BMW X4 xDrive28i teszt - Itt elvesz, ott hozzáad

Nyomtatás

El tudnak képzelni egy hobbiterepjárót kupéformával? Erre a kérdésre körülbelül nyolc évvel ezelőtt legtöbben még furcsa tekintetekkel rázták volna a fejüket, és akinek egyáltalán meg is jelent valamiféle torz kép a lelki szemei előtt, nem talált magyarázatot arra, hogy mi szükség lenne ilyesmire. Aztán jött a BMW és egy csapásra megváltoztatott mindent az X6-tal, és azóta már bemutatta a kistestvért, az X4-et is, melyet ezúttal benzines turbómotorral vettünk górcső alá.

Egy pillanatra visszatérve még az elsőre szinte érthetetlen koncepcióhoz: rengetegen vannak, akik még most is feleslegesnek és fellengzősnek tartják ezeket a furcsa félszerzeteket, mások azonban egyenesen beleszerettek az érdekes formavilágba. Noha ebben a vitában nehéz, sőt, már-már lehetetlen igazságot tenni objektív szempontok alapján, de azért egy próbát mindenképp megér. Az X4 például – ahogyan azt már Szabó kolléga is megfogalmazta – minden elvárásnak szeretne egyszerre megfelelni, ami persze nem könnyű feladat, hiszen ennek érdekében néhány dolgot mérlegre kell tennie. Én pedig azt próbálom kideríteni, hogy sikerült-e eközben megőrizni az egyensúlyt.

Az X4 első, és egyben legfontosabb változását az alapot adó X3-ashoz képest természetesen a külcsín tekintetében foghatjuk meg. Előre szeretném leszögezni, hogy nem célom akárkit is meggyőzni az autó formáival kapcsolatban, de azt kétségtelenül kijelenthetjük, hogy a BMW közepes SUV-jának kupésított változata vonzza a tekinteteket – legyen szó akár rosszalló, akár csodáló pillantásokról. A hagyományosabb testvérénél még a sokak számára talán már túlzó, ám kétségkívül látványos M csomag nélkül is jóval harciasabb tekintetet kölcsönöz az ügyesen átszabott első lökhárító, és akkor a folytatásról még nem is beszéltünk.

Az izgalmak ugyanis a B-oszlop után kezdődnek, hiszen az X6-osból ismert recept alapján hosszan lejtő tetőív és a hátsó kerékjárati ív felett hangsúlyosan megjelenő árnyéktörő vonal bizony megteszi a hatását – és akkor még a nagytestvér megoldására hajazó morcos hátsó lámpatestekről nem is beszéltünk. Mindez megfűszerezve a 831.900 forintos adaptív LED-es fényszórókkal bizony hatásos belépőt jelent bárhova, habár sokan éppen emiatt nem szimpatizálnak a BMW által teremtett terepkupé kategóriával, mondván a praktikumot áldozzák fel a nagyzoló megjelenés oltárán. Ebben persze van igazság, de érdemes utánajárni, hogy valóban ennyire felborul-e az a bizonyos egyensúly, vagy az X4 képes olyan produkciót nyújtani, hogy a külcsín végül ellensúlyozza a kisebb lemondásokat.

Amikor ez a kérdés szóba jön, az első szempont, ami eszünkbe jut, a helykínálat. Nyilvánvaló, hogy a BMW mérnökei sem képesek csodát tenni, így a laposan húzódó tetőív bizony hatással van a hátul ülők kényelmére és a csomagtér méretére is. Ugyanakkor érdemes közelebbről is megvizsgálnunk az autót mielőtt temetnénk, hiszen nem egyszer fordult már elő, hogy a gyáriak képesek voltak meglepni minket.

Szokásaimtól eltérően az utastér helyett ezúttal hátulról, a puttony felől közelíteném meg a témát: az 550 literes csomagtérrel rendelkező X3-hoz képest itt csupán 50 liternyi helyről kell lemondanunk alaphelyzetben, ráadásul a 129.800 forintos tároló csomaggal mindazt a praktikumot (sínen csúsztatható rögzítők, gumis oldalzseb) megkapjuk a vagányabb testvér esetében is. Lehajtott ülésekkel azért nő 200 literesre a deficit (összesen 1400 liter), mert ilyenkor tetőig pakolva számolnak a gyáriak, ami a hosszan elnyúló, lőrésszerű hátsó ablak miatt – ami a tolatókamera megrendelését is indokolja – nem válik előnyére az X4-nek.

Egy sorral előrébb lépve már a hátsó üléspadon találjuk magunkat, ahol először pozitív csalódásként érhet minket, hogy a hasonló formájú autókkal ellentétben, tesztalanyunkban akár 185 centiig is jut hely a fejeknek. Egy kis helyezkedés után azonban gyorsan rádöbbenünk, hogy a tágas fejtér bizony nem jár ingyen: a rendkívül alacsonyra helyezett ülőlapok miatt a magasabbak bizony úgy érezhetik, hogy térdeiket a nyakukba kell venniük, míg teljes testsúlyuk a popsijukra nehezedik, hiszen combjukat nem támasztja az ülés. Ezen pedig a viszonylag bőséges lábtér sem segít sokat.

Csöbörből vödörbe, nemde? Persze a helyzet azért nem olyan drámai, és szerintünk ezzel még mindig sikerült a kisebbik rosszat választaniuk a mérnököknek. Azt azért még érdemes megemlíteni, hogy a középső ülés rendkívül kemény ülőlapja és háttámlája szinte lehetetlenné teszi a hosszabb távú utazást ezen a helyen – noha itt az X3 sem nyújtott fejedelmi kényelmet. Azt megállapíthatjuk, hogy az alacsonyabb utasok számára így is kellő kényelemmel szolgál az autó. Eddig tehát könnyű szívvel kijelenthetjük, hogy az X4 bizony messze nem jár annyi lemondással, mint azt sokan gondolnánk, de a végső konklúzióval azért várjuk meg a teszt végét.

Az érdeklődés fenntartása végett ezen a ponton hívnám fel a figyelmet a tesztalanyunk nevében feltűnő 28i jelzésre, ám mielőtt még rátérnénk az erőforrásra, ildomos említést tenni az utastér legelső soráról is. Elsőként le kell szögeznünk: amennyiben szeretnénk megrendelni a rendkívül kényelmes sportüléseket, mindenképpen elektromosan állítható változatban tegyük, ugyanis a manuális ülésállítással meggyűlhet a bajunk.

Ezen kívül a hozzánk érkező fehér X4 szinte minden fontos extrát tartalmazott, melyeket már jól ismerhetünk a BMW autóiból – élükön a továbbra is kitűnő iDrive-val. Az ütközésre és a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer is jól működik, és a távolságtartó tempomat sem akart kárt tenni az autóban, noha néha kelletlen fékezésekkel adja tudtunkra működését, amin azért lehetne még finomítani. Aki ült már BMW-ben (vagy olvasta valamelyik tesztünket) annak semmilyen újdonságot nem tartogat az X4: kiváló ergonómia, tisztességes összeszerelési minőség és néhol durva textúrájú, de finom anyagok jellemzik az utasteret.

Most pedig jöjjön, aminek jönnie kell, ideje megcéloznunk mutatóujjunkkal a start gombot, ezzel életre keltve a 245 lóerős erőforrást. Aki arra vár, hogy a sportkompaktokhoz hasonló, olykor erőltetett mordulással indul a móka, azt el kell keserítenünk: a BMW-nél bizony az elsődleges cél a kulturált viselkedés, még ha ez az általunk is oly sokszor megfedett 2,0 literes dízelt hallva talán nem is egyértelmű. A szintén 2,0 literes turbós, négyhengeres benzines rendkívül halkan kel életre, alapjáraton pedig sokszor csak a fordulatszámmérő segítségével állapíthatjuk meg, hogy jár-e egyáltalán. Finom közlekedés során ugyancsak észrevétlenül teszi a dolgát: egyedül akkor hallatja kicsit az amúgy kellemes hangját, amikor szabadjára engedjük a benne lakozó erőt.

Hogy ez mégis mit takar? Az ezúttal is kiválóan teljesítő nyolcfokozatú ZF automataváltó mind a 245 lóerőt és 350 Nm-nyi csúcsnyomatékot ráereszti a négy hajtott kerékre, melynek köszönhetően az X4 villámgyors vágtába kezd. Mindez 6,3 másodperces 0-100-as sprintet jelent és 232 km/h-s végsebességet, ami egy menetkészen, két utassal körülbelül 1,9 tonnás autótól bizony több mint szép eredmény. Az élmény akkor hág a tetőfokára, amikor Sport, vagy a merészebbek Sport+ állásba teszik az üzemmódkapcsolót, hiszen ilyenkor nem lankad a fordulatszámmérő és a gázpedál legapróbb rezdülésére is rögtön ugrik a nagy test.

A futómű szintén támogatja a sportos hajlamokat, talán túlságosan is, főleg ahhoz képest, hogy a tesztautóban alapfelfüggesztés volt. Ezen a ponton ismét meg kell említenünk az X3-ast, melynek hangolása jóval komfortosabbra sikerült. A X4 feszességét a 19 colos felniken feszülő defekttűrő abroncsai szűrés nélkül fokozzák – melyet főleg a keresztbordákon tapasztalt kelletlen döccenés és a kisebb úthibák éreztetése pecsételt meg. A folyamatosan izgő-mozgó kialakítás utazóautónként nem feltétlenül válik a modell javára, de kanyarban maximálisan érezni hatását: a karosszéria kevés dőléssel, határozottan fordul, a semlegességet pedig a hátra orientáló összkerékhajtással nagyobb tempónál is fennarthatjuk. Mindenesetre a 366 ezer forintos dinamikus lengéscsillapítás megrendelését mindenkinek ajánljuk. A kormányzást is a sportosabb vezetéshez igazították a mérnökök, a fokozott közvetlenség azonban egyértelműen előnyére vált az autónak.

Az amúgy nem túl jámbor X4-ből azonban egy csapásra kezesbárányt varázsolhatunk, ehhez elég kiválasztanunk az Eco Pro üzemmódot. Ilyenkor a gázpedál csak a komolyabb rúgások hatására hajlandó meglódítani az autót, míg a váltó mindig a lehető legmagasabb fokozatban van. Ez pedig kifejezetten jó találmány, már ami a fogyasztást illeti, hiszen a hétköznapokban így akár 8 liter alatti átlagfogyasztásra is képes a 245 lovas kétliteres, amit jól mutat a 7,6 literes normakörünk is.

Városban, a dugókat elkerülve akár a gyáriak által megadott 9,1 literes értéknél 5 decivel kevesebbel is eljárhatunk, míg országúton 5,5-6 liter közé eshet az átlag. Szabályos autópályás tempónál az útviszonyok és az időjárás függvényében már nagyobb lehet a szórás, de jó esetben akár 8 liter alatt is megúszhatjuk a dolgot. Azt azért könnyű szívvel kijelenthetjük, hogy egy 245 lóerős autó volánja mögött ülve ezek a számok igazán kellemesen festenek a műszerfali digitális kijelzőn. Ugyanakkor a sportosabb használatnál tapasztalható 10-11 literes étvágy sem ad okot a panaszra.

Következő lépésként érdemes vetni egy pillantást az árlistára. A kellően izmos, minden helyzetben elegendő tartalékkal, kulturált viselkedéssel és ezekhez mérten kellemes fogyasztással megáldott xDrive28i alapára 15.278.000 forint, melyben már benne van a kiváló automataváltó is. Ha tesztautónk bőséges extralistáját is szeretnénk magunkénak tudni, már 21,42 milliót kell leszurkolnunk, ugyanakkor egy józan konfigurációt összeállítva 17,28 millió jelenti az arany középutat.

Az X3-assal való összehasonlításról most sem feledkezünk meg: alapáron körülbelül 1,3 millió forintba kerül a – már akinek – stílusosabb megjelenés és a sportosabb vezethetőség, noha hasonló szintű felszereltség esetén ez az összeg bőven 1 millió alá olvadhat. A 3,0 literes, 258 lóerős dízel egyébként körülbelül 850 ezer forintos felárral vihető haza, míg a 184 lóerős 2,0 literes benzines közel 2 millióval olcsóbb. A benzines paletta csúcsát jelentő xDrive35i a maga 306 lóerejével 1,5 millióval borsosabb áron kelleti magát tesztalanyunknál.

Lévén a Porsche Macan leggyengébb benzines verziója is egy 3,0 literes 340 lóerős V6-ossal van szerelve, és jóval drágább is a BMW-nél, így az X4 xDrive28i-nek gyakorlatilag nincsen közvetlen konkurense. Noha az egész cikken végigvittem az X3-X4 párhuzamot – már csak azért is, mert a közepes BMW SUV emléke még élénken él bennem –, nagy valószínűséggel a vásárlók jó részének eszébe sem jut összehasonlítani a két autót. Ennek ellenére azért érdemes megállapítanunk, hogy a kupésított SUV bizony meg tudta őrizni a mérleg egyensúlyát, hiszen amit elvesz praktikumban és helykínálatban, azt visszaadja megjelenésben és sportosságban – mindezt szélsőségek nélkül, így akár családosok is dönthetnek mellette. A vásárlók pedig értékelik ezt, hiszen bár pontos adatokkal nem tudunk szolgálni, a BMW hazai képviseletének kommunikációs igazgatója elárulta nekünk, hogy bizony még itthon is sokan keresik a típust.

A cikkben található látványos fotókért - melyeket csokorba szedve a teszt galériájának végén tekinthetnek meg - nagy köszönet illeti Erdélyi Ferenc barátomat, akinek további műveiből ide kattintva csemegézhetnek kedves olvasóink.

Néhány szóban

Az X4 az izmos dízel után ezúttal sportos gúnyáját levetve, ám erejét megőrizve tért vissza hozzánk benzines változatban, hogy ezúttal is bizonyítsa, van helye a BMW palettáján. Az érdekes és látványos formák, valamint a dinamikus viselkedés képes kiegyenlíteni a számlát, melyen a praktikum és komfort csorbulása szerepel. A németek kisebbik terepkupéja így képes akár családokat is ellátni, miközben a magasabb üléspozíciót kedvelő, ám a praktikumra kevésbé vevő vásárlókat könnyen szerelembe ejti. A benzines paletta közepén helyet foglaló hajtáslánc is jó választás, hiszen minden helyzetben megállja a helyét, legyen szó sportolásról vagy éppen spórolásról, miközben jóval kulturáltabban viselkedik, mint dízel társai.

Előnyök: Jól eltalált méretek kupés arányokkal is; Jó összeszerelés és anyaghasználat; Kimagasló infotainment és felszereltség lehetőségek; Sportos viselkedés; Izmos és takarékos benzinmotor; Kiváló nyolcfokozatú automata

Hátrányok: Nagyon alacsony hátsó üléspad; Nyílhatna valamivel magasabbra a csomagtérajtó; A drága extrákkal lesz csak igazán finom; 19 colos keréktárcsákkal és defekktűrő gumikkal túl kemény futómű

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Hozzászólások  

 
#2 SuperVortep7 2015-04-27 16:52
Idézet:
X4 xDrive28i-nek gyakorlatilag nincsen közvetlen konkurense.

Tisztelt Tibor!
Ez valóban így van.Habár a Mercedes hivatalos infó szerint hadba állítja nemsokára a riválisát ennek is,úgy mint az X6-nak.
Idézet
 
 
+1 #1 2015-04-18 21:18
Végre egy benzines teszt! Király!
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark