2017. Április 27., Csütörtök

Frissitve:11:03:25

Thor kalapácsa legyőzi München büszke várát? – BMW 520d vs. Volvo S90 D4 teszt

Nyomtatás

A Volvo az elmúlt években nagyon magára talált: mióta a kínaiak megvásárolták a svédek büszkeségét, magához képest valósággal szárnyal a gyártó, rekordot rekordra halmoz, és bár eleinte sokan féltek attól, hogy a kínai befektetőkkel rosszul jár a márka, végül nem így lett, és az új tulajdonos előzetes ígéretének megfelelően a fejlesztés szerencsére a Volvo kezében maradt, így szó sincs holmi kínai vacakról. Pusztán az a nagy különbség, hogy a jobb anyagi lehetőségek révén a mérnökök sokkal szabadabb kezet kaptak az alkotásban. Ezt a fejlesztők meg is hálálták: eddig soha nem látott szintre emelték a modellek kvalitásait, és a svédacélok úgy lettek sokkal jobbak és modernek, hogy közben egyedi stílussal sikerült felvértezni őket. Az ‘új éra’ első modellje az XC90 terepjáró volt, amit aztán az S90, a V90, a V90 CC, nemrégiben pedig az XC60 követett, a rövidesen érkező új 40-es szériával pedig a teljes paletta kicserélődik, mégpedig alig néhány év alatt.

A BMW sikertörténete talán még a Volvóénál is nagyobb, hiszen a bajor prémium márka szárnyalása nem néhány éve, hanem inkább 15 éve kezdődött. A propelleresek is egymás után döntik a rekordokat, tavaly például két milliónál is több BMW személyautó talált gazdára, ami fantasztikus eredmény - de nem csoda, hiszen a folyamatos komoly fejlesztéseknek köszönhetően a BMW-k tudásával bizony nagyon nehéz felvenni a versenyt, ráadásul a modellpaletta igencsak átfogó. Adott tehát két remek márka, amelyek ráadásul születésnaposnak is tekinthetők: a BMW tavaly ünnepelte centenáriumát (100. évfordulóját), a Volvo pedig a napokban töltötte be 90. évét.

Mi aktuális cikkünkben arra igyekszünk fényt deríteni, hogy egymással összehasonlítva mit tud a két márka: az egyik sarokban a Volvo négyajtós zászlóshajója, az S90, míg a másikban a G30-as kódjelű vadonatúj 5-ös BMW, amely technológiailag rengeteget örökölt a 7-es csúcsmodelltől, és a szakértők szerint jelenleg sok szempontból a legnagyobb tudású BMW. Fényűző autókkal van hát dolgunk, azonban a meghajtásról többszáz lóerős sokhengeres motorok helyett alacsony étvágyú, racionális 2-literes turbódízelek gondoskodnak itt is, ott is 190 lóerőt és 400 Nm-t teljesítve. A hagyományoknak megfelelően a motor erejét a BMW-nél a hátsó, a Volvo esetében pedig az első kerekekhez vezérlik az opcionális 8-fokozatú automataváltók (a BMW a ZF, míg a Volvo az Aisin márkára voksolt), ám alapból mindkét autónál kézzel kell gangolnunk - felárért pedig mindkettőhöz kérhetünk akár összkerékhajtást is. Hogy Thor kalapácsa vajon legyőzi-e München büszke várát, az rövidesen kiderül!

A tesztelt Volvo S90 és BMW 520d nem csak a motorok és a váltók specifikációját tekintve nagyon hasonló, a két prémium üzleti limuzin méretben is igen közel áll egymáshoz: hosszuk alulról súrolja az 5, szélességük az 1,9, tengelytávolságuk pedig a 3 métert, így minden dimenzióban csak mm-ek választják el őket, és ez nem csak a külső, de a belső méretekre is igaz. A tekintélyes méreteket azonban teljesen más köntösbe csomagolták a formatervezők; amellett, hogy mindkét limuzin tökéletesen hirdeti gyártójának klasszikus formajegyeit, eltérő irányt képviselnek. Érdekes, hogy a hagyományokkal kissé szakítva itt talán a BMW tűnik szerényebbnek (főleg, ha nem kérjük az M-sportcsomagot) és a Volvo hivalkodóbbnak.

A cikk képeihez gyorsan hozzátenném, hogy a galéria azért csalóka, mert az összefotózáson a BMW 520d még nem tudott megjelenni, így az S90 mellett az általunk nemrégiben bemutatott sportos, M-csomagos 530i díszeleg, miközben az 520d eleganciára hangolva, ‘Luxury’ csomaggal érkezett hozzánk - utóbbi egyébként vélhetően jobban mutatott volna a nem annyira sportos, mint inkább fényűző Volvo mellett. A formatervekről nem ingünk véleményt alkotni, így döntsenek Önök, azonban az összefotózás alkalmával az utca járókelőivel készített rögtönzött felmérésünkből az S90 került ki képzeletbeli győztesként. Nem azt hangsúlyozták az emberek, hogy szebb, hanem hogy egyedibb és különlegesebb a Volvo. Maradjunk annyiban, hogy mindkét autó gyönyörű, a kivitelezés és a részletekre való odafigyelés pedig szinte páratlanul igényes, azonban Thor kalapácsával, vagyis az első fényszórók T-betűt formáló LED-es helyzetjelzőjével nagyot húzott, vagy még inkább ütött a Volvo.

Természetesen az utasterekben is folytatódik a kiváló kidolgozási minőség, de akkor lepődnénk meg igazán, ha ez nem így lenne, tekintettel arra, hogy 2017-ben járunk és 15-20 millió forintos, vagy akár még magasabb árkategóriájú luxusautókról beszélünk. A helykínálat tekintetében első ránézésre azt hittük, hogy a Volvónál lesz a pont, azonban végül meglepődtünk, hiszen csak azért tűnt nagyobbnak a svédacél hátsó lábtere, mert rövidebbek itt az ülőlapok, mint az 5-ösnél. Összességében legfeljebb néhány szűk mm-rel tágasabb a Volvo hátul, azonban elképzelhető, hogy ha a BMW-ben nem a szuperkényelmes, ám méregdrága és millió irányba állítható komfort első ülések kaptak volna helyet, amelyek vastag háttámlájukkal sok helyet foglalnak, akkor döntetlen lenne a helyzet. Hátul különben a közel 5 méter hosszú karosszériák ismeretében annyira nem tágasak ezek a szedánok, mint gondolnánk, de nyomorgásról persze szó sincs, az üléskomfort pedig remek.

Elöl ebben a kategóriában teljesen felesleges beszélni a helykínálatról, itt mindkét delikvens királyi kényelmet szavatol, továbbá kicsit eltérő módon, de hasonlóan magas szintű komforttal kecsegtet a két első fotel. Az Inscription csúcsfelszereltségű S90 szuperfinom nappa bőrborítása és az igazi bőr jellegzetes illata még magasabb szintre emelte a szalonhangulatot, azonban Merino néven a BMW-hez is rendelhetünk drága pénzért ilyen minőségű bőrkárpitozást, amit mi meg is tennénk. Persze mindkét autóhoz számos belső színkombináció és díszítőelem áll rendelkezésre, így a beltér összeállításának pénztárcánk vastagsága mellett csupán fantáziánk szabhat határt. A Volvo tesztautó ‘egyenfekete’, alubetétes beltere különben nem volt túl fantáziadús, ellentétben a BMW sötétkék-fekete, elegáns fabetétekkel díszített belsejével, amely a kosztűrés szempontjából hasonlóan praktikus, mégis sokkal kedvesebb a szemnek. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy a lehetőségek tárháza szinte végtelen, itt is, ott is mindenki megtalálhatja számításait.

Az anyagminőség és a kidolgozás mindkét delikvens esetében a luxuskategóriát idézi, de amint fentebb is említettük, ezt el is vártuk. A külső formatervekhez hasonlóan belül is nagyon különböző a két stílusirányzat, mi pedig a belső dizájn tekintetében sem szeretnénk dönteni, volt, akinek a Volvo, és volt, akinek a BMW tetszett jobban. Az viszont tagadhatatlan és támadhatatlan, hogy a Volvo bár első blikkre letisztultabb képet fest, ergonómiailag mégis a BMW jobb, itt több (de mégsem zavaróan sok) a fizikai kapcsoló, kicsit jobb a funkciók csoportosítása, azonban ezeket a dolgokat könnyű megszokni. A műszercsoport itt is, ott is egy (feláras) digitális panel volt, amely hasonlóan sok információt képes megjeleníteni, mégpedig kiváló felbontásban.

A megjelenítőknél maradva, a multimédiás rendszer az óriási központi kijelzőkkel mindkét autóban kulcsfontosságú szerepet vállal - különösen a Volvóban, ahol még a belső hőmérsékletbeállítás is innen vezérelhető. A felfoghatatlanul sok funkció révén elég sok időbe telik, ameddig jól elsajátítjuk az irányítást, de megszokás után mindkét rendszer gyors, szép, és szerencsére tudnak magyarul. A BMW iDrive legújabb generációja azért még mindig etalonnak számít, hiszen akár odanézés nélkül is irányítható a multimédia/navigáció, és a Volvóhoz hasonlóan érintőfunkcióval bővült ki a csúcs rendszer képernyője. Minket összességében ha csak egy hajszállal is, de belül a BMW győzött meg jobban, főként komolyabb multimédiás rendszerével és jobb ergonómiájával.

És mi a helyzet, ha útnak indulunk? Természetesen mindkét autót jó vezetni, és főként nagyon jó utazni velük, azonban menet közben meglepő dolgokat tapasztaltunk. A legérdekesebb számunkra kétségtelenül az volt, hogy az 520d rugózási komfortja jobb volt, mint az S90-é, márpedig vélhetően nem sokan gondolták volna, hogy a BMW lágyabban fog csillapítani, mint a Volvo. Ráadásul úgy, hogy mindkét autóban széria futóművek teljesítettek szolgálatot, gyakorlatilag azonos méretű 18 colos, 245 mm széles kerekekkel. Opcionálisan különben a BMW akár hátsókerék-kormányzással kiegészített állítható lengéscsillapítást, a Volvo pedig drága légrugózást kínál, de higgyék el, hogy a széria futóművek kvalitása is nagyon magas, így csak az ínyenceknek érdemes erre költeniük. Lényeg a lényeg, a BMW még a legnagyobb úthibákon is úgy suhan át, mint egy varázsszőnyeg, néhány éve egy 7-es sorozat sem volt képes ilyen magas szinten kényeztetni utasait. Ráadásul a zajszint is hihetetlenül alacsony a beltérben, nagy tempónál is.

A Volvót sem illetheti kritika, hiszen abszolút szépen és csendben suhan az S90, azonban ha az 520d után átülünk, azonnal feltűnik a különbség, és nem csak kicsit jobban kikezdik a svéd modellt az úthibák, de hangosabban is dolgozik picit a futómű. Ez különösen annak tudatában érdekes, hogy a Volvóban bizony van anyag: az S90 körülbelül egy mázsával nehezebb az 5-ösnél, előbbi üresen, sofőr nélkül mintegy 1,55 nyom, míg utóbbi 1,65 tonnát nyom. Kényelemben tehát nem képes a Volvo előnyére fordítani a nagyobb tömeget, a BMW viszont kanyarodáskor a kisebbet igen: bár a Volvo is végtelenül biztonságosan és meglepően jól, dinamikusan fordul, az 520d játékosabb és magasabb kanyartempókat lehet elérni vele. Azonban minden bizonnyal senki nem a kanyarképességekért vásárol ötméteres luxusszedánt, így ez annyira talán nem releváns, de a BMW futóműtervezői előtt összességében le a kalappal - mindemellett a Volvóról is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Ja, végül még egy érdekesség: a BMW kormányzásában sajnos csalódtunk, hiszen bár pontos, de nagyon érzéketlen és plasztikus a kormánymű, és annak ellenére, hogy a Volvo kormányzott kereket hajt, (egy fokkal) jobban sikerült a kormányzása.

Amint azt már fentebb említettük, a hajtásláncok között a hajtott kerek elhelyezkedését leszámítva nagyon hasonló a felállás: mindkét luxusmodell motorházteteje alatt egy 2-literes, négyhengeres dízelmotor dolgozik, itt is, ott is 190 lóerőt és 400 Nm-t produkálva. Azonban akadnak különbségek: a BMW motorját egy, miközben a Volvóét két (egy kisebb és egy nagyobb) turbófeltöltő lélegezteti, és az 520d-ben hosszában, a Volvóban pedig keresztben helyezkedik el az erőforrás. Ennek megfelelően a BMW-ben egy 8-sebességes ZF-féle automataváltó továbbítja az erőt a hátsó kerekekhez, a Volvo pedig az Aisin szintén 8-gangos automatájára szavazott. Mindkét váltó gyors és okos, illetve mindkettő rendelkezik start/stop- és vitorlázás-funkcióval. A BMW 760, a Volvo pedig 750 ezer forintért méri az automatát, és mi mindkét márkánál biztosan megvennénk, hiszen remekül dolgoznak együtt a kis gázolajosokkal - tényleg csak szuperlatívuszokban beszélhetünk a nyolcgangos váltókról, főleg a BMW szerkezetéről, amely kiváló komfortja mellett szükség szerint közel olyan sportos képes lenni, mint egy duplakuplungos.

A méretes, súlyos modelleket a 190 lóerős dízelmotorok persze nem képesek luxusautós menetteljesítményekkel felvértezni, azonban meglepően korrekt számokra képesek. A BMW itt (is) ki tudja használni egymázsás súlyelőnyét, valamint induláskor jobb trakcióját: az 520d alig több, mint 7,5 másodperc alatt sprintel álló helyzetből 100 km/h-ra, míg a Volvónak fél másodperccel több kell, végsebességben pedig szintén egy hajszállal marad el a svéd (230 vs. 235 km/h). Menet közben vajmi keveset érezni a BMW fölényéből, ami nem is meglepő, hiszen mérve hiába nem épp olyan gyors a Volvo, alacsony fordulaton a második (kis) turbó révén jobb a gázreakciója és picivel hamarabb felépül az ereje. Lényeg a lényeg, mind a 20d, mind pedig a D4 erőforrás ügyes párost alkot az autókban, és persze a luxusmiliőhöz jobban passzolna egy suttogó benzinmotor, érthető a szupertakarékos (a normafogyasztás mindkét autónál 5, a tesztfogyasztás pedig 6 liter körüli volt) kisdízelek térhódítása. A BMW előnye viszont kétségtelenül az, hogy ha akarjuk, jó sok plusz pénzért cserébe komolyabb 6-hengeres, sőt, akár 8-hengeres motorokkal is kérhetjük, míg a Volvo csakis 4 hengerrel 'játszhat'.

Összességében a motorok tekintetében döntetlent hirdethetünk, hiszen mind a 20d, mind pedig a D4 kiválóan dolgozik, előbbi egy fokkal kulturáltabb és a könnyebb karosszéria révén gyorsabb, utóbbi pedig ‘lent’ dinamikusabb, és kiváló a dízelek között a gázreakciója. A vezethetés, menettulajdonságok kategóriát azonban egyöntetűen a BMW nyeri, hiszen hiába végeztek a Volvo mérnökei remek munkát, a 100 kilóval könnyebb BMW egyrészt dinamikusabb, másrészt pedig komfortosabban és egy hajszállal csendesebben suhan - csak az a fránya érzéketlen kormányzás ne lenne… Apropó, az asszisztens rendszerek még megérdemelnének néhány sort: itt is, ott is soha nem látott színvonalat képviselnek az asszisztensek, és mind a BMW, mind pedig a Volvo képes részben autonóm vezetésre, így (főleg) autópályán nem csak királyi kényelemben, de elképesztően nyugodtan utazhatunk, annak tudatában, hogy ha baj van, az autók képesek lehetnek helyettünk közbeavatkozni. De van egy különbség köztük: míg az S90 (és az összes 90-es Volvo) szériában kínálja az önvezető rendszerek teljes kínálatát, a BMW-hez milliós felárért juthatunk hozzájuk.

És ezzel el is érkeztünk a költségekhez. A teszt végigolvasása után kiderül, hogy két fantasztikusan jó, stílusos, komfortos és biztonságos luxusautóval állunk szemben, mint ahogy az is, hogy a kvalitások tekintetében végül a BMW jött ki győztesen. A Volvo rendkívül magasra helyezte a lécet, a BMW azonban átugrotta: belül egy fokkal még jobban sikerült, hasonlóan erős motorja egy fél fokkal fürgébb, miközben kanyarokban dinamikusabb, vezethetősége könnyedebb, ráadásul rugózási komfortban és zajcsillapításban is jobb. Azonban nüanszokról beszélhetünk, és egyben azt is kimondhatjuk, hogy egy Volvo objektíven eddig talán még soha nem állt ilyen közel egy BMW-hez - ráadásul most a BMW-k legjobbját szorította meg majdnem. És ha azt hiszik, hogy ezzel máris győztest hirdethetünk, tévednek. Hiszen a Volvo az árral teszi helyre az egyenletet: szó sincs arról, hogy olcsó lenne az S90, ám azonos hajtáslánccal és felszereltséggel a BMW bő 2, de inkább 2,5-3 millió forinttal többe kerül a svédek büszkeségénél, ami bizony rengeteg pénz.

Alapáron egymillió forint a Volvo előnye (12,66 vs. 13,65 millió), azonban amint elkezdünk bőszen extrázgatni, szépen kinyílik az olló; gondoljunk csak a Volvóhoz szériában járó asszisztens rendszer csomagra, ami önmagában közel 1 millió forintot kóstál az 5-öshöz. Az automataváltók 750 illetve 760 ezer forintos felára nagyjából megegyezik, de végül a kategóriához és az autókhoz ‘méltó módon’ felszerelve a Volvo listaáron 15 millió forintnál áll meg, az 520d pedig 17 millió felett. És összességében azt mondhatjuk, hogy ezzel eljött a képzeletbeli döntetlen ideje, hiszen a BMW épp annyival jobb, mint amennyivel drágább. A igazsághoz persze hozzátartozik a teljes birtoklási költség és a várható értékőrzés is, de utóbbi az S90 esetében egyelőre nem ismert, hiszen egy új modellel van dolgunk, ami presztízsben a korábbi Volvo S80 felett foglal helyet.

A budapesti és a székesfehérvári Volvo Ivanics szalonoknak köszönjük a Volvo S90 D4 tesztautót, amit cikkünkben bemutathattunk Olvasóinknak.

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark