2017. Június 28., Szerda

Frissitve:02:31:32

Volvo S90 D4 Aut. teszt - A luxus arany középútja

Nyomtatás

A Volvo S90 formaterve az immár négytagú 90-es Volvo modellcsalád összes változatához hasonlóan olyannyira jó lett, hogy az autó sikere már akkor is borítékolható lenne, ha a belbecs nem érne fel a megjelenés színvonalával. Azonban erről szerencsére szó sincs: a nagy Volvók technikai tartalmukat és tudásukat tekintve is magas szintet képviselnek.

A Volvo hazai importőre az új S90/V90 testvérpár kapcsán eddig csak az összkerekes, D5-ös csúcsdízel hajtásláncot adta ki nekünk tesztelésre, azonban a 25 éves Ivanics csoportnak, illetve a Volvo Ivanicsnak hála lehetőségünk nyílt egy kedvezőbb árfekvésű modellváltozatot is kipróbálni. A végtelenül elegáns S90 luxuslimuzin lemezei alatt ezúttal a véleményünk szerint arany középútnak számító D4 jelzésű, és a D5-höz hasonlóan ugyancsak 2-literes, 2 turbóval (egy kisebb és egy nagyobb feltöltővel) lélegeztetett négyhengeres dízelmotor teljesített szolgálatot. Az erőt a japán Aisin vállalat keresztben elhelyezett motorokhoz kifejlesztett nyolcfokozatú, start/stop rendszerrel és vitorlázás funkcióval is kiegészített automataváltója továbbította az első kerekekhez. Az S90 felszereltségét egy zászlóshajóhoz méltó módon a dőzsölés jellemezte, hiszen az Inscription nevű csúcsszinten érkezett hozzánk az autó, kívül elegáns, belül kissé komor fekete összeállításban.

A nagy Volvók új generációját jól ismerhetik Olvasóink: az elsőként megjelent XC90 tesztjét ide (D5 AWD) és ide (T8 AWD) kattintva találják meg, az S90-ről (D5 AWD) pedig ide, a V90-ről (D5 AWD) ide, és a V90 Cross Country-ról (szintén D5 AWD) ide kattintva olvashatják el korábbi tesztjeinket. A szokásos részletes kielemzés helyett így inkább azzal indítanánk, hogy miért is tartjuk a most próbált kivitelt az arany középútnak. A megoldás a költségekben, és a menetteljesítményekre vonatkozó optimumban keresendő: a D4 dízel 190 lóereje és 400 Nm-es csúcsnyomatéka a mai közlekedési viszonyokhoz bőségesen elegendő, a négykerékhajtás hiánya pedig a legtöbb esetben inkább előny, mint hátrány, hiszen a négy hajtott kerékre kevés felhasználónak van valóban szüksége, a 'szimpla' fronthajtással pedig alacsonyabb az ár, a tömeg és a fogyasztás, mi több, hosszú távon a karbantartási költség is.

A D4 egyébként kérhető AWD rendszerrel is automataváltóval párosítva, a kézi váltós, elsőkerekes D4-nél azonos felszereltséggel 1,45 millió forinttal drágábban. Ebből az összkerékhajtás mintegy 700, az automataváltó pedig 750 ezer forintot tesz ki, de utóbbit több szempontból is fokozottan ajánljuk a Volvóhoz. Egyrészt a nagy limuzinhoz egyszerűen nem illik a manuális váltó és a kuplungpedál, másrészt tényleg jó az új 8-fokozatú Aisin váltó, továbbá minden 90-es Volvóhoz szériában jár a márka fejlett asszisztens rendszer csomagja az Intellisafe Assist nevű, 130 km/h-ig félautomata vezetésre is képes adaptív tempomattal együtt, amit maximálisan csak automata váltóval lehet kiélvezni.

Egyébként a D4-nél jelentősen, egészen pontosan 790 ezer forinttal olcsóbban egy D3 jelű, ugyancsak 2-literes, csupán 150 lóerő és 320 Nm leadására képes dízelmotorral is rendelhető az S90, azonban az árkülönbség nem csak szoftveres butítást takar: a D3 a négyhengeres dízel alacsonyabb tudású változatát jelzi, amiben a D4-gyel és a D5-tel ellentétben nem kettő, hanem pusztán egy turbó dolgozik, továbbá a bő 8 helyett közel 10 másodperces 0-100 km/h-s sprintidő, valamint a 230 helyett 205 km/h-s végsebesség az S90 (ár)kategóriájának, tekintélyének ismeretében manapság túl szerénynek számít. És még valami: a D3-hoz a kézi váltó helyett nem 8-fokozatú, hanem egyszerűbb 6-sebességes automatát kérhetünk, vagyis több téren is be kell érnünk egy picit kevesebbel. Mi ezért ha nem muszáj, nem spórolnánk el a D4 790 ezer forintos felárát.

Hozzáteszem, az alapmotornak is van egy javallott konfigurációja: kizárólag a kombi V90 esetében, csakis összkerékhajtással és (a 8-sebességes) automatával párosítva a D3 motor érdekes módon nem az egyszerűbb D3, hanem egy 150 lóerőre ‘lebutított’ D4, ugyanúgy két turbóval. Ebben a motorban így komoly tartalékok rejlenek, amelyek felszabadítása közel sem lehetetlen (persze ezt csak halkan súgtuk meg), és a V90-nél így azonos felszereltséggel a D4 AWD-hez képest mintegy 800 ezer forintot lehet spórolni a D3 AWD-vel. Ha már a V90-nél tartunk: az S90-nél érdekes módon 3 centiméterrel rövidebb, ám tágasabb és praktikusabb kombi karosszéria felára önmagában bő 700 ezer forint a Volvónál, azonban tudni érdemes, hogy a V90 ‘felszereltség-politikája’ némileg eltér az S90-től. Egyébként benzinfronton karosszériától függetlenül a 254 lóerős (szintén egy turbós 2-literes) fronthajtású T5 lehet érdekes alternatíva széria '8-as' automatával és a D4-nél magasabb alapfelszereltséggel, hiszen maga a motorfelár alig 680 ezer forint a D4-hez képest, ám az indulóár mégis magas, az S90 esetében 12,66 millió (D4) helyett 15,15 millió.

A leendő tulajdonosok számára remélhetőleg informatív intermezzo után térjünk vissza cikkünk főszereplőjéhez, az S90 D4-hez, amely alapáron 3,5 millió (!) forinttal kerül kevesebbe a D5 csúcsmodellnél, igaz, a 3,5 millióból 750 ezer forint az automataváltó, 700 ezer az összkerékhajtás, bő 1 millió pedig a magasabb alapfelszereltség számlájára írható, de így is marad körülbelül 1 millió a két motor között. A D5 ennyiért 190 helyett 235 lóerőt, 400 helyett 480 Nm-t, és a ‘Power Pulse’ technológiának köszönhetően jobb gázreakciót kínál, de higgyék el, a D4 tudása is bőven elég a mindennapokban, a lóerők szerelmeseinek igényét pedig a D5 sem képes kielégíteni, nekik érdemesebb az erős benzinesek között szétnézniük.

Az S90 D4 különben méréseink szerint alig 8 másodperc alatt abszolválta a százas sprintet, és minden fokozatban bőségesnek bizonyult az akár 400 Nm-es nyomaték, így épeszű határokon belül a sebességtől szinte függetlenül kellemesen dinamikus az autó. A 4-hengeres dízelmotor hangját (főként hidegen) azért hallani, ami nem illik a luxusmiliőbe, cserébe viszont akár 6 liter/100 km alatti fogyasztással el lehet járni vele vegyesben, normakörünket pedig alig több, mint 5 literből abszolválta a nagy Volvo, ami remek eredmény. 130 km/h-nál nyolcadikban alig 2000/percet forog a főtengely, s a Volvo a szabályos autópályatempót 5,5 liter/100 km körüli étvággyal, félig önvezető képességekkel (erről bővebben kicsit később), valamint alacsony zajszinttel hálálja meg.

Az együtt töltött idő alatt nagyon megszerettem az S90-est, ami a korábbi Volvókkal ellentétben még szürke színben is kiemelkedik a forgalom szürkeségéből, és igencsak megnézik az utca emberei. Rengeteg elismerő pillantást gyűjtött be az autó, és amikor a nagy Volvót a szintén vadonatúj 5-ös BMW-vel fotóztuk össze (az összehasonlító teszt rövidesen érkezik), akkor többen is odajöttek, és külön megemlítették, hogy mennyire gyönyörű a Volvo, a BMW-t szinte észre sem véve. Na nem mintha a bajor ellenlábas nem lenne szép és méltóságteljes, de a svéd dizájn egyértelműen különlegesebb; stílusosabban fogalmazva ‘Thor kalapácsa’ (így hívja a Volvo az S90-hez szériában járó első LED-fényszórók fektetett T-betűt formázó nappali menetfényét) egyszerűen nagyobbat ‘üt’. A forma tehát zseniális lett, a közel öt méter hosszú limuzinból sugárzik a prémiumérzet, és egyértelműen Volvo maradt. Különben az első, tavalyi gyári képek alapján sokkal megosztóbbnak tűnt az S90 formája, mint a valóságban, élőben mutatósabb a svédek büszkesége.

Nem csak kívül, hanem szerencsére belül is egyértelműen prémium az autó: az anyagok kiválóak, a formák egyediek, az összeszerelés pedig példaértékű, semmiféle zörej nem zavarta meg az utazás élményét. Hosszasan ezúttal nem kívánom ecsetelni a tulajdonságokat, hiszen a korábbi tesztek után csak ismételni tudnám a leírtakat. A helykínálat méltó egy ötméteres limuzinhoz, elöl-hátul (de főleg elöl) óriási helynek örvendhetnek az utasok, még a hátsó fejtér is mintegy 190 cm-es testmagasságig jó. A fotelok szuperkényelmesek, az Inscription csúcsfelszereltség esetén vajpuha nappa bőrrel borítottak. A tesztautó fekete belső hangulata az alumínium díszbetétekkel kombinálva véleményem szerint kissé komor és ‘hideg’ volt, azonban hívogatóbb, otthonosabb színösszeállítású belsőket is lehet kérni elegáns fabetétekkel, úgyhogy ez csakis ízlés dolga. Az óriási központi érintőképernyőt meg lehet szokni, a magyar nyelvű rendszer egészen gyors, ráadásul rengeteget tud, és hazánkban is szuperül működik a forgalmi információkkal dolgozó navigáció. A nagyobbik, opcionális digitális műszercsoport szintén szép, személyre szabható és funkcionális. A beltér tehát alapvetően minden téren teljesen rendben van.

Pontosan úgy, ahogy a vezethetőség. Miután a motor bemelegedett, csend honol az utastérben, amit egyedül a váltó hangolása tör meg kicsit az elindulások alkalmával, ugyanis az egyes fokozatot még finom gázpedálkezelés mellett is túl sokáig, általában 2000/perc fölé húzatja, s ilyenkor túl jól hallható a dízelmotor orgánuma. Ezt leszámítva viszont autópályán is csendes és főként nyugodt az autó futása, még ha egy fél fokkal magasabbak is a menetzajok, mint például az új 5-ös BMW, vagy az új Mercedes-Benz E-osztály esetében. A futóműtől elöljáróban azt vártam, hogy hajóként fog ringatózni az S90, azonban a valóság nem ezt mutatta: ha nem is feszes, de 'feszeskés' a hangolás, ami kiváló stabilitást tesz lehetővé, viszont rossz úton egy fokkal darabosabb a csillapítás, mint vártam. Méregdrágán kérhető állítható csillapítású légrugózás is az autóhoz, amivel bizonyára javul a menetkomfort, továbbá ha a szép 245 mm széles, 18 colos kerekek helyett megelégszünk a szériában járó 225 mm-es 17-esekkel, szintén fokozható a menetkényelem, ráadásul utóbbi esetben még spórolhatunk is. A méretes fékrendszer mindig a helyzet magaslatán áll, a kissé 'plasztikus' kormányzással viszont nem voltam maradéktalanul kibékülve, igaz, utóbbi a konkurensek esetében szintén gyenge láncszemnek számít, vélhetően az 'önkormányzós' funkciónak is köszönhetően.

Gyors kanyarokban végig stabil és kiszámítható az S90, de olyan nyugodt karaktere van a nagy Volvónak, hogy az ember nem szívesen száguldozik vele. Sokkal jobb érzés valami kellemes zenét hallgatva nyugodtan vonulni az autóval, a kanyarvadászat nem a Volvo stílusa. Amiről muszáj még szót ejteni, az a Volvo asszisztens rendszereinek kiváló működése: tapasztalataink alapján jelenleg a 90-es Volvók, a Mercedes-Benz E-osztály, valamint az új 5-ös BMW képviseli a csúcsot ezen a téren, közöttük nehéz dönteni. Azonban a legfontosabb különbség az, hogy miközben az ellenlábasok körülbelül 1 millió forintot kérnek ezekért a rendszerekért, a 90-es Volvókhoz minden esetben szériában járnak, a svéd márkánál egyedül a holttérfigyelőért és a parkolást segítő kamerákért/asszisztensért kell külön fizetni.

Ez egyben azt is jelenti, hogy minden 90-es Volvo képes részben önvezetni, mégpedig nem csak elméletileg, hanem a gyakorlatban is. Az adaptív tempomat 200 km/h-ig, a sávbantartós, részben autonóm vezetés kormányzás-segítséggel pedig 130 km/h-ig működik, mégpedig nagyon ügyesen, de ennek ellenére soha ne bízzuk magunkat a technikára - kötelességünk végig úgy odafigyelni a vezetésre és a forgalomra, mintha csak mi vezetnénk, különben elég egy kisebb rendszerhiba, és egy pillanat alatt nagy baj lehet belőle! Arra viszont nagyon jók ezek a fejlett asszisztens rendszerek, hogy fáradtság esetén megmentsék az embert egy figyelmetlenségből bekövetkező balesettől. Ha pedig mégis bekövetkezne a baj, abban biztosak lehetünk, hogy a 90-es Volvók esetében karosszériaváltozattól függetlenül a világ legbiztonságosabb autóinak egyikében ülünk. És ez fantasztikusan jó érzés, mégpedig a volán mögött eltöltött minden pillanatban.

Már csak a költségek maradtak hátra. Arra fentebb fényt derítettünk, hogy ár/érték arányban a 190 lóerős D4 dízelmotor a legjobb választás az S90-es Volvóhoz - főként elsőkerékhajtással, és a szerintünk kötelező 8-fokozatú automataváltóval. Utóbbi 748 ezer forinttal fejeli meg a 12,658 milliós alapárat, így 13,4 millió forintnál tartunk. A 766 ezer forintért kínált kényelmi csomagot mi nagyon ajánljuk az autóhoz (ebbe már a bőrülések is beletartoznak), továbbá a többek között navigációt, teljes okostelefon-integrációt és kibővített digitális műszercsoportot is tartalmazó Business Connect csomag szintén ajánlott, akárcsak az ülésfűtést tartalmazó téli csomag. Persze a lehetőségek tárháza szinte végtelen az extrákat tekintve, azonban azt mondhatjuk, hogy egy korrektül felszerelt Volvo S90 D4 listaáron 15 millió forint környékén indul.

Ezt még bőven lehet fokozni, amit tesztautónk közel 18 milliós árcédulája is jelez, ám ha valaki beleszeretne a szürkemetál autóba, ezt a konkrét példányt 15,99 millió forintos ajánlati áron megvásárolhatja a Volvo Ivanicsnál - a részleteket ide kattintva találják. A 15-18 milliós összeg nagyon soknak hangzik egy 190 lóerős dízel Volvóért, de sajnos el kell fogadnunk, hogy manapság ennyire drágák a luxusautók, sőt, a nagy német konkurensek hasonló hajtáslánccal és azonos felszereltséggel 2-3 millió forinttal drágábban kínálják portékáikat. Hogy ki melyik modellre voksol, az elsősorban egyéni preferencia kérdése, de annyi bizonyos, hogy egyikkel sem lehet rossz lóra tenni. Az S90 kiváló, ráadásul szimpatikus autó, és az sem mellékes, hogy hazánkban a Volvo megítélése pozitívabb a német prémium márkákénál. Összehasonlító tesztünkkel pedig rövidesen arra is fényt derítünk, hogy a Volvo S90 D4 miként vizsgázik legfrissebb kihívója, a vadonatúj BMW 520d ellen.

A budapesti és a székesfehérvári Ivanics Volvo szalonoknak köszönjük a Volvo S90 D4 tesztautót, amit bemutathattunk Olvasóinknak. A tesztelt S90 ajánlatának részleteit ide kattintva olvashatják.

Néhány szóban

Már elöljáróban gondoltuk, hogy a Volvo S90-hez a legracionálisabb hajtáslánc a közepes teljesítményszintű, 190 lóerős D4 dízel, a valóság pedig megerősített minket ebben. A madárétvágyú kétturbós kétliteres négyhengeres szépen mozgatja a svéd óriást, az árlistán pedig az arany középutat képezi. A remek 8-fokozatú automataváltót mi biztosan nem hagynánk ki az opciós listáról, ám az összkerékhajtást nyugodtan elhagyhatják, a legtöbb vásárlónak nincs rá szüksége. Az autóhoz méltó módon extrázva így listaáron 15 millió forint körül állapodik meg egy S90 D4, ami rengeteg pénz, de a legnagyobb prémium konkurensek hasonló konfigurációban akár 20%-kal drágábbak. Ráadásul a Volvo S90 szimpatikus, stílusa egyedülálló, az autó gyönyörű és egyben egyedi. A praktikusabb kombi karosszériát (V90) azonban a családosoknak érdemes szerintünk meggondolniuk.

Előnyök: Nagyon jól sikerült, igazán stílusos formaterv; Egyedi hangulatú beltér; Korrekt ár/érték arány; Példás minőség; Luxus és kényelem; Bőven elég erős és takarékos D4 motor kiváló automataváltóval; Remekül működő, szériában járó fejlett asszisztens rendszerek; Egyedülálló aktív-passzív biztonság

Hátrányok: Korlátozott átlós hátralátás; A motor egy kicsit lehetne halkabb, kulturáltabb, a futómű pedig egy fokkal komfortosabb; Kissé plasztikus kormányzás; Hiányoznak a palettáról az 5-6 hengeres motorok

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark