Rolls-Royce Dawn bemutató – Milliárdosok vették el a játékunkat

Nyomtatás

Amint azt hétfőn megjelent Rolls-Royce beszámolónkban megígértük Önöknek, a levetkőztethető hercegnővel, vagyis a vászontetős Dawn kabrióval folytatjuk. Amennyiben esetleg elkerülte figyelmüket az első rész, lehetőség szerint fussák át a márka különleges világába való bevezetőt, amit ide kattintva máris megtehetnek.

Szóval az a gyönyörűséges Dawn… A tesztvezetés reggelén, amikor a gyors általános sajtótájékoztató után a kollégákkal kiléptünk a magas-tátrai Kempinski hotelből, a Hercegnő ott állt lenyitott tetővel és csillogó ‘szemekkel’ a bejárat előtt. Minden apró porcikájából sugárzott a nemes vér, olyannyira gyönyörű volt, hogy nem lehetett betelni vele: álomszerűen harmonizált a fehér fényezés az ezüstszürkés motorháztetővel és szélvédővel, az i-re a pontot pedig az autó két oldalán kézzel végighúzott sötét kontraszt-díszcsík tette fel.

És nézzék meg az utastér mögött, valamint a beltérben azokat a leírhatatlanul szép, nyílt pórusú teakfa betéteket – amik a vitorlássport szerelmeseként különösen közel állnak a szívemhez (a teakfát előszeretettel használják a vitorláshajók fedélzetén) –, a mívesen kidolgozott fém/króm részleteket, valamint azt a pihepuha, illatozó bőrkárpitot, ami anyagában festett, ellentétben a többi autógyártó bőrével. Talán csak a narancsszínű betétek megosztóak kissé, mondjuk nyeregbarnában elegánsabbak lennének.

Ameddig a szervezőkre vártunk, tátott szájjal gyönyörködtünk a finomabbnál finomabb részletekben. Arcunkra széles vigyor ült ki, hiszen tudtuk, Őfelsége csak arra vár, hogy kipróbáljuk – előre le voltak osztva a lapok, hogy ki veszíti el először Dawn-szüzességét. A többi Rolls-Royce modell még nem érkezett meg a hotel elé, de nem hiányoltuk őket, hiszen a nyitott ‘hercegnő’ már önmagában is több érzelmet szabadított fel bennünk az egyszerre feldolgozhatónál. Hiába tűnik oximoronnak, annyira passzolt a végtelenül elegáns kabrió a téli környezetbe, hogy rajzolni sem tudtunk volna harmonikusabb képet.

Különben meg nem akartuk elhinni, hogy ez a kecses kabrió 5,3 méter hosszú és közel 2,6 tonnát (!) nyom, vagyis nyúlánkabb, és egyben jóval nehezebb annál a hosszított 7-es BMW-nél, amivel érkeztünk. A titok kulcsa az arányos forma, vagyis a modell minden dimenzióját tekintve óriási, akkor tűnt fel, amikor elgurult mellette egy ‘normális’ autónak titulálható Mercedes C-osztály, ami mondanom sem kell, úgy tűnt a Rolls mellett, mintha egy kicsinyített makett lenne.

Egy biztos: nem is kezdődhetett volna jobban ez a reggel. És hogy a körítés is tökéletes legyen, a környéken mindent friss hó borított, a nap pedig hét ágra sütött. Mialatt mi lelkesen fotóztuk az autentikus, kihúzható fém szellőzőrostély-elzárókat, a fordulatszámmérőt helyettesítő, a motor pillanatnyi erőtartalékát százalékosan mutató ‘Power Reserve’ műszert, az elegáns analóg órát, a motorháztetőn trónoló, de persze motorosan elsüllyeszthető Emily-t, és a megszokottal ellentétes irányba, vagyis hátrafelé nyíló ajtókat (igen, ezt még a B-oszlop nélküli kabriónál is megoldották a tervezők, le a kalappal előttük), addig a hangtalan V12-esek kíséretében megérkeztek az illetékesek, összesen négy Rolls-Royce kulccsal a kezükben.

A hotel elé begurult egy ‘normál’ hosszúságú Ghost, egy hosszított Ghost EWB (extended wheelbase, azaz nyújtott tengelytáv), valamint két Wraith kupé, ami a nyitott testvér alapjait adja, ennek megfelelően hasonló dimenziókkal van megáldva. Tudtuk, hogy összesen nyolcan vagyunk (négy szlovák kolléga és négy magyar újságíró), azt is előre elmondták a szervezők, hogy két-két ember ül majd minden autóban, a felvezetőjármű pedig egy X6-os BMW volt, az oldalán nem valami autentikus Rolls-Royce matricákkal.

No de várjunk csak: akkor mi lesz a Dawn-nal? – tettük fel rögvest aggódó arccal a kérdést a gyáriaknak. Sajnos meglehetősen lehangoló válasz érkezett, legalábbis számunkra: “Tegnap váratlanul megvásárolták a kiállított demóautót, amit a prágai Rolls-Royce kereskedés biztosított számunkra a rendezvény idejére, az ügyfélnek pedig az volt a kérése, hogy kiállítani és fotózni még szabad a kabriót, vezetni viszont sajnos nem” – hát, a prágai szalon tulajának kedvezőbben alakult a Dawn-sztori, mint nekünk. Hiába, “pénz beszél, kutya ugat", márpedig az illetékeseknek élniük kellett a lehetőséggel, hiszen egy Rolls-Royce vásárlónak szinte a semmiből történő feltűnése közel sem mindennapos.

Később megtudtuk, hogy egy igazi impulzusvásárlásról volt szó: a Kempinski hotel egy tehetős lakója és kedves párja, akik a rendezvény ideje alatt a Magas-Tátrában üdültek, a hófehér Dawn-t megpillantva azonnal szerelembe estek az autóval (nem csodáljuk…), és úgy gondolták, hogy emlékezetessé varázsolják téli szlovákiai pihenésüket. Felkeresték az illetékeseket és megkérdezték az autó árát, ami a történtek alapján túlzottan nem borította ki őket, hiszen rögvest le akarták foglalózni az autót. A gyáriak állítólag próbálták visszatartani őket, felajánlva az egyedi konfiguráció lehetőségét, ám a párnak az alig néhány ezer kilométert futott kiállított példány így tetszett, ahogy van, és nem fél év múlva, hanem másnap szerettek volna beülni az autóba egy körre, ami valljuk be, hogy erős, és egyben érthető érv. Így lehet hát elképzelni egy Rolls vásárlót.

Minket igencsak meglepett a nagyságrendileg 150 millió forintos nyaralási impulzusvásárlás, de ezen csak mosolyogtak a Rolls-os képviselők, elmondásuk szerint ügyfeleik körében igencsak gyakori a hasonló történet. “Egy Rolls vásárlónak nem kell gyűjtenie az autóra, általában olyan emberekről beszélünk, akik nem annyira érzik meg a néhány százezer eurós vételárat. Sokszor meglátnak egy modellt, beleszeretnek és megveszik. Nem szükséges őket objektív érvek alapján meggyőzni. Nem kell elmagyarázni számikra azt sem, hogy miben jobb mondjuk a Ghost egy új 7-es BMW-nél, vagy esetleg miben szerényebb, hisz megtehetik, hogy megvegyék mindkettőt. És azt is, hogy melléjük nagyvárosi használatra mondjuk egy BMW i3-at, télre pedig mondjuk egy Range Rovert, bár reméljük, hogy amint bemutatkozik luxusterepjárónk, az egyelőre Cullinan projektnéven futó modell, rendre le fogják váltani meglévő téli autóikat.” – mondta mosolyogva az egyik illetékes.

Miközben szájtátva hallgattuk az érdekes történeteket, én csak arra tudtam gondolni, hogy rendesen elhúzták előttünk a mézesmadzagot; a kabriózás szerelmeseként különösen nehezen dolgoztam fel (persze csak magamban) a Dawn vezetésének elmaradását, amit szinte remegő lábakkal vártam. Közben az vigasztalt, hogy valaki(k)nek legalább nem csupán rengeteg pénzük van, de az ízlésük is kiváló hozzá. Azért titkon bízom benne, hogy előbb-utóbb megtörik a jég, és bepótolhatom valamikor a Dawn vezetését. Csalódottságom szerencsére gyorsan tovatűnt, hisz a minket körülálló négy, összesen 2.446 lóerőnyi Rolls-Royce már tényleg csak ránk várt surrogó motorral, hogy meglehetősen fura körülmények között, a szokványos autópályázás mellett havas, jeges utakon, valamint egy kibólyázott repülőtéren próbára tegyük képességeiket.

Mivel akaratlanul bár, de sikeresen hosszan elhúztam eddigi mondandómat, a részletes tapasztalatokról cikksorozatunk harmadik, és egyben utolsó részében fogok beszámolni a jövő héten, de néhány sornyi ízelítővel azért már most is szolgálnék, legalább a résztvevők kilétével kapcsolatban. A normál hosszúságú (de így is 5,4 méter hosszú) Ghost különleges, sportos konfigurációjú Black Badge kivitelben, 612 lóerővel várta a gázpedál parancsait, a hosszított, 570 lóerős EWB Ghost végtelenül elegáns konfigurációjával és szinte végtelen hátsó lábterével kért figyelmet, míg a két 5,3 méteres, bordó és fekete Wraith kupé szintén a sportosabb Black Badge verzióban, motorháztetejük alatt 632 lóerővel várt ránk.

A vadonatúj, 5,8/6 méter hosszú Phantom zászlóshajót leszámítva – az óriást ezúttal a Dawn-hoz hasonlóan csak statikusan volt alkalmunk megcsodálni –, amiben egy új fejlesztésű 6,75 literes, 571 lóerő és 900 Nm leadására képes V12-es biturbós motor dolgozik, és amit állítólag rövidesen kipróbálhatunk (korábbi bemutató cikkünkből, ide kattintva olvashatnak róla részletesen), az összes többi Rolls mozgatásáról ugyanaz a szív gondoskodik. Alapjait tekintve egy, a BMW által fejlesztett 6,6 literes, biturbós V12-esről van szó, ami a kivitel függvényében 570-632 lóerőt és 820-870 Nm-t teljesít. Az üzemanyagfajtáról kár is szót ejteni: egy Rolls-Royce-ot csakis benzin hajthat; egyelőre... Az átlagfogyasztás papíron 14,3-14,7 l/100 km közötti, a valóságban pedig inkább a 20 liter felé tendál, így a hatótávolság a viszonylag kompakt, 83 literes benzintank ismeretében átlagosan 400 km körül mozog.

A gyári 0-100 km/h-s sprintidő a kivitel függvényében 4,5-5 másodperc közötti, a végsebességet pedig minden esetben 250 km/h-ban korlátozza az elektronika, amit a lezárt repülőtéren ki is próbálhattunk. Erről előzetesen csak annyit, hogy a bő 600 lóerős monstrumoknak nem kellett sokáig küzdeniük a fizika törvényeivel, hogy elérjék a leszabályozást… A gyáriak szerint különben 320 km/h körül állapodna meg a végsebesség, ha nem lenne az elektronikus béklyó, amit nem ajánlott kivetetni, hisz egyfelől ugrik a nagyvonalú garancia, másrészt pedig a terhelve akár 3 tonnás monstrumok és az óriási sebesség párosát nem bírják az abroncsok, márpedig ilyen tempónál higgyék el, hogy senki nem szeretne defektet kapni. Jobb hát a békesség, a 300 km/h feletti tempók maradjanak a Bugattik és társaik territorriuma, különben is, ha egy Rolls-Royce vásárló a földön (is) repülni szeretne, bővítse ki inkább autóparkját egy száguldozásra tervezett sportautóval, ne pedig Góliátként akarjon észrevétlenül beilleszkedni Lilliput lakói közé...

Az összkerékhajtás a luxusterepjáró érkezéséig különben nem ismert fogalom a márkánál, tehát a bődületes erőt a 2,4-2,6 tonnás luxusautók hátsó kerekeihez továbbítja a ZF 8-fokozatú automataváltója, aminek egyik típusnál sincs manuális fokozatválasztási opciója, sem pedig fokozatkijelzője, ami a Rolls-Royce szerint teljesen felesleges. Egyáltalán örüljünk annak, hogy megosztja a márka velünk a pontos műszaki adatokat, merthogy korábban csak annyit árultak el a britek a teljesítményt illető kérdésekre, hogy bőven elegendő.

Mára a Rolls-Royce világából is legyen bőven elegendő ennyi információ, ám a jövő héten szintén érdemes lesz velünk tartani, hiszen folytatjuk az álomutazást, ígérjük, hogy még sok érdekességet tartogatunk. Többek között kiderül, hogy miként viselkednek ezek az autóipari műalkotások közúton, de például az is, hogy miben térnek el a meglepően dinamikus ‘Black Badge’ kivitelek társaiktól.

Én ezennel előre is kellemes ráhangolódást kívánok a folytatásra – addig is érdemes elmerülni néhány percre képgalériánkban, amit a következő részben ismét tovább fogunk bővíteni.




Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark