Mercedes-Benz C 220 BlueTEC teszt - Kategóriákon átívelő

Nyomtatás

Ez felsőkategóriás, igaz? – kérdezték sokan tőlem a teszthét során. Nem hibáztatom őket: középkategóriás méret és C-s felségjelzés ide vagy oda, a Mercedes legkisebb szedánja nem véletlenül kelti a luxus kategória hangulatát. Az új generáció fejlesztésénél ugyanis teljesen eltérően gondolkoztak a fejlesztők. Nem azt nézték, hogy a konkurensek mit tudnak és próbáltak valamivel többet adni, hanem azt vették alapul, hogy mit tud jelenleg a márka zászlóshajója, az S-osztály és ebből igyekeztek az adott keretből minél többet beletömni a C-be is.

Az eredmény egy kisméretű luxusautó lett. Egyik másik középkategóriás modellhez sem elérhető a légrugózás, de említhetnénk az ülésszellőztetést, a vezetői segédrendszerek jogilag teljes arzenálját, a kategóriákon átívelő minőségű belső teret – ami egyes prémium márkák kínálatából hiányzik, itt az is mind elérhető. Elég ennyi a sikerhez? Nem feltétlenül, ezért a Mercedes-Benz teljesen új alapokra építette fel hátsókerékhajtású középkategóriását. Egyetlen dolog maradt jóformán változatlan: a hajtáslánc.

De ne szaladjunk ennyire előre! Bűn is lenne ilyet tenni, hiszen annyi finom részlet vár minket a C-ben. A forma ízlés kérdése, de a gyáriak mindent megtettek annak érdekében, hogy a legtöbb igényre megoldást szolgáltassanak. Ahogy az elődöknél, úgy itt is választhatunk sportosabb hűtőmaszkot két lamellával és központi csillaggal, de az eleganciát képviselő álló csillag és a hozzá illő három lamellás hűtőrács is jelen van. Tesztautónk az előbbi műfaj nagykövete, amelyet még megfejeltek egy AMG Line sportcsomaggal is.

Ennek a belső térben is komoly jelentősége van, ugyanis a gyártás néminemű egyszerűsítése végett a különböző külső hangulati variációk meghatározzák az elérhető belső színeket és anyagokat is. Így például a belső tér bordó ülései kizárólag ehhez a konfigurációhoz elérhetőek, míg néhány árnyalat, például a kék bőrrel borított műszerfal és a szürkés bőr kettőse csak az állócsillagos Exclusive kivitelhez kapható. A lehetőségek így is bőségesek, különösen a japán konkurensekhez mérten, de tény, hogy a BMW-hez hasonlóan a korábbinál így is némileg több megkötést kapunk a kombinálás terén, ugyanakkor ennyivel áldásosabb helyzetben vagyunk a variációk számát illetőleg.

Ha kissé felocsúdunk a bőr finom illatának, a fa szép kidolgozottságának és a Burmester audiorendszer gyönyörű hangszóróinak csodálatából, újabb szépségek ragadják meg a figyelmünket. A szellőzőrostélyok és a billenőkapcsolók finom alumíniumot idéző borítása, a letisztultság, a szép analóg óra és a zongoralakk berakású központi vezérlő szintén a részletek maximális fokú kidolgozottságáról árulkodik.

Utóbbi különlegessége, hogy a csuklótámaszon, ahol a kezünket pihentetve kezelhetjük a forgótárcsát és a körülötte lévő kapcsolókat, érintésre reagáló gombokat találunk. Ezek pedig csak akkor engedelmeskednek a parancsnak, ha ujjal érünk hozzá, ha a tenyerünket tesszük oda, akkor semmi reakció – pedig hosszú percekig próbáltam kifogni a rendszeren. Azt hiszem, ezek az apró finomságok azok, amelyek a prémium definícióját adják.

Az ívek harmóniáját egyedül a tabletszerű, műszerfal tetejére biggyesztett központi kijelző töri meg. A rögzített képernyő cserébe szem előtt van és a drágábbik Comand Online navigáció 8,4 colos megjelenítője a maga 960x560 képpontos felbontásával és szép kontrasztjával a minőségérzet további fokozásáról gondoskodik. Bár a központi rendszer beállítási lehetőségei továbbra is elmaradnak a konkurensekétől, néhány eldugott menüpontot leszámítva a kezelése is ennyivel egyszerűbb. A különböző funkciókról órákig lehetne mesélni, amit meg is tettünk már – C-osztály bemutatónkhoz ez a link vezet.

Az új generáció új platformot is kapott, amely a modell összes porcikáján meglátszik, a teljesen áttervezett futóműtől kezdve a térkínálatig. A tengelytáv például 80 mm-t, a teljes hossz pedig 40 mm-t gyarapodott, amely differenciát viszont nem igazán ültették át a valóságba a Mercedes mérnökei. A jó hír, hogy a közepes csillagos minden irányban arányosan kínál helyet, ám ha két 1,9 méter magas utas foglal helyet egymás mögött, a helykínálat már szűkösnek bizonyul – néhány kategóriatárs ebben bizony jobban szerepel. A 480 literes csomagtér viszont hozza a kategória elvárt színvonalát.

Menet közben a kulturáltság és könnyed vezethetőség az, ami elsőként szembeötlik a korábbi generációból átülve. A 2,1 literes, 170 lóerős dízelmotorhoz és a hozzá kapcsolódó hétfokozatú automatához nem nyúltak a mérnökök, viszont körülötte igyekeztek mindent fokozni. Ez a hangszigetelésen is tetten érhető, ami a korábban inkább átlagos kulturáltságú erőforrást a kategória élmezőnyébe varázsolja. Érdekes, hogy például az Infiniti Q50-ben hangosabban és keményebben dolgozik ugyanez a hajtáslánc, igaz, a műfajban még mindig az Audi A4 és a Volvo S60 az etalon. Egészen addig, amíg felgyorsítunk - tegyük gyorsan hozzá - ugyanis autópálya-tempónál ismét kategóriát ugrik a C-osztály: a műszerünk által rögzített 65 dB-es zajszint egy lépéssel lehagyja a konkurenciát.

Jó hír, hogy az erőforrás dinamikáját is fokozni tudták a mérnökök. Ugyan a gyári 7,4 másodperces 0-100-as sprintet nem tudta reprodukálni a minden földi jóval felszerelt tesztautónk, de a 7,7 szekundumos mért adat így is fél másodpercet ver az elődre. Ebben a jobb erőátvitel mellett az újdonság néhány tíz kilóval könnyebb karosszériájának is szerepet tulajdoníthatunk. Ezzel a C felzárkózott a konkurenciához: ha álló helyzetből rajtolunk, akkor érzésre ugyanannyit kapunk, mint akár egy BMW 320d-ben. Ha menet közben nyomjuk tövig a gázpedált, akkor viszont szembeötlik a hétsebességes automataváltó koros mivolta. Bizony a 7G-Tronic nem rég ünnepelte a tízedik születésnapját, amely a folyamatos fejlesztések ellenére is meglátszik rajta. Koránt sem minősül rossz váltónak, de tény, hogy ha a reakciókat és a hidegen történő váltások finomságát nézzük, a konkurensek nyolcfokozatú és fokozatmentes automataváltói túlmutatnak rajta. Örülhetünk, hogy végre igazi fogást találtunk, de már elkészült házon belül a kifogásokra rákontrázó, új kilencsebességes automata, amely az E-osztályban már levett minket a lábunkról.

Ha már reakciói okán annyira nem is tökéletes partner a 220 BlueTEC a száguldáshoz, hagyjuk figyelmen kívül az AMG ihlette sportolást és feledkezzünk bele az utazásba. A C-osztály ilyenkor tökéletesen viselkedik: bár az elöl öt-, hátul négylengőkaros futómű a 18 colos sportgumikkal meglepően gyors közlekedésre és élvezetes kanyargásra képes, a kategóriában egyedülálló légrugózás a finom utazást is támogatja. A malomkeréknyi felnik terhéről alig tudomást véve tökéletesen simítja az úthibákat, miközben nyugodtan krúzolva 4-5 literes fogyasztásnak örülhetünk. A normakörünkön rögzített 4,7 literes érték szintén a kategória élcsoportjába helyezi a C-t, de igazán akkor sem ugrik meg az étvágy, ha az üzemmód-választót és lábunkat gazdaságos helyett hagyományos üzemmódban felejtjük. Élvezve a Burmester audiorendszer dallamait, az utazás nyugalmát, mentesítve magunkat a hőségtől a jóformán huzatmentes, levegőt tisztító klímával és az ülésszellőztetéssel, csendben megtéve a kilométereket már csak a csillag hiányzik előlünk, hogy úgy érezzük, egy S-osztályban ülünk. Tudták ezt a Mercedes mérnökei is: az extralistában csak egy laza pipálás és máris felköltözik a csillag az orra.

Már megszokhattuk, a prémium kategóriában pedig különösen igaz, hogy ha valami pluszt kapunk, azt borsosan meg kell fizetnünk. A C-osztály pedig tagadhatatlanul komoly pluszt kínál, amelynek ha nem tudunk ellenállni, akkor könnyedén 15-21 milliós árcédula lehet a vége – és akkor az izmosabb motorokról még nem is beszéltünk. A gyeplőt két irányból foghatjuk meg: egyrészt ha lemondunk azokról az extrákról, amelyeket más gyártó nem is kínál. Így listaáron, kellemesen bőségesre vett felső-középkategóriás normafelszereltségünkkel 14,55 millióban húzhatjuk meg az árat, amely jóformán megegyezik egy ugyanúgy felszerelt BMW 320d árával. A kifutó Audi A4-et most akciós csomaggal ennél egymillióval olcsóbban kaphatjuk meg, de hozzá hasonlóan 13,5 millió környékén kaphatunk ugyanígy felszerelt Volvo S60 D4-et vagy Lexus IS300h-t. A legkedvezőbb választást az Infiniti Q50 jelentené a csomagos árpolitika miatt jobb felszereltséggel elérhető 13,25 milliójával, ám a központi tervezés problémái miatt úgy tűnik, hogy a Nissan luxusmárkája nem is igazán van jelen a piacon.

A C-osztály a kategória drágább képviselői közé tartozik, de a 10 százaléknál is kevesebb differencia a versenyzők között a versenyt a modell tulajdonságai felé tolja el. Tény, hogy vásárolhatunk C-osztályt a konkurenseknél drágábban is, ám az olyan szinten lesz felszerelve, amely jóformán sehol máshol nem elérhető – így kimondottan drágának nem neveznénk a modellt, inkább értékarányosnak. Ha pedig költséget akarunk faragni, az időközben kibővült motorpaletta lévén két irányba is szaladhatunk. Ha sokat autózunk, a 220 BlueTEC BlueEfficiency Edition a jó választás, amely 163 lóerővel lényegében nem lassabb, ám a széria automataváltónak köszönhetően negyed millió forinttal olcsóbb és 1-2 deciliterrel takarékosabb is. Ha pedig keveset autózunk, a 156 lóerős turbós, benzines is kellemes alternatíva lehet, az 1,5-2,0 literes plusz fogyasztásra pedig bőven jut a megspórolt 1,2 millióból.

Néhány szóban

Nem csoda, hogy minden egyes példányt Carl Benz aláírásával ékesítik – a Mercedes méltán lehet büszke legújabb termékére. A felsőkategória leköltözött a középkategóriába a C-osztály esetében, és ezt nem csak a szolgáltatások választékosságára érthetjük. A konkurensekhez képest lehetne nagyobb a modell térkínálata és az új, kilencsebességes váltóra is megérheti várni, de más tekintetben nehéz fogást találni az új C-osztályon. Persze lehetne kedvezőbb az ára, igaz, ha a felsőbb kategóriákat idéző extrákat nem tesszük bele, a konkurensek árán marad a Mercedes-Benz portékája is. Mindent egybevetve a kategória új éllovasát köszönthetjük személyében. Úgy tűnik, jó irányba mutat a márka csillaga.

Előnyök: Minőségi kidolgozás; Gazdag extralista; Takarékos, kulturált, kellően erős motor; (Légrugózással) kiváló futómű

Hátrányok: Lehetne nagyobb a hátsó helykínálat; A konkurensekhez képest lassan reagáló váltó; A nagytestvérekhez képest kevésbé ügyes segédrendszerek

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 



Hozzászólások  

 
#3 SuperVortep7 2014-06-21 21:23
PWDKaller!
Ha ennyiért el tudják adni,akkor ennyit is ér.A Jag hiába olcsóbb,mégsem annyira keresett,mint a 3 prémium trió.Talán nem véletlenül...
Idézet
 
 
#2 Andras79 2014-06-13 16:35
Ez már a BR205 (W205) szériás C osztály?
Idézet
 
 
+1 #1 2014-06-13 16:18
Igen csak elgurult a gyógyszer mikor az árakat kalkulálták ... nem szeretnék példálozni, de 18.5 ért fullra felszerelt Jaguar Xf 2.2 D-t lehet kapni ami a jóval nagyobb szebb komolyabb kocsi mint ez 21 ért .. a maradék 2.5 millión meg elmennék nyaralni egy trópusi szigetre valami luxus prostival ...
Idézet
 

Szóljon hozzá!

A hozzászólások nem tükrözik az Autó Pult véleményét, értük az oldal nem vállal felelősséget.
Regisztráljon Ön is! A regisztrált felhasználók hozzászólása azonnal megjelenik.

Share/Save/Bookmark