Citroёn C3 BlueHDi 100 (2017) teszt - Jelszó: divat és kényelem

Nyomtatás

Akárcsak az összes kategóriában, úgy a kisautók között is rengeteg szempont alapján lehet válogatni, azonban itt annyiból nehezebb dolguk van a gyártóknak, hogy jóval kisebb összegből kell olyan autót összehozniuk, ami több igényt is ki tud elégíteni. A Citroёn a vadonatúj C3-assal a divatot és a kényelmet vette célba elsődlegesen, a kisautó így pedig igazi egyéniség lett – ezúttal a csúcsdízellel járt nálunk.

A PSA nemrég ügyes húzással kezdett saját egyéniséget adni márkáinak, aminek köszönhetően a Peugeot és a Citroёn teljesen más irányba indultak el – már ami a külsőségeket illeti. Persze ott van még a DS és immár az Opel is, de míg előbbi a prémiumok között kíván harcba szállni, addig utóbbi – legalábbis az ígéretek szerint – megőrzi igazi németes stílusát, így ezek elhatárolása nem jelent gondot a franciáknak. A Peugeot és a Citroёn kínálatában eddig komoly átfedések voltak, ám a filozófiaváltásnak köszönhetően ezentúl ezzel sem lesz gond.

A Citroёn egyértelműen a fiatalosabb, divatosabb irányvonalat kívánja képviselni, a formatervezők pedig az elmúlt években ennek megfelelően dolgoztak a franciáknál. A korábban meghökkentőként jellemezhető C4 Cactus főbb stílusjegyeit örökölték meg az újabb modellek is, így a C3 esetében is vagány, bevállalós megoldásokkal találkozhatunk. A Citroёn-től mostanra megszokott kettős fényszórómegoldás, az akár háromdimenziós hatást keltő grafikával is kérhető hátsó fényszórók, a crossoveres megjelenést biztosító műanyagbetétek és az ajtók alján megtalálható AirBump elemek már mind-mind ismerősek lehetnek.

A C3 ráadásul rengeteg variációban elérhető, így egészen extrém megjelenéssel is kérhetik a vásárlók – gondolunk itt az eltérő színű tetőre, a színes betétekre, az AirBump elemekre, a méretes, akár 17 colos keréktárcsákra és az egyéb látványos extrákra –, ugyanakkor a gyáriak gondoltak azokra is, akik visszafogottabb megjelenésre vágynak. Tesztautónk kék-fekete összeállításával talán pont az arany középutat képviselte, hiszen amellett, hogy divatos volt, nem túlságosan hivalkodó. Az összkép főleg a frissítés előtti verziót szemlélve meglepően maszkulin: a magasra húzott orr a csalóka fényszórókkal és az autón körbefutó műanyag betétek akár azt a benyomást is kelthetik, hogy egy komolyabb autóval van dolgunk – persze ezzel nem szeretnénk lebecsülni a kisautók kategóriáját.

Az utastérben is visszaköszönnek a C4 Cactus-ban már látott megoldások, így a középkonzolon csak egy érintőképernyőt találhatunk, de az ajtóbehúzók bőröndfogantyút mintázó megoldása és a széles fotelek is ismerősek lehetnek. Ezek mellett a látványos, krómmal díszített légbeömlők, az utasteret optikailag szélesítő, vízszintes elrendezésű műszerfal ülésekkel harmonizáló betétei és az ülések látványos kárpitozása és a kontrasztvarrás is feldobja a hangulatot – utóbbiak persze feláras tételként jelentkeznek.

A műszeregység szerencsére hagyományos mutatókat kapott, míg a közepén lévő fedélzeti számítógép egyszerű megjelenítőt kapott. A klímát ezúttal is csak a multimédiás rendszer érintőképernyőjéről tudjuk kezelni, ami továbbra is sokaknak szúrhatja a szemét, és a mostanában igencsak változékony időjárás esetén valóban zavaró lehet, de egyébként együtt lehet vele élni. Maga a rendszer egyébként jól működik: a sok fejlesztésnek hála mostanra – a beindítás utáni töltést leszámítva – gyors és logikus lett a felhasználói felület, és olyan modern funkcióknak sem vagyunk híján, mint a különböző okostelefonos csatlakozási lehetőségek.

Az anyaghasználat kisautós, így azért jó pár helyen összefuthatunk kopogós, fekete műanyagokkal, de a franciák ügyesen bántak a jobb minőségű textúrákkal, így a legtöbb helyre ahol érintkezünk az autóval, puhább matériák kerültek – emellett a korábban már említett elemek jócskán feldobják a hangulatot. Az összeszerelési minőséggel sem volt komolyabb gond, csupán a nagyobb úthibáknál nyekkent egyet alig hallhatóan a C3. A praktikum szintén dicséretes: a kategória legnagyobb kesztyűtartóját tudhatja magáénak a kis francia, de ezen kívül is találunk helyet mindennek. A 300 literes csomagtérnél ugyan találunk nagyobbakat a szegmensben, de az átlag igényeket ez már kielégíti.

A helykínálat elöl királyi, a komfortot pedig a nagy fotelek és a jó üléspozíció is fokozza, ám hátul már kissé kétarcú a C3. A lábtérrel nincs gond és az ülések is kényelmesek, de a fejtér bizony igencsak szűkös: már nem sokkal 180 centi felett is gondunk akadhat vele, amiben persze az amúgy hangulatos és látványos, de ebből a szempontból kevésbé praktikus panorámatetőnek is van szerepe. A másik furcsasága az autónak, hogy hátul jóval hangosabbnak érezzük az utazást, ami nem megszokott. A második sorban minden zajt fokozottabban kapunk meg, mint elöl; az egyébként csendes motor itt úgy szól alapjáraton, mintha egy traktorban ülnénk. Összességében azonban kifejezetten jó hangulat uralkodik az autó utasterében, így a negatívumokat leszámítva kellemesen telnek az utazással töltött percek – a kérdés már csak az, hogy hogyan teljesít a dízel erőforrás.

A C3-ban a PSA csoport jól ismert, 1,6 literes BlueHDi erőforrását találjuk, amely ezúttal 100 lóerővel és 254 Nm-es csúcsnyomatékkal mozgatja egészen fürgén a Citroёn kisautóját. A 10,3 másodperces 0-100-as sprint mindenre elegendő, a meglévő nyomaték pedig még az előzéseknél is magabiztosságot kölcsönöz az üresen kevesebb mint 1,1 tonnás kisautó sofőrjének. A sportos jelzőtől persze távol áll a szerkezet, de ez az autó minden porcikájára igaz, ugyanakkor nem kell megijednünk, ha dinamikusabban szeretnénk haladni: már alacsony fordulaton is jól húz az autó – persze mint a legtöbb dízel, felül már elfogy az erő. Kulturáltság terén nem lehet különösebb panaszunk: a jellegzetes dízeles orgánumot meg kell szoknunk, de útközben nem tör be zavaróan az utastérbe – az indításnál tapasztalható rántás azonban kissé zavaró lehet városi használatnál, amikor gyakran van működésben a start-stop rendszer.

Hiába a csúcsdízel, csak ötfokozatú manuális váltó jár az autóhoz, amely bár jól kapcsolható, kissé hosszú úton jár – cserébe jól sikerült az áttételezése, így nem kell túl sűrűn a váltókar után nyúlnunk. A kormányzás kisautós lett: gyakorlatilag egy ujjal is lehet csavargatni a volánt, visszajelzésekben pedig nem bővelkedik, de a jó manőverezhetőségért cserébe ezt még meg tudjuk bocsájtani a C3-nak.

A franciák a futóműre a legbüszkébbek, ugyanis állításuk szerint a C3 a legkényelmesebb autó a kategóriájában, köszönhetően a négykerekű szinte minden jellemzőjére kiható Advanced Comfort programnak. Ez igaz. Az úthibákon még a 17 colos keréktárcsák ellenére is finomabban lép át a C3, mint a legtöbb 15-16 colos konkurens, ami pazar élmény, különösen, hogy a hétköznapokban ez mindig kamatoztatható, ellentétben a sportos hangolással. Ennek megfelelően egy hátulütő akad: a sportos igényeknek abszolút nem felel meg a futómű, amely forszírozott kanyarvételnél rossz úton hajlamos elpattogni. A hangolás annyira puhára sikerült, hogy már a nagyobb gyorsításoknál és fékezéseknél is megbillen az autó, és bár közel sem mondanánk veszélyesnek, a tempós fordulókban bizony megdől a karosszéria. Szerencsére ennek ellenére még a terhelésváltásos manőverek sem hozzák ki a sodrából a kis franciát, így ez nem hátrány, hanem inkább sajátosság. Méghozzá egészen pozitív, tekintve, hogy növeli a választékot egy olyan piacon, ahol mindenki a sportosan kemény hangolással akar kitűnni.

A Citroёn kisautója vezetéstámogató és biztonsági rendszerek terén sem kispályás: a sávváltásra figyelmeztető jelzés, az éberségfigyelő, a táblafelismerő, a visszagurulás-gátló és a tempomat már alapáron jár minden C3-hoz, de felárért tolatókamerát, holttérfigyelőt és vészfékrendszert is kérhetünk, és akkor az esőérzékelőről illetve az automata fényszóróról még nem is beszéltünk. Ezekkel persze nem teljesen egyedülálló a Citroёn modellje, de kétségkívül az élmezőnybe tartozik – a menetpróbánkban hosszasabban is kifejtett ConnectedCAM fedélzeti kamera pedig egyenesen világújdonságnak számít.

Fogyasztás terén hozta a megszokott kiváló eredményt a PSA féle BlueHDi: a tesztátlag sem ment 4,7 liter fölé, de a normakört 4,2 literből letudta a 100 lóerős C3. Országúton alig több mint 3 literrel megelégszik az öngyulladós szerkezet, de városban is könnyen tarthatjuk 5 liter alatt a mutatót, és autópályás tempó mellett sem szalad el a ló a kis dízellel, amit az elegendő erőnek és a jól áttételezett váltónak köszönhetünk.

A kérdés már csak az árazás: a csúcsdízel bizony igencsak borsos árcédulával rendelkezik, hiszen a minden jóval felszerelt tesztautónk listaára még a minden modell mellé járó 300 ezer forintos importőri kedvezménnyel is 5,86 millió forintra rúg, ami egy kisautóért rengeteg pénz – ezért már jól felszerelt kompaktot is kapunk. A 100 lóerős verzió ráadásul csak a legmagasabb felszereltségi szinten érhető el, így az akciós alapára is 4,975 millió. Ha mindenképp ragaszkodnánk a dízelhez, akkor ennél félmillió forinttal olcsóbban elhozhatjuk a 75 lóerős kivitelt ugyanilyen felszereltséggel, illetve további 525 ezret nyerhetünk a még alacsonyabb felszereltségi szinttel, így már alig több mint 4 millióért elhozhatjuk az autót.

A benzines változatok ugyanakkor jóval olcsóbbak: a 68 lóerős alapmotorral – igaz klíma és rádió nélkül – már hajszállal 3 millió alatt elhozhatjuk a C3-ast, míg az eggyel magasabb, már elfogadható felszereltségért 3,29 milliót kérnek a gyáriak. A 82 lóerős változat ennél további 130 ezer forinttal drágább ugyanúgy felszerelve, ezt a különbséget pedig talán megéri az erősebb egység. Még a 110 lóerős, alapáron hatfokozatú automatával járó turbós is olcsóbb 140 ezer forinttal a csúcsdízelnél, ugyanúgy felextrázva. Persze ahhoz, hogy olyan divatos megjelenést kapjunk, mint amilyennel tesztautónk büszkélkedhetett, még akár további súlyos százezreket kell ráköltenünk a C3-ra.

Talán mondanunk sem kell, a konkurensek száma szinte végtelen, hiszen gyakorlatilag minden gyártó kínálatában találhatunk kisautót. A C3 nagyjából középen helyezkedik el, hiszen találunk nála olcsóbb és drágább versenyzőket is – persze az sem mindegy, hogy hol mekkora kedvezményeket tudunk kitaposni magunknak. A teljesség igénye nélkül ár/érték arányban mindenképpen érdemes lehet kiemelni a Kia RioHyundai i20 párost, melyek egy hajszállal olcsóbbak a C3-nál, de a vadonatúj Ford Fiesta, Nissan Micra és Seat Ibiza is említésre méltók, habár ezek kisebb-nagyobb különbségekkel, de drágábban kínálják magukat tesztautónknál – a legolcsóbbnak járó címet pedig a szintén teljesen friss Suzuki Swift kaphatja, bár a japán versenyző méretben is alulmarad. Összességében ebben a kategóriában jó eséllyel az érzelmi kötödés fog dönteni, hiszen a kedvezmények után egy-két kivételt leszámítva maximum 5-10 %-os eltérések lehetnek, amit az extrák terén egy-egy kompromisszummal bőven lehet korrigálni, de akár bele is férhet egy olyan modellért, ami közelebb áll a szívünkhöz a többieknél – a C3 pedig ebben erős lehet.

Néhány szóban

A Citroёn C3 erős abban, amire teremtették: kívül-belül divatos, látványos és kényelmes, miközben crossoveres megjelenésével első ránézésre akár komolyabb autónak is tűnhet. A franciák a modern megoldásokkal sem fukarkodtak, és bár az autó nem tökéletes, kategóriáját tekintve erős ajánlatnak bizonyul. Az egyébként kiváló, dinamikus és takarékos csúcsdízel árazása persze kissé túlzó, amihez az is hozzátartozik, hogy csak a legmagasabb felszereltségi szinten elérhető – mi inkább a jóval olcsóbb benzines változatokra szavaznánk.

Előnyök: Dögös külső és látványos, hangulatos belső; Jó ergonómia és kényelem; Tisztességes anyagminőség; Dinamikus, takarékos dízel

Hátrányok: Drága csúcsdízel; Érzéketlen kormányzás; Hátsó fejtér; Hátul hangosabb utastér

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark