teljes fényében pompázik, csakhogy az alkotók olyannyira maximalisták, hogy az avatatlan szemek által fel nem tárható hiányosságokkal nem adják ki kezeik közül. A hátsó lökhárító például egy-két milliméteres pontatlansággal illeszkedik a karosszériához, ami talán megengedhető a Ford gyárában, de nem az észak-magyarországi műhelyben. Az ilyen módon szükségesnek ítélt módosítások persze a fényezés javítását is indokolttá teszik, ami miatt már bizonyára kocsonya módjára reszket a festőműhely munkatársa, akit nem irigylünk, ha az építők szigorú minőségi elvárásainak meg szeretne felelni.

A nemsokára szabadon vágtató paripára persze mindez jó hatással van, hiszen többek között a motorházban olyan rendet vágtak a szerelők, ami egyrészt példátlan a típus történetében, másrészt már-már versenyautókhoz méltó szerelhetőséget, karbantarthatóságot biztosít.

Korábban a Mach1-es Mustang teszt kapcsán említettük, hogy a hazai piac korántsem képes egy ilyen szuperautó alkatrészeinek leszállítására, így látogatásunk alkalmával éppen gyújtógyertyákra vártak az építők, melyek darabja alig hat dollárba kerül (a 6 százalékos ÁFA miatt), ám az Egyesült Államokból történő beszállításuk további 90 dolláros költséget emészt fel.

Lassan a káprázattól elhomályosult tekinteteknek ilyenkor illene kitisztulnia, vagy fontolóra venni, hogy befogadjanak-e egy hasonló szörnyeteget, de szerencsére a teljesítménytől megrészegült rajongóknak semmi sem állhat az útjába.

A végeredmény pedig minden korábbi elképzelést felülmúl, hiszen az első tesztek alapján Eleanor egy brutális izomkolosszus lett, ami a gázpedál legkisebb pöccintésére is gumikat ríkat, dobhártyákat szaggat, és az egekbe repít. Egyelőre minden fokozatban éppen csak felbőghet a bejáratós motor, aminek képességeihez képest minden más közlekedő egyszerű játékszernek tűnik.

A megengedett sebességhatárok legyőzése persze még vállrándításra sem készteti a Mustangot, ami kívánságra folyamatosan az ülésbe préseli utasait. A végleges teljesítményt illetően még nincsenek mérési eredményeink, de a 600 tagú ménes jelenléte bizony érződik a próbautak során, s az előzetes becslések alapján vizionált 750 Nm körüli nyomaték sem tűnik álomnak.

A tesztelés korai fázisa során persze kiderült, hogy Eleanor nem veszít a filmben megismert csökönyösségéből, így jelenleg a hátsó futómű felől éreznek rezonanciát az építők, melynek okainak felderítése pillanatnyilag az elsőszámú célkitűzés

Látogatásunk idején még egyszerűen a kerék kiegyensúlyozottlanságára gyanakodtak az alkotók, így fel is szereltek egy már ismert tulajdonságokkal rendelkező szettet, amit pedig tanúbizonyságul a nyers erőre a Mustang még akkor is megríkatott, amikor alig alapjáraton kellett átlendítenie az első kerekeket a kétkarú emelő 4-5 centiméter magas kereszttartóján. Ekkor pedig a „big block” már olyan erősen fújta meg az oldalt kivezetett kipufogókat, hogy az minden nehézség nélkül fújta be az alkatrészek csomagolópapírjait az autótól 15 méterre lévő irodába.

Kétség sem férhet hozzá, hogy a garázsban várakozó, kéjgázzal erősítő Dodge Viper nem lesz több egyszerű sárga pöttynél a visszapillantó tükörben, de a végső finomhangolásig a volán mögé mégsem merészkedünk. A „Go-Baby-Go” feliratú gomb megnyomására egyébként a Shelby volánja mögött is lesz lehetőség azok számára, akiket elég kemény fából faragtak a sors ilyen módon való kísértésére, - no meg elég vastag pénztárcával rendelkeznek a becslések szerint 100 kilométerenként 40 liter üzemanyaggal ketyegő Mustang felbőszítéséhez.

Partnereink garázsában persze más csodák is rejtőznek, így adhatunk egy kis ízelítőt abból, hogy mi is vár ránk a jövőben. A kapu nyílásakor rögtön egy 1967-es kabrióból átépített Drag tárul a szemünk elé, ami a műhely munkatársainak motiválását, és a csapatszellem erősítését tűzte ki céljául, mely feladatát a 650 lóerős teljesítmény tükrében könnyedén képes is betölteni. A távoli sarokban már a vállalkozás eddigi legértékesebb büszkesége pózol, hiszen a Boss 302-es modellből ’69 és ’70 között kizárólag a Trans Am futamokon induló versenyautók kvalifikálásához gyártottak le néhány utcai példányt, amik még a Shelby kiadásoknál is ritkábbak.

Az előttünk álló autó olyannyira eredeti állapotú, hogy az ajtón még a fényezést ellenőrző gyári munkatárs szignója is olvasható, ráadásul az első adás-vételi szerződés is rendelkezésre áll. A majdani szerencsés tulajdonos persze vélhetően befektetési célból jut majd az autóhoz, de ettől eltekintve akkor sem fog csalódni, ha szabadjára engedi az ötliteres motor papíron 290-, de a valóságban inkább 350 tagú ménesét.

Az 1968-as California Special Cabrio is igazi ritkaság, de a veteránautók közé beékelődik egy külföldi ügyfél driftelésre épülő versenyautója is, ami hamarosan egy meglepetésnek ígérkező fekete-piros konvoj elsőszámú felvonuló tagja is lesz. A sarokban álló egyszerű piros Coupé már szinte elbújik a sokaságban, pedig jelenléte ékes bizonyítéka annak, hogy a Mustang-életérzés elérhetőbb közelségben van, mint gondolnánk, hiszen őt nem kínálják nagyobb összegért, mint egy új alsó-középkategóriás autót, melyek viszont százával rajzanak körülöttünk.

Sokáig nem is fog magányosan várakozni a sarokban, hiszen tatai partnereink immáron teljeskörű szolgáltatást nyújtanak a restaurálástól a karbantartáson keresztül az utógondozásig, így pedig sokan könnyű szívvel voksolhatnak a megbízható háttérrel rendelkező, veteránkorú csődörök mellett.

A vállalkozás mindeközben nemzetközi hadszíntérre lép, s ennek jegyében újul meg a hamarosan még színesebb weboldal is, ami több nyelven, s még igényesebb formában várja majd az érdeklődőket. Eleanor pedig hamarosan a várt tökéletes állapotban robban be az egyik hazai tesztpályára, hogy összemérhesse erejét a Viperával. Az eseményről az Autó Pult szerkesztősége sem maradhat távol, így az első mérések után a valós teljesítményadatokra is fény derül.