Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Amikor az európai prémium autógyártásról beszélünk, általában mindenkinek a német trió ugrik be először, pedig nem csak ők készítenek kiemelkedő minőségű négykerekűeket az öreg kontinensen. Több példát is hozhatnánk ennek bizonygatására, ám ezúttal a Volvót kell kiemelnünk, ugyanis nemrégiben a svédek középkategóriása tett látogatót a szerkesztőség garázsában, méghozzá a legfrissebb (és legkisebb) benzines-automata hajtáslánccal.

Máshogy állnak hozzá az emberek - galériaA Volvo már nagyon régóta fent van Európa autós térképén, ami nem is csoda, hiszen már a kezdetektől fogva kiváló négykerekűekkel tudja elnyerni a nagyközönség figyelmét. A gyártó jó ideig a kiemelkedő biztonságról volt híres, és ez mindmáig érvényes, hiszen például a vadonatúj XC90 sokak szerint a világ legbiztonságosabb autója jelenleg – ugyanakkor a többi modelljük sem panaszkodhat. Mindezt pedig a biztonsági rendszereik kiemelkedő szinten álló technológiai fejlettségének köszönhetik, ami a prémium anyaghasználattal és megoldásokkal megfűszerezve komoly potenciált rejt magában.

Egyedül talán a hajtásláncok terén lehet némi hiányérzetünk a Volvókkal kapcsolatban, hiszen a nagy konkurensekkel szemben a svédek újabb erőforrásai kizárólag négyhengeresek, és bár legerősebb modelljeik teljesítménye bőven elegendőnek bizonyulnak minden helyzetben, a németek öblösebb szerkezeteit talán jobban kedvelik a vásárlók. Jelen tesztautónk esetében azonban ez nem sokat számít, ugyanis a T3-as jelöléssel ellátott változat a benzines paletta alsó régiójában helyezkedik el a maga 1,5 literes hengerűrtartalmával és 152 lóerejével. Ezen a szinten pedig a konkurensek is kisebb turbósokkal igyekeznek meghódítani a vásárlók szívét.

Nem feltűnősködik - galériaMielőtt még rátérnénk az S60-ba újonnan bekerült szerkezetre, érdemes ejteni néhány szót a svéd négykerekű külleméről is. Noha már sokadik S60/V60 tesztautót van szerencsénk próbára fogni, a hazai importőr szerencsére mindig ügyel arra, hogy különböző konfigurációkban rendelje meg őket, így ezúttal egy igazán elegáns összeállítással volt szerencsénk közelebbi kapcsolatba kerülni – amit a finom és mégis magabiztos vonalak mellett a Volvónál kagylóarany metál néven futó fényezésnek köszönhetünk.

A Volvo egyébként ezen a téren kiemelkedik a konkurensek közül: távol álljon tőlem az általánosítás, de eddigi tapasztalataim alapján a német trió modelljeinek volánja mögött sokszor megvető, amolyan „biztos apuci vette, vagy illegális pénzből van” típusú pillantások érkeznek a járókelők felől, míg a svéd márka típusainak volánjánál ülve inkább elismerő szempárokkal találkozhatunk. Ez persze abból is adódhat, hogy míg a négy karikát, a hatalmas veséket vagy az autó orrán lévő csillagot mindenki felismeri, addig a Volvo jelvénye kevésbé közismert – noha egyre nagyobb méretben kerül rá az autókra.

Jó ezt a kormányt markolni - galériaAz S60 formái továbbra is frissnek hatnak, és bár semmilyen látványos fogást nem alkalmaztak a tervezők, mégis kifejezetten harmonikus és kellemes összképet sikerült megalkotniuk. A középkategóriás időtálló formáit azonban már nem túl sokáig élvezhetjük, ugyanis a következő generáció már biztosan a svédek új stílusában készül majd, amit elsőként az XC90 képében csodálhattunk meg. Noha a hatalmas SUV nagy sikernek bizonyult, találkoztam olyan Volvo tulajdonossal is, aki már túl feltűnőnek találta az új formanyelvvel érkező nagy hűtőrácsot és hangsúlyos fényszórókat – a változás ugyanakkor nyilvánvalóan szükségszerű volt, és a nagy többségnek, köztük például nekem is, kifejezetten közel áll a szívéhez.

Ha már Volvo új filozófiájánál tartunk: az S60 utasterében is a régi iskola szerinti megoldásokkal találkozhatunk. Egyedül a digitális, háromféle megjelenítésre képes műszeregység képviseli az új irányvonalat, míg a középkonzolon továbbra is rengeteg kezelőszervvel találkozhatunk. A sok gombot általában nem szoktuk kedvelni, ugyanakkor a Volvónál mégis képesek voltak olyan rendszerbe szedni őket, mely nem csak látványos megjelenést, hanem jó használhatóságot is eredményezett – arról nem is beszélve, hogy legtöbbször csak a négy tekerőgombot használjuk.

Szép és informatív - galériaA multimédiás rendszer kellően gyors, logikus, és funkcióit tekintve is kielégít minden igényt – egyedül talán a kissé messze került tekerőgombos kezeléshez kell hozzászoknunk. A felhasznált anyagok minőségére, valamint az összeszerelésre semmiféle panaszunk nem lehet: bárhová nyúlunk, finom, puha matériákkal találkozunk, és az úthibákon sem hallhatunk zavaró nyekergéseket. A kifejezetten kényelmes, de kevésbé jól tartó bőrülések ezúttal manuális állítással érkeztek, de ezzel együtt is kiváló üléspozíciót biztosítanak. Problémát ezúttal is leginkább a középső kartámasz jelentett, ugyanis azt kényelmesen használva nem érjük el róla a kormányt – noha a 190 centi felettieknek a fix fejtámla is gondot okozhat.

Sok a gomb, de logikus az elrendezés - galériaA jövőben tehát el kell majd búcsúznunk például a Volvo klímakonzoljának jól ismert üzemmód választó figurájától is, hiszen nagy valószínűséggel az újabb testvérekhez hasonlóan egy hatalmas érintőképernyő veszi majd át a fizikai gombok szerepét. Biztosan lesznek olyanok, akik ennek nem örülnek majd, ugyanakkor a jövendőbeli új generáció esetében biztosra vehetjük, hogy a helykínálatra is jobban figyelnek majd a mérnökök, amit bizonyosan mindenki szívesen lát majd. Az első sorban ugyan nincs probléma a térrel – sőt, tágasnak érezhetjük az S60-at –, és többek között a középkonzol mögötti rekesznek köszönhetően a praktikumra sem panaszkodhatunk.

A hátsó ülések esetében már valamivel kritikusabbak lehetünk, ugyanakkor 185 centiig még éppen elegendő a hely, és a kényelmes ülések, a légbeömlők és a szélső székekhez járó ülésfűtés képesek kárpótolni ezt a hibát. A csomagtér esetében azonban már az ügyes térelválasztó megoldás és a burkolt lengőzsanérok sem képesek kijavítani azt, hogy az átlagnál kisebb, mindössze 380 literes űrt kapunk, amit ráadásul egy igencsak kis nyíláson keresztül tudunk csak megpakolni.

Nem csak a nyílás kicsi - galériaTúllépve a hibákon, ideje életre kelteni a Volvo új, 1,5 literes turbós benzinesét. A négyhengeres erőforrás valamivel erősebb, mint elődje, így 152 lóerőt és 250 Nm-es csúcsnyomatékot bocsát a sofőr rendelkezésére, amit a gyáriak hatfokozatú bolygóműves automatáján keresztül juttat el az első kerekekhez. A start gomb megnyomása után örömmel konstatálhatjuk, hogy az új szerkezet kulturáltan kel életre, és még nagyobb tempónál sem hatol be zavaróan az utastérbe – amit persze a Volvo hagyományait ismerve el is vártunk. Mindezek ellenére a kis turbós egészen kellemes orgánumon tud megszólalni, ha kicsit mélyebbre nyomjuk a gázpedált, már ami a képességeit illeti.

Menetdinamika terén már nem ilyen jó a helyzet: a gyáriak által megadott 8,6 másodperces 0-100-as sprintnél 1,4 szekundummal lassabb a T3, amit bizony a valóságban is lehet érezni. Mindezek ellenére hétköznapi használatban nem érezzük annyira lomhának az S60-at, amit a viszonylag korán ébredő nyomatéknak is köszönhetünk, így nem kell attól félnünk, hogy egy-egy előzést ne tudnánk végrehajtani. Az öregecske automataváltó szintén nem tökéletes, de átlagos körülmények között nem zavarja meg utazásunkat – egyedül nagy gázadáskor ránt nagyobbat a visszaváltásnál.

Vigyáz ránk - galériaA kormányzás szintén csendben teszi a dolgát: kellően pontos és a szervo is jól súlyozott, de túl sok visszajelzést nem ad a kerekektől. Tesztautónkban normál futómű volt, de felárért cserébe némileg ültetett sport, vagy állítható megoldást is kérhetünk. Az alapverzió ugyanakkor a legtöbb igényt képes kielégíteni: a sportolást nem kifejezetten támogatja, de nem jön zavarba a tempósabb kanyaroktól, miközben az úthibákat finoman lépi át – egyedül talán a nagyobb bukkanókon tapasztalható dübögés zavarhat be az idilli összképbe.

Mielőtt még rátérnénk az anyagiakra, mindenképpen érdemes néhány szót ejteni a Volvo rendkívül fejlett vezetéstámogató rendszereiről, melyek az S60-ban is kiváló teljesítményt nyújtottak. A távolságtartó tempomat finom fékezésekkel és kényelmes gyorsításokkal operál, a sávtartó pedig szinte észrevétlenül kormányozza vissza az autónkat a két vonal közé. Még a holttérfigyelőt is ki kell emelnünk, ugyanis kiváló érzékkel választja meg azokat a helyzeteket, amikor jeleznie kell: ha messzebbről, de gyorsan érkezik egy autó már időben figyelmeztet, míg lassabb haladás mellett valóban csak akkor villan fel, amikor szükség van rá. A táblafelismerő szintén jól működött.

Prémium anyaghasználat - galériaElérkeztünk az egyik legkényesebb ponthoz, ugyanis ideje megvizsgálni, hogy az új erőforrás hogyan teljesít fogyasztás terén. Az új T3-as normakörünkön 6,3 literes eredményt tudott elérni, amiből a manuális váltóval további értékes deciket lehetne lefaragni. Az S60 országúton képes akár 5 literből is eljárni, míg autópályás tempó mellett 7 literes átlagra számíthatunk. A képet a városban mutatott felemás eredmény árnyalja, a betondzsungelben ugyanis 8 liternél nehezen érhetünk el jobb eredményt. Összességében a 6,3 literes norma nem számít rossznak, mindez pedig nagyban köszönhető az ECO+ funkciónak, melyet aktiválva a start-stop már a megállás előtt leállítja a motort, a váltó pedig jóval korábban felvált – előbbi egyébként hasznos ugyan, de dugóban araszoláskor idegesítővé válhat, hogy folyamatosan ki-be kapcsol a motor.

A T3 jelenleg a leggyengébb benzines az S60 palettáján, azonban induló ára így is 9 millió forint felett van – automataváltóval. A hatsebességes szerkezet felára egyébként 650 ezer forint, amit bizony érdemes átgondolni, hiszen ennyiből olyan hasznos extrákat vásárolhatunk, mint például a navigációs rendszer 370 ezerért, a világítás csomag (fényszórómosó, aktív Dual-Xenon fényszórók, automatikusan sötétedő külső és belső visszapillantó tükrök, belső világítás csomag) 430 ezerért, vagy éppen a téli pro csomag 270 ezerért, melyben a fűthető első és hátsó ülések, illetve fűthető kormány is szerepelnek. A tesztautó ára 13,46 millió forintra rúgott, azonban valamivel okosabban ikszelgetve az extrákat már 12,68 millió forintért is beülhetünk egy jól felszerelt példányba.

Új erőforrás, régi név - galériaKonkurensek terén nem fukarkodik az S60, hiszen szinte az összes ellenlábas kínál már kisebb turbómotort középkategóriásához. A BMW esetében a 3-hengeres, 1,5 literes erőforrással szerelt 18i jelölésű 3-ast kell megemlítenünk, míg az Audinál az 1,4 literes 150 lóerős A4 a kihívó. Természetesen a Mercedes C-osztály is eléhrető gyengébb benzinessel: esetében a 156 lóerős, 180-as jelzésű változat illik a sorba. A német trió autói nagyjából egy árszinten helyezkednek el, és mindegyikről elmondható, hogy hasonlóan felextrázva pár százezerrel drágábban kínálják magukat, mint a Volvo. Persze említhetnénk még a Lexus IS-t, az Infiniti Q50-et vagy a Jaguar XE-t is, ám ezek csak erősebb benzinesekkel érhetők el.

A tesztben látható, a galéria végén csokorba szedett gyönyörű fotókért ezúttal is Erdélyi Ferencet illeti az elismerés, akinek további munkáit erre a linkre kattintva érhetik el.

Néhány szóban

Az S60 ezúttal is bizonyította rátermettségét: a svéd középkategóriásnak helye van a prémium szegmensben, és biztosak vagyunk benne, hogy a következő években érkező utód képében – mely a jelenlegi modell hibáit bizonyosan orvosolja majd – bizony már komoly ellenfélre találhat a német prémiumtrió. A Volvo új 1,5 literes motorja összességében nem teljesít rosszul, ugyanakkor a menetdinamikai eredményeivel nem lehetünk teljesen megelégedve, ahogyan a hatsebességes automataváltón is lenne még mit faragni.

Előnyök: Kényelmes ülések; Prémium hangulat; Kulturált hajtáslánc; Jó ár/érték arány

Hátrányok: Kényelmetlen, túl hátul lévő könyöklő; Kis csomagtér; Lehetne állítható az első fejtámla; A menetdinamika elmarad az ígérttől

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 

Kommentek