Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Valami közelít: valami lapos, valami széles, valami sportos, valami komoly. Az idő mintha lelassulna, az emberek megállnak séta közben, sokan mintha szellemet láttak volna, tátott szájjal dörzsölgetik a szemüket – némelyiküknek még néhány nem éppen szalonképes kifejezés is kicsúszik a fogai közt. Nem, ezúttal nem egy méregdrága prémiumról van szó, és pont ez az, ami még jobban összezavar mindenkit. Ez bizony egy Kia, de nem „csak egy Kia”, ez az új Stinger!

Csak LED-ek világítanak - galériaA Kia minden kétséget kizáróan egyike azon márkáknak, amelyek a legnagyobb fejlődést produkálták a 21. században. Mindezek ellenére még most is sokan csak legyintenek, amikor meghallják ezt a márkanevet, holott mára minden modelljük versenyképes a maga kategóriájában – sőt, némelyik igen előkelő helyet foglal el a rangsorban. A gyáriak megunták a sok hitetlent, és a Hyundai habozását kihasználva végre egy olyan autóval szerettek volna előrukkolni Európában is, ami a bevezetőben említett reakciókat kiváltva bizonyítja, hogy a koreaiaknak mindenük megvan ahhoz, hogy ne csak jó, hanem látványos és élvezetes négykerekűeket készítsenek.

Az első bekezdésben megengedtem magamnak némi „költői” túlzást, de higgyék el, sok-sok ideje nem tapasztaltam olyat, amit a Stinger volánja mögött megéltem. Persze sokan megnéznek egy drága autót, de az már senkinek nem meglepő, hogy egy Audi, egy BMW vagy egy Mercedes-Benz látványos – a jellegzetes elemekből mindenki rögtön tudja, mivel van dolga, így nem is kelt olyan nagy feltűnést. A Kia azonban ezúttal olyat alkotott, ami teljes zavart okozott a fejekben: a járókelők nagy többsége szó szerint tátott szájjal fordult utána a Stingernek, és ha éppen parkoltam, minden eddiginél többen jöttek oda érdeklődni az autóról – ehhez persze a tesztautónk élénk kék fényezése is hozzájárult.

Mindkét benzineshez négy kipufogó jár - van "kétcsöves" dízel is

Tele van izgalmas részletekkel - galériaA szépség nagyon is szubjektív dolog, azzal azonban nehéz vitába szállni, hogy a Stinger egyszerűen vonzza a szemeket. Bevallom, számomra telitalálat a forma, és bár a képeken néhol elég furcsán tud mutatni az autó fara, élőben az is sokkal mutatósabb – persze azt is megértem, aki nem osztja a véleményem, mindenesetre a megkérdezettek közül mindenkinek tetszett a Stinger. Az agresszív, teljesen LED-es fényszórók, a mutatós LED-es nappali menetfénnyel és a szintén LED-es irányjelzőkkel, a széles, harapós hűtőrács, hosszú motorháztető, a szépen ívelő tető és a látványos hátsó egyszerűen elvarázsolja a szemlélődőket. A forma méltó egy igazi hátsókerekeshez, de erről később.

Az összképet tekintve a 4,83 méteres hossz és a több mint 2,9 méteres tengelytáv is sokat számít, és az ehhez párosuló 1,87 méteres szélesség és 1,4 méteres magasságnak köszönhetően igazán impozáns a Stinger megjelenése. Sokan talán azzal vádolhatnák a Kiát, hogy túljátszotta az autó formáit, de szinte minden részletnek jelentősége van: ami beömlőnek tűnik ott bizony valóban áramlik a levegő – ez alól egyedül a motorháztetőn lévő elemek a kivételek.

Már-már prémiumos megoldások - galériaMielőtt bárki azt gondolná, a Stinger csak egy kicsinosított Optima – ahogy az a Volkswagen Passat és Arteon kettős esetében van –, azt ki kell ábrándítanom, ugyanis tesztautónkat a nulláról tervezte újra a Kia, amire a külső és a hajtásképlet mellett az utastér is jó példa. A koreaiak prémiumos megoldásokat ígértek, és nem is okoztak csalódást: a formák megítélése ezúttal is szubjektív terep, de a kiváló minőségű anyagok, a GT Line felszereltség esetén valódi bőrkárpitok (amelyeknek érdekes módon nincs finom bőr illatuk) és a fekete, puha tetőkárpit ténykérdés. A finoman meghúzott vonalak és a légbefúvók körül található bőrszerű bevonat külön dicséretet érdemelnek.

GT Line szinten a Kia tulajdonképpen tulajdonképpen minden elképzelhető extrát beletömött az autóba: így fűthető és szellőztethető, memóriás bőrfotelek, minden mobiltelefonos kapcsolódási formát ismerő, gyorsan és jól multimédiás és navigációs rendszer, vezeték nélküli mobiltöltő, automatikus parkolórendszer, jó minőségű és informatív (az Arteonnal ellentétben szélvédőre vetítő) head-up kijelző, tetőablak és egyéb nyalánkságok is megtalálhatóak a listán. Az összeszerelés egyébként példás, így útközben semmilyen nesz nem zavarja meg a vezetés élményét, azonban egy-egy fekvőrendőrön egyenetlenül áthaladva hallat némi nyöszörgést az autó, mintha csavarodna a karosszéria, holott vezetés közben ezt egyáltalán nem észleljük – talán a tetőablak okozhatja.

Kellemes környezet - galériaA beszállásnál az átlagnál mélyebbre kell hajolnunk, a helykínálattal kapcsolatban pedig józannak kell maradnunk: hosszában és széltében természetesen nincs gond sem elöl, sem hátul, ám a forma oltárán a második sor fejterét fel kellett áldozniuk a mérnököknek, így 180 centi felett könnyen a tetőbe ütközhet a buksink – elöl egyébként ez is rendben van, holott az Optimában például az első sorban is meggyűlt a bajom a tetőablakkal. Ezt jól formázott, kényelmes ülésekkel, hátsó légbefúvókkal, és a szélső helyeken ülésfűtéssel próbálja ellensúlyozni a Stinger. A csomagtér a maga 406 literes értékével nem túl acélos, főleg a maga kategóriájában. Sovány vigasz, de legalább szükségpótkerék is lapul a padló alatt, a pakolhatóság pedig a méretes, elektromosan mozgó ajtónak köszönhetően példás. Az utastér praktikumával nincs gond, sőt, bőven találunk rakodórekeszeket.

Egyedül a fejtérrel van gond - galériaA Stingerben tehát valamelyest érvényesül a valamit valamiért elve, és bár a forma oltárán sokan nem feltétlenül áldoznak be túl sok mindent, higgyék el, a lényeg csak most következik. Elérkeztünk ugyanis a hajtáslánchoz, amin már önmagában látszik, hogy a Kia bizony komolyan gondolta a Stingert: az alapverzió kétliteres, négyhengeres benzinmotorja ugyanis 255 lóerőt teljesít, és ennél csak a dízel változat gyengébb a maga 200 tagú ménesével – az azonban drágább is félmillió forinttal. A 255 lóerő és 353 Nm párosa pedig még nem minden, ugyanis a Kia saját fejlesztésű nyolcfokozatú automata váltója is alapáron jár.

A legjobb azonban csak most jön: mindezt az erőt a hátsó kerekek irányába továbbítja a Stinger, amihez a GT Line felszereltség megrendelésével részlegesen önzáró differenciálmű és állítható futómű is jár, így pedig már semmi nem szab határt az élményeknek. Ez persze leginkább a vezetés szerelmesei számára lehet mérvadó, így biztosan sokan rántják meg a vállukat, mondván az objektív képességek jóval többet számítanak, és egyébként is, télen könnyebb megszívni a hátsókerékhajtással. Ez is egy nézőpont, és természetesen teljesen jogos, de akiknek számít az izgalom és szeretnek vezetni, azok biztosan megértik majd a lelkesedésem.

Rengeteg funkció, mutatós kezelőszervekkelKépzeljék el azt a szürreális képet, hogy egy Kia kilinccsel előre érkezik meg a kanyarba. A Stingerrel ez lehetséges, és a 255 lóerő pont elég arra, hogy komolyabb erőlködés nélkül küldjük játékba az autó fenekét, miközben nem érezzük azt, hogy meg akar minket ölni. A prémiumokon innen csak a Kia tud ilyet a kategóriában, és ha mindez még nem lenne elég, az alig több mint 6 másodperces 0-100-as sprint sem éppen megszokott ebben a szegmensben. A méretes ménes a hétköznapokban minden helyzetben elegendőnek bizonyul, legyen szó egy gyors kilövésről vagy éppen egy könnyen letudott előzésről. Sajnos a négyhengeresből nem igazán sikerült – és valószínűleg kifelé ez nem is volt cél – olyan dallamokat elővarázsolni, ami tovább növelné az élvezeti értéket, ellenben a hangszórókból jövő, állítható erősségű műhang elegendőnek bizonyul, hogy ne csorbuljon az élmény.

Nem csak a motor, a futómű is hozzájárul a mókához: nem áll ellen, ha tempósabbra vesszük a figurát, szépen támaszt ki a kanyarokban, és egy jó hátsókerekeshez méltó módon nem az orrát tolja, hanem a hátulját engedi el először – de szépen, kiszámítható módon teszi mindezt. A kormányzás azért már nem tökéletes, de a koreaiaktól megszokott megoldásokhoz képest így is klasszisokkal jobb: pontos és közvetlen, csupán a visszajelzésekkel gyűlik meg a baja.

Szinte eltűnik a négyhengeres a hatalmas térbenA saját fejlesztésű nyolcsebességes automata akár az átlagos szó illusztrációjaként is megállná a helyét: nem gyors, de lassúnak sem mondhatjuk, és legtöbbször képes kiválasztani a megfelelő fokozatot, de van, hogy többet kell rá várnunk. Ami számomra kissé furcsa volt, hogy a váltóprogram nem igazodott túlságosan a vezetési üzemmódhoz: egy kicsivel nagyobb gázadásra hajlamos volt olykor ECO módban is visszaváltani, míg Sport módban is hamar felváltott, hacsak nem nyomtuk folyamatosan a gázpedált – persze ezek kisarkított esetek, ráadásul a tanulékony váltó révén nagyban függ a korábbi felhasználástól is.

A Stingerrel persze nem csak száguldozni lehet: igazi túraautóként a nyugodt autózás sincs ellenére. Ilyenkor alacsony fordulaton, Comfort üzemmódban, finoman lépkedi át az úthibákat. Ebben az esetben még a fogyasztásmérő mutatója sem szalad a nagyon ijesztő tartományokba. A 11 literes tesztátlag jól mutatja, hogy a Stinger volánja mögött nem nehéz elkapatni magunkat, a kétliteres egység pedig nem átallja nagyobb kortyokban fogyasztani a 60 literes tartály tartalmát. Ezzel az értékkel szemben a 7,9 literes normakör jól mutatja, hogy azért nem ördögtől való a Kia erőforrása sem, még ha kétliteres turbómotortól manapság már csak jobb értékeket látunk. A Stinger volánja mögött kötve hiszem, hogy hosszú távon bárki képes lenne 9 liter alatt tartani az átlagot – néha egyszerűen nem tudunk ellenállni a csábításnak. Ebben az esetben szintén a valamit valamiért elv érvényesül.

Ellopja a showt az utakon - galériaMielőtt még rátérnénk az árakra, érdemes egy pár szót szólni a Kia vezetéstámogató és biztonsági rendszereiről is, ugyanis a Stingerbe minden beletömtek a gyáriak, amit a polcon találtak. Táblafelismerő, az adaptív tempomattal és a sávtartóval összedolgozó félig önvezető rendszer, holttéfigyelő (aminek jelzéseit akár a head-up kijelző is meg tudja jeleníteni), automatikus parkolórendszer, jó minőség 360 fokos kamerarendszer, vészfékrendszer és keresztirányú forgalomfigyelő is van a listán.

Ezek az esetek 99 %-ban jól és kifinomultan működnek, azonban a távolságtartó tempomatnak volt egy elég aggasztó hibája, amit a zord időjárásnak köszönhettünk. Mentségére legyen szólva, igazi hóvihar volt aznap, így az autó orrára vastag hóréteg rakódott. de így sem nem volt szép dolog, hogy ahelyett, hogy rögtön lekapcsolt és jelzett volna a rendszer, először úgy tett, mintha semmi nem lenne előttünk, és elkezdett arra a sebességre gyorsítani, amit előtte beállítottam. Ezzel csak az volt a gond, hogy előttem egy méretes kamion foglalta el az utat, és bár kíváncsiságból egy darabig kivártam, nem igazán akart lassítani az autó, így végül bele kellett fékeznem. Pár másodperccel később jelzett csak a Stinger, hogy a rendszer ilyen körülmények között működésképtelen – akkorra azonban már késő lett volna, ha nem figyelek oda eléggé.

Van funkciója a légbeömlőknek - galériaHa már ilyen hosszan végigvezettem ezt a valamit valamiért mondást a cikken, akkor természetesen most sem hagyhatom ki, hiszen elérkeztünk az árakhoz. A szó szerint mindennel felszerelt tesztautónk 14,35 millió forintba került, amire elsőre azt mondhatnánk, hogy igazi ár/érték bajnok, hiszen egy vérbeli, izmos hátsókerekes autót ilyen szinten felszerelve szinte sehol nem kaphatunk meg ennyiért. A helyzetet ugyanakkor árnyalja a Kia felszereltség-politikája – mely szerint a két szinten belül semmit nem rendelhetünk meg vagy hagyhatunk ki az autóból –, illetve az a tény, hogy nem mindenki hidal le attól, hogy a Stinger a hátsó kerekek felé továbbítja az erejét.

A csomagtér bizony lehetne nagyobb - galériaAz autó alapára egyébként 12,5 millió, ami még jobb ajánlat, és tulajdonképpen a legtöbb fontos extra abban is benne van, ugyanakkor annyival többet kaphatunk azért a plusz 1,61 millióért, hogy vétek lenne kihagyni a nagyobb csomagot – már csak a részlegesen önzáró differenciálmű miatt is. A dízel félmillióval kerül többe, ami a fogyasztáskülönbség fényében még elgondolkodtató lehet, sőt, az öngyulladósnak van még egy ásza, pontosabban a benzinesnek egy gyengesége: 10.000 kilométerenként kívánja a szervizt, ami a megbízhatóság szempontjából jó dolog, de a sokat autózók még a dízel 20.000-es periódusát is kevésnek tarthatják. A 2.2-es egység ellen szól, hogy 55 lóerővel gyengébb, és állítható futómű sem jár hozzá. A 3,3 literes 370 lóerős V6-ossal szerelt GT 17,5 millió, de nálunk csak összkerékhajtással érhető el – jövő hónapban ezt is alaposan leteszteljük.

A konkurenseket tulajdonképpen három oldalról is meg lehet közelíteni: a hátsókerékhajtást, a méreteket és a stílusos megjelenést alapul véve. Az első esetében csak prémiumok jöhetnek szóba, hiszen a „mainstream” márkák egyike sem kínál a középkategóriában hátsókerékhajtást. Ez az út azonban nem igazán járható, hiszen bármelyik prémium középkategóriást vesszük alapul – főleg, ha a stílusosabb négyajtós kupékat választjuk –, ilyen felszereltség és teljesítmény mellett bizony sokmillióval drágábbak. A második szempont a méretek: ebben az esetben gyakorlatilag bármelyik középkategóriás konkurens lehet, bár ekkora teljesítménnyel és ilyen felszereltséggel közel sem mind érhető el – amelyik azonban igen, az általában kijön a Stinger árából, vagy még olcsóbb is valamivel.

Bizony meg kell jegyezni ezt a nevet - galériaA harmadik szempont a stílus lehet, és ezzel el is érkeztünk ahhoz az autóhoz, ami a legkomolyabb ellenfele a Kia újdonságának. Ez pedig nem más, mint a Volkswagen Arteon, amely a hátsókerékhajtást leszámítva szinte minden téren egyezik a Stingerrel. Kár lenne tagadni, a németek autója az objektív elemeket figyelembe véve megelőzi a koreaiak modelljét, és bár listaáron ugyanúgy felszerelve drágább, a németek hagyományosan nagyvonalú egyéni kedvezményeit beleszámítva könnyen 10 % alá eshet a különbség a két autó között – és ebben az esetben az Arteonban egy 280 lóerős, kétliteres benzines van, összkerékhajtással és automata váltóval. Igaz, ott nincs feljebb, de van lejjebb, bőven. Ezen a ponton pedig már csak az egyéni igények és az érzelmek szólhatnak bele a küzdelembe, és mindkét választás könnyen megmagyarázható.

A tesztben látható és a galéria végén csokorba szedett látványos fotókért Erdélyi Ferenc barátomat illeti az elismerés, akinek további képeit ide kattintva tekinthetik meg.

Néhány szóban

Szinte hihetetlen, ahogy a Kia gyakorlatilag a semmiből – legalábbis az európai piacot tekintve – előrukkolt a Stingerrel, ami képes volt átírni a középkategória íratlan szabályait, és bevállalós formákkal, már-már prémiumos megoldásokkal, és nem mellesleg hátsókerékhajtással sokkolta a piacot, az extravagáns formáiról már nem is beszélve. Mindezt úgy, hogy közben kis kompromisszummal teljes értékű családi autóként is megfelel. A koreaiak újdonsága szinte biztosan nem teremt majd új trendet, ugyanakkor minden hibája ellenére egy fényesen ragyogó csillag lett az autópiac égboltján, ami reménnyel tölti el a vezetés szerelmeseinek szívét. Egyedül a csomagtér mérete, a hátsó fejtér és a fogyasztás az, ami szűk keresztmetszet lehet, ugyanis minden más hibáját könnyen feledtetni tudja velünk az autó, többek között a minőségi utasterével, élvezetes vezethetőségével és vagány formáival - habár nagyon kicsi esélyt látunk rá, azért reménykedünk benne, hogy más gyártók is elgondolkodnak majd egy hasonló modell megalkotásán.

Előnyök:  Látványos megjelenés; Modern extrák; Minőségi utastér; Élvezetes vezethetőség; Izmos erőforrás

Hátrányok: A fogyasztás lehetne visszafogottab; Kis hátsó fejtér; Kategóriához mérten kicsi csomagtér

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 

Kommentek