Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Noha furgonokat általában nem magánszemélyek, hanem cégek vásárolnak, azért biztosan vannak olyan vállalatok, akiknek nem mindegy, hogy milyen négykerekű oldalán olvasható a nevük, vagy látható a logójuk. Amennyiben a cél az, hogy dinamizmust és modern kivitelezést sugározzanak, úgy talán keresve sem találhatnának jobbat a Ford Transit Custom Sport verziójánál, ami a múlt heti menetpróba után ezúttal hosszabb időre is ellátogatott szerkesztőségünk garázsába. Mi pedig arra kerestünk választ, hogy a látványos külső mellé valódi értékek is társulnak-e.

Már az alapformák is mutatósak - galériaAzok számára nem lesz meglepetés a végeredmény, akik múlt heti menetpróbánkban már megismerkedtek az autóval, de nekik – és persze azoknak, akik nem találkoztak korábbi cikkünkkel – is meleg szívvel ajánljuk, hogy olvassák tovább tesztünket, hiszen ezúttal még részletesebben tudtuk megvizsgálni a Ford újdonságát. Ha már Sport verzió, természetesen a legizmosabb hajtáslánc kapott helyet a lemezek alatt, így 170 lóerővel és 405 Nm-es csúcsnyomatékkal állt rendelkezésünkre a rövidebb tengelytávú Transit Custom.

A külső külön érdekes tesztautónk esetében, hiszen a Ford Custom családjának legújabb verziója már önmagában is a kategória egyik leglátványosabb tagja, ezt pedig a Sport kivitel lökhárítóin lévő plusz légterelők és az egyébként – lévén matricáról van szó – eltávolítható versenycsíkok tovább fűszerezik. A dobozforma persze adott, de talán a Ford mérnökeinek sikerült ezt a legügyesebben megtörniük néhány vonallal, ráadásul a modern, mutatós LED-es nappali menetfényekkel megáldott fényszórók és a hangsúlyos hűtőrácsok is tesznek róla, hogy még furgonként is utána forduljanak néhányan az autónak – nem mellesleg pedig a sötétkék fényezés és a 18 colos keréktárcsák is hozzátesznek az összképhez.

Ritkák az ilyen felnik egy furgonon - galériaA külső tehát dicséretes, de nézzük, mit rejt a belbecs: a formavilágra itt sem lehet panasz, hiszen a Ford személyautóiból lehetnek ismerősek a különböző megoldások. A Transit verzióban – szemben a személyszállító Tourneóval – az anyagok minősége azért gyengébb, sokkal több helyen találkozunk kopogós műanyagokkal és a hangulat is komorabb. Ugyanakkor az összeszerelés jó, és ha szűken a kategóriát vizsgáljuk, így is nagyon kedvező helyzetben van a Ford autója, köszönhetően a mutatós középkonzolnak, a modern, minden okostelefonos kapcsolódási formát – beleértve az Android Autót és az Apple CarPlayt – ismerő, SYNC 3 rendszert futtató multimédiás rendszernek és az informatív műszerfali kijelzőnek.

Az érintőképernyővel szemben talán annyit róhatunk fel, hogy túlságosan függőlegesen áll, így akik közelebb ülnének a kormányhoz, azoknak furcsa lehet az elhelyezése – illetve a SYNC 3 egyelőre még nem tud magyarul. A személyautós megoldások mellett a praktikumra is nagyon odafigyeltek a gyáriak: a műszerfal teteje gyakorlatilag tele van tárolórekeszekkel, habár legalább az egyiket lefedhették volna. A két szélen két jól használható pohártartó van, lejjebb pedig palackok vagy kisebb tárgyak tárolására alkalmas rekeszek vannak, az ajtókban pedig három (!) emeletnyi zseb van, különböző felosztásokkal – és akkor a tetőn lévő tárolóról, a sofőr oldalán lévő szemüvegtartóról és a zárható kesztyűtartóról még nem is beszéltünk. Két USB aljzat és két 12 V-s csatlakozó is van.

Mindent tud a rendszer - kivéve a magyar nyelvetAz üléspozíció nem rossz, ellenben a baloldali lábtartó túl közel van vezető lábához, és ami még rosszabb, az a pedálok elrendezése. Konkrétan a fék- és a gázpedál között akkora szintbéli különbség van, hogy fel kell emelnünk a lábunkat, ha át akarjuk tenni egyikről a másikra, ez pedig akár veszélyes helyzetet is teremthet – arról nem is beszélve, hogy megszokást igényel. A dupla utasoldali ülések sajnos elég keskenyek – főleg a középső, amiből egyébként egy kis asztalka is kihajtható –, de ennyi áldozatot meg kell hoznunk, ha elöl háromszemélyes utaskabint szeretnénk.

Noha oldalunkon viszonylag ritkán foglalkozunk áruszállítókkal, természetesen a „csomagtér” sem marad ki az elemzésből. Természetesen a Transit Custom esetében inkább raktérről beszélhetünk, ami felárért a konkurensekhez hasonlóan fával van bélelve, és több rögzítőpontot is találhatunk. A dupla hátsó ajtót kiakasztva 180 fokban nyithatók, így falra vagy rámpára is rá lehet tolatni. Alapáron csak a jobboldalra jár tolóajtó, de felárért balra is kérhető. Az új sínrendszernek köszönhetően egyébként minden eddiginél finomabban és halkabban siklik illetve csukódik az egyébként méretes elem – már-már normál személyautók ajtajaihoz hasonlítható. A rövidebb tengelytávú verzió raktere egyébként 6 köbméteres, és jól pakolható – a kerékjárati ív sem vesz el túl sok helyet.

Nagyon finoman működik a tolóajtó - galériaIdeje azonban elfordítani a kulcsot, hiszen a kétliteres EcoBlue dízelmotor 170 lóerős verziója ketyeg jó mélyen a motortérben, 405 Nm-es csúcsnyomatékkal. A gázolajos erőforrások jellegzetes hangjával ébred a Transit Custom, és furgonoktól nem meglepő módon egész úton elkísérnek minket ezek a „dallamok”, ugyanakkor nem megy túl a zavaró szinten, így bár nem éppen csendben, de mindig komfortosan utazhatunk az autóban – persze a nagy homlokfelület magasabb sebességnél már a szélzajt is magával hozza.

A dinamizmusra nem lehet panaszunk: a 405 Nm nyomaték már 1750-es fordulaton megérkezik, és méretes lökéssel indítja meg az autót – főleg az első négy fokozatban. Ehhez azért az is hozzátartzoik, hogy a nagy nyomatékhullám csak 2500-ig tart, így felette elég hamar kifullad az autó, holott tesztautónk még csak nem is volt teljesen leterhelve. Többek között ennek köszönhető, hogy a gyorsulási érték nem a legfényesebb, ugyanakkor higgyék el, hogy városi forgalomban, de még országúton is a jó rugalmasság okán nagyon is dinamikusnak érződik a csúcs-Transit.

Ez bizony problémás kissé - galériaA kormányzás nem meglepő módon érzéketlen, nem éppen közvetlen és nem is igazán pontos, de kategóriájában még így is a jobbak közé tartozik, ahogyan a futómű is kifejezetten kulturált. Hátul persze laprugókkal találkozhatunk, de a Transit Custom mégis egészen finoman, már-már túlságosan ringatózva lépi át az úthibákat. Ezek alapján az oldaldőlés akár ijesztő is lehetne, de ez szerencsére nincs így, és a négykerekű egészen szépen tapad bele a nagyobb kanyarokba is, és még a menetstabilizáló sem szól bele az akaratunkba.

Apropó, a 170 lovas egységhez tesztautónkban egy hatfokozatú, egészen jó kapcsolási érzettel rendelkező manuális váltót párosítottak, ami egészen kellemes társa a motornak, noha a fokozatok áttételezésével nem teljesen voltunk kibékülve: a legtöbbször használt sebességtartományokban éppen a határon mozog a szerkezet – alacsonyabb fokozatban talán már kissé sokat pörög, viszont feljebb váltva még kelletlenül alacsonyan van. Ez pedig a hatékonyság rovására megy.

Van hely bőven - galériaA személyautós jelleget a modern vezetéstámogató rendszerek is elősegítik, hiszen a Transit Customben már szinte minden megtalálható, amit a kisebb testvérekben felvonultatott a Ford. A sebességszabályozóval összedolgozó táblafelisermő, a sávváltásra figyelmeztető rendszer, a holttérfigyelő, a keresztirányú forgalomfigyelő, a tolatókamera és a távolságtartó tempomat is jól működik, még ha nem is olyan kifinomultan, mint a személyautókban.

Fogyasztás tekintetében csodákra nem képes a kétliteres egység (részben a fent említettek miatt), ugyanakkor a 8 literes tesztátlag és a 7,4 literes normakör azért jónak mondható, habár ezek az értékek nem maximális terhelés mellett alakultak ki, de a tesztautóban azért gondoskodtak némi súlyról a raktérben. A városban és az autópályán 8 liter fölötti, országúton pedig 6-6,5 liter közötti eredményekkel számolhatunk.

Három szinten vannak tárolók az ajtóbanA kiváló képességek persze az árlistán is megmutatkoznak, hiszen tesztautónk közel 12,1 milliós ára azért nem számít olcsónak a szegmensben – igaz, céges vásárlás esetén ebből az áfát vissza lehet igényelni. Persze, ha lemondunk a Sport felszereltségről, és egy jóval józanabb, ám továbbra is elég jól extrázott példányt választunk, máris majdnem 2,3 milliót spórolhatunk. Az automata váltó felára egyébként több mint 570 ezer, de ha az áfát nem számoljuk, a 450 ezres összeg már alku nélkül is egészen emészthető. A hosszított tengelytávú kivitelért pedig alig több mint 150 ezer forintot kell fizetnünk, ami sokakat gondolkodásra késztet majd. A Sport kivitel egyébként csak 170 lóerővel elérhető, de a normaáras, Trend felszereltségű verzió esetében 300-400 ezer forintot spórolhatunk, ha megelégszünk a gyengébbik, 130 lovas kivitellel – ez egyébként attól függ, hogy milyen terhelhetőségű verziót választunk, de a Sport egyedül 3,1 tonnás össztömegű verzióban érhető el.

Konkurenciából nincs hiány, és bár izmosabb verziók vannak, ilyen vagány változatot nem sok gyártó kínál: az Opel Vivaro/Renault Trafic/Fiat Talento hármas maximum 145 lóerőt tesz elérhetővé, és a terhelhetőségük is alacsonyabb – ennek megfelelően persze olcsóbbak is. A Volkswagen Transporter és a Mercedes-Benz Vito elérhető 204 illetve 190 lóerős kivitelben, és míg előbbi 300 ezerrel olcsóbb alapáron, addig utóbbi 2,7 millióval drágább, ráadásul mindkettőjük alapfelszereltsége gyengébb a Fordénál. A Citroen Jumpy/Peugeot Expert/Toyota ProAce hármas pedig méretben alulmarad a Forddal szemben, habár többek között emiatt – gyengébb hajtásláncokkal – olcsóbbak is az amerikainál. Előbbi kettő kapható 180 lóerős verzióban is, nagyjából a Transittal azonos áron, de ők csak automata váltóval érhetők el.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezek bruttó árak, így az áfát levonva csökkenhetnek a különbségek, de mivel ebben a kategóriában rengeteg változat van (hosszabb, rövidebb, nagyobb vagy kisebb teherbírású, magasított stb.), így mindenkinek érdemes egyedileg utánanéznie, hogy melyikkel járhat a legjobban. Az azonban kétségtelen, hogy jelenleg a Transit Custom az egyik legmodernebb és legfejlettebb tagja a szegmensnek.

Néhány szóban

A Ford Transit Custommel eltöltött néhány nap tökéletes bizonyosságot adott arról, hogy nem csak a személyautók mindenféle kategóriája, hanem az ilyen áruszállítók is rengeteget fejlődtek az elmúlt időszakban. Modern vezetéstámogató rendszerek, fejlett technológiai megoldások, a gyengébb anyagokat leszámítva már-már személyautós hangulatú utastér és egy izmos és egészen hatékony erőforrással kényeztet minket az amerikaiak modellje, miközben a külsőt tekintve is a kategória egyik leglátványosabb tagja. Az egyetlen igazi negatívum vele kapcsolatban talán a pedálelrendezés, de a rengeteg pirospont mellett ennyi talán belefér – persze ne feledjük, hogy az értékelés a kategóriatársakhoz viszonyítva született meg, nem a jóval finomabb személyautókhoz hasonlítva.

Előnyök: Vagány, egyedi megjelenés; Modern extrák; Izmos, egészen hatékony dízelmotor

Hátrányok: Rossz pedálelrendezés; Szűkebb utasülések; Nincs magyar nyelv a multimédiás rendszerhez

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 

Kommentek