Infiniti Q60S 3.0t AWD teszt – Wellness közben letépi a fejed

Nyomtatás

Amennyiben egy Infiniti Q60 kupé, vagy akár Q50 szedán hátulján egy aprócska vörös ’S’ betűt vélnek felfedezni a típusjelzés mellett, kétszer is gondolják meg, ha versenyre szeretnének kelni vele. A vörös ’S’ betű ugyanis a márka új fejlesztésű 3-literes, biturbós V6-os benzinmotorjára utal, amelyért már számos kitüntetést zsebelhetett be a Nissan prémiummárkája. A csodaszép Q60-ban próbálhattuk ki az új motort a szériában járó hétfokozatú automataváltóval és az ügyes összkerékhajtással, és csak annyit mondhatunk, hogy az elismerések megérdemeltek, és mi is megnyugodtunk, hogy valóban kiváló autót választottunk tavaly a 2016-os Autó Pult Év Autója szavazás 10 millió forint feletti élménydús típusok kategóriájában, ahol a Q60 diadalmaskodott.

A 3-literes egység papíron nem éppen szerény 405 lóerőt teljesít 6400/perces fordulatszámon, a 475 Nm-es csúcsnyomaték pedig 1600-5200/perc között végig rendelkezésre áll. Nagyon komoly adatok ezek, amikhez hasonlót nem is olyan régen csak a szuperautóknál láthattunk – gondoljunk bele, hogy például a 2005-ig gyártott Ferrari 360 Modena sem produkált többet 400 lóerőnél, ráadásul ehhez csúcsra kellett forgatni. És bármennyire is meglepő, akkor sem vallana szégyent az Infiniti kupéja, ha gyorsulási versenyre kelne egy 360 Modenával: száraz időben, ideális esetben 4,5 másodperces 0-100 km/h-s sprintidejével a Ferrarinak lehet esélye megverni az üresen közel 1,8 tonnás japán nehézbombázót, amely méréseink során 4,7 másodperc alatt abszolválta a feladatot (a gyári adat kereken 5 másodperc), de amint nem tökéletes minden körülmény (rajt, tapadás, hőmérséklet, aszfalt, bármi), a Q60 máris lazán otthagyja a Ferrarit, ugyanis a 4WD hajtásnak és az automataváltónak köszönhetően szinte akármikor ‘letesz’ egy 5 másodperces időt...

A menetteljesítményekről igazából ennyi már önmagában is elég lenne, de kár is hosszasan húzni a szót: nem csak a stopper szerint, de érzésre is megvan bizony a bő 400 tagú ménes, a 3-literes motor szinte bármilyen fordulatszámon és bármilyen sebességfokozatban hátbavágóan gyorsul. Ilyen nyomatékplatóhoz négy fokozat is simán elég lenne, hát még hét, és további jó pont, hogy a finom automata nem csak gyors, de komfortos is tud lenni, a takarékos ‘Eco’ módban pedig korán kapcsolgat a minél jobb hatékonyság érdekében, sőt, a gázpedál ellentartásával is segít az autó a kisebb fogyasztás elérésében. Start/stop rendszer (szerencsére nincs), ami városi közlekedéskor magasabb étvágyat eredményez, de egyrészt ez nem olyan autó, ahol ez nagyon számítana, másfelől pedig megnyugtató, hogy kíméli a rendszer az alaposan ‘megtöltött’ motort.

Fogyasztásban nagy csodák nincsenek, az étvágy (tojáshéjjal a lábunk alatt) 8 liter és szinte a végtelen között változhat. Az mindenképp meglepő és elismerésre méltó, hogy szabályos autópályatempónál csupán 8,5-9 litert kortyol 100 km-en az összkerekes vadorzó, köszönhetően a modern közvetlen befecskendezéses technológiának és az ilyenkor alacsony, 2300/perces fordulatszámnak. Normafogyasztásunk különben megállt 9 liter alatt, ami fél literrel alacsonyabb a gyári értéknél. Az Infiniti luxuskupéja igazi kétarcú autó: ha akarjuk, széles mosollyal az arcunkon fűzhetjük végig bármilyen szerpentinen, viszont ha csak nyugodtan utaznánk, csendben és kényelmesen suhan a modell, gyakorlatilag bármilyen sebességgel. A beltérben autópályán csend honol, egyedül a futómű felől érkező zajok szigetelésén dolgozhattak volna még picit a tervezők.

A maga 1,8 tonnás üres tömegével persze nem a szűk szerpentinek és a versenypályák királya az autó, ami nem meglepő, hiszen a fizika törvényeit a japánok sem tudják felborítani, de így is olyan kanyarsebességekre képes az elegánsan sportos kupé, amiktől a legtöbb átlagos autós megijed. Főként a nagyobb ívű kanyarokban érzi magát elemében a modell. A csúcsmotorhoz szériában jár az Infiniti egyedülálló és könnyen megszerethető adaptív ‘Direct Adaptive Steering’ kormányműve, és az elektronikusan vezérelt, állítható lengéscsillapítás, hozzájárulva a kétarcúsághoz: gombnyomásra válthatunk egy komfortos, nyugodt utazóautó és egy mérges sportautó között – ez esetben a könyörtelen lassításokat lehetővé tevő és fáradhatatlan, óriási tárcsákkal operáló fékek is támogatják a vezetők. Egyébként a csupán elektromos összeköttetésben lévő kormánymű is illeszkedik a modell karakteréhez: sportosan közvetlen áttételével kisegíti a gyorsaságra vágyást, miközben nagyon jó egyenesfutást és relaxált kormányfogást is tud garantálni, igaz, a kommunikációval fukarkodik, amit vérbeli sportautóként alaposan felrónánk a modellnek, de többcélúságát ismerve mindez abszolút nem zavaró.

A modell sportos énjét kiválasztva egyedül a kipufogórendszer miatt lehetünk kissé csalódottak: a 7000/percig forgó V6-os motor hangja szép, de túl halk, az elődmodellnél, vagyis a G37 Coupénál ennél jóval vérmesebb dallamok hagyták el a két ovális véget. A hangélmény terén tehát sajnos visszalépett elődjével összehasonlítva az Infiniti kupéja. Is. A 320 lóerős, 3,7 literes V6-os szívómotorral szerelt G37 Coupéból – amit nagyon imádtunk – néhány további apróságot is visszasírhatunk: a G37 sportos ’S’ változatában rajongtunk a négykerék-kormányzásért, a kézi váltó lehetőségéért, továbbá az önzáró hátsó (sperr)diffiért. Utóbbit a széria összkerékhajtás helyettesíti, ami kétségtelenül kiváló tapadást biztosít, ám az élményből, de ezzel együtt a veszélyből is elvesz. Annak azért örültünk, hogy a rendszer szükség szerint akár a nyomaték 100%-át a hátsó tengelyhez tudja vezényelni, így AWD ide vagy oda, nedves úton azért képes a Q60 3.0T is kilinccsel előre belendülni.

És valljuk be, a vásárlókörnek jobb, ha ezt az erőt inkább négykerékhajtásra bízzák, tekintettel arra, hogy valaki(k)nek az újabb Infinitiket is meg kell várásolni, vigyázni kell az értékes ügyfelekre. Ezt szolgálja a vezetőt támogató asszisztens rendszerek teljes garmadája is, amelyekre nagyon büszkék az Infinitinél; az asszisztensek a szolgáltatások terén valóban minden igényt kielégítenek és a gyakorlatban is szépen dolgoznak, bár a piac legjobb fél-autonóm rendszereivel azért nem érnek fel. Magyarul arra, amire kitalálták őket, vagyis hogy elkerüljék a baleseteket, és vész esetén segítsenek, tényleg használhatók, de helyettünk autópályán még nem képesek kompromisszumok nélkül vezetni, így véletelnül se bízzuk rájuk magunkat.

A hajtásláncra visszatérve, a 3.0t motor elérhető a Q50 szedánhoz is, amely a Q60 alapjait adja, ám miközben a(z elvileg) sportosabb kupéhoz kizárólag összkerékhajtással kérhető a biturbós 3.0 V6, a Q50-nél csakis hátsókerékhajtással elérhető, így az a furcsa helyzet áll elő, hogy a klasszikus sportautók illetve vezetési élmény rajongói jobban járhatnak a természetesen jutányosabb áron kínált, tágasabb, praktikusabb szedánnal. Azonban, ha a Q50-et választják, akkor le kell mondaniuk a Q60 fantasztikus formatervéről. Nem szokásunk a dizájnon hosszasan lovagolni, így ezúttal sem tessszük, de nem lehet elmenni szó nélkül a formatervezők munkája mellett, akik nagyot alkottak, az autónak minden apró részletéből sugárzik a dinamizmus, az elegancia és a prémiumérzet. Ritkán láthatunk ennyire harmonikus kupét.

Az enteriőrről is pozitívan nyilatkozhatunk, hiszen egyedi Infiniti-hangulat utalkodik odabent, ám nincs semmi különös, a Q50 belterét üdvözölhetjük, apróbb módosításokkal. Az összhatás kiváló, akár az anyag- és összeszerelési minőség, itt bizony egyetlen nem ideillő neszt sem hallhatunk, olyan érzésünk lehet, mintha egyetlen tömbből építették volna össze az autó belsejét. Egyedül a tesztautó kékes-lilás betétekkel ellátott szénszálas díszelemei osztották meg a véleményeket, de szerencsére választhatunk visszafogottabb megoldást is. Ami viszont örömteli, és manapság ritka, hogy ami bőrnek látszik, az tényleg valódi, puha, minőségi bőr, ami finoman illatozik, és ami fémnek tűnik, az tényleg fém(es borítású). További pozitívum, hogy a gombok, kapcsolók működési kultúrája párját ritkítja, és a kezelőszervek kialakítása, fogása szuper, akárcsak az ergonómia.

A kényelem kapcsán szintén nem panaszkodhatunk: bár elölről hiányoltuk az előd kihúzható combtámaszos, még több irányban állítható üléseit, a Q60-ban is komfortos és méretes fotelek kaptak helyet. Elöl a helykínálat minden irányban nagyvonalú, és ha elvagyunk tetőablak nélkül, akkor a fejtér is jó kb. 195 centis testmagasságig – persze csak elöl, hátul már más a helyzet. A második sor kényelme soha nem volt a szépséges kupék nagy erénye, és ez a Q60-nál sincs másképp. Igencsak nehéz be-/kikászálódni, könnyen elakadhatunk az első övelőrenyújtó szerkezetekben, ráadásul hátul rendes fejtámlát sem találunk, csupán két üléstámlákból kiképzett ‘huplit’. Nincs is szükség többre, a korán és erőteljesen lejtő tetővonal révén 170 centis magasság felett nem lehet fejtérről beszélni, pedig a lábtér a nagy, 2,85 méteres tengelytáv révén bőséges.

Az utastérben még valamit muszáj kritizálnunk, mégpedig a multimédiás/navigációs rendszert. A Q50-ben bemutatott, két nagy központi érintőképernyővel operáló ‘Infiniti InTouch’ névre keresztelt multimédiás rendszert köszönthetjük a Q60-ban is, aminek bár a koncepciója egész jó, a valóságban eléggé elmarad a megoldás a többi prémium márka multiméditól. Előny, hogy legalább magyar nyelvű a ‘kétszintes’ rendszer, bár azt nem értjük, hogy a műszercsoport egyszerű menüje miért nem kapott magyar nyelvet. Az is érdekes, hogy miközben az alsó központi kijelző szép és jó felbontású, a felső képernyő, ahol a Nissan nem éppen szépségdíjnyertes térképe jelenik meg, inkább a múltat idézi. Itt külön "mókás", hogy maga a kijelző jó felbontású (ez a nyitóképen is látható), ám a térkép szoftvere nem az, így aktív működés közben valódi időutazásban lehet részünk. Viszont a forgókapcsolós kontrolleres/érintőképernyős vezérlés jó, és bár kicsit akadozik a ‘cucc’, a felépítése egészen logikus, és a kedvencek rész is jól használható, akárcsak a telefonkönyv. Amit nagyon várunk az Infinitinél, az az okostelefon-kijelzők tükrözési lehetősége (Apple CarPlay, Android Auto funkció), ami önmagában sokat dobna a rendszeren.

Mindent egybevetve a multimédiás rendszert leszámítva nehéz fogást találni az Infiniti Q60-on, ami nagy szó. A japánok remek munkát végeztek, így a Q60-ra nem csak ránézni jó, de benne ülni és vezetni is nagy élmény, a 405 lóerős csúcsmotor pedig a hab a tortán. Akinek nincs szüksége ekkora teljesítményre, választhatja a Mercedes-féle 2-literes, 211 lóerős (350 Nm) 4-hengeres benzinessel és hátsókerékhajtással is a gyönyörű kétajtóst, amivel listaáron már 13 millió forinttól megvehető az autó, vagyis sokkal olcsóbban, mint a magasabb felszereltséggel bár, de 18 milliótól startoló 3.0t AWD kivitel. A csúcsfelszereltségű tesztautó listaára 20 millió forint, ami nagyon soknak hangzik, és sok is, de a hasonló hajtáslánccal szerelt, hasonlóan gyors és így extrázott (német) prémium kupé-konkurensek súlyos milliókkal drágábbak az Infinitinél, ráadásul egyediségben nem érnek fel a japánok büszkeségével.

Amennyiben le tudnak mondani a dögös kupé formájáról, a Q50 szedánnal még jobban járhatnak, amely a turbós V6-nál szebb hangú, szívó 3.5 V6-ossal dolgozó, 364 lóerő összteljesítményű (546 Nm) hibrid hajtáslánccal is elérhető 14 millió forinttól, és közel olyan jól megy, mint a 405 lóerős turbós kivitel, miközben sokkal gazdaságosabb. Csak a biztonság kedvéért írjuk, hogy ez esetben egy szerény kékszínű ’S’ betű trónol hátul a típusjelzés mellett, vagyis ne csak a vörös, de a kék S-jelzéssel ellátott Infinitiktől is óvakodjanak, mert nagyon harapnak...

Néhány szóban

Az Infiniti Q60 már puszta formatervével is azonnal letaglózza az embert, és ami a legjobb, hogy a japán prémium kupé nem csupán dögös, de kiváló autó. Azon kívül, hogy hátsó fejtere és csomagtartója kupésan kicsi, továbbá 2017-ben prémium szemmel nézve apróbb hiányosságokat mutat fel az autó multimédiás rendszere, nem igazán lehet belekötni. Az autó ha akarjuk, kényelmes, csendes és finom, ha pedig úgy szeretnénk, akkor sportos és szélvészgyors, minősége pedig kiváló. A szolgáltatások terén szintén mindent tud a Q60: csúcs a Bose hifi, extrákból Dunát lehet rekeszteni, finom a bőr, ráadásul (a csúcsmodell) telis-tele van asszisztens rendszerekkel. 405 lóerővel a ‘mindent bele’ csomagot 20 millióért kínálja az Infiniti, ami soknak hangzik, ám a konkurensek hasonló konfigurációban milliókkal drágábbak, házon belül pedig több érdekes alternatíva is van – szerintünk érdemes kipróbálni például egy hibrid Q50 szedánt is...

Előnyök: Részletesen kidolgozott, bombasztikus formaterv; Minőség és precizitás; Rettenetesen erős motor, jó automataváltó és ügyes négykerékhajtás; Jó értelemben kétarcú futómű; Elöl fejedelmi kényelem; Jó ár/érték arány

Hátrányok: Hátul hiányzó fejtámlák és szűk fejtér (de melyik kupénál nem…); A csomagtér ebben a méretkategóriában lehetne nagyobb; Az autó többi részéhez méltatlan multimédiás/navigációs rendszer, nagyon hiányzó okostelefon-tükrözés funkció

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Hozzászólások  

 
#1 sebessegmanias 2018-01-27 23:47
Tényleg kifejezetten szép, már-már művészi lett a Q60, a fotók is nagyon jól sikerültek a cikkhez!
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark