Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Amikor tavaly év elején bemutatkozott az Opel Insignia második generációs, Grand Sport nevű ötajtós, aztán kicsit később Sports Tourer névre keresztelt puttonyos kivitele, akkor még nem tudtuk, hogy a villámosok új zászlóshajója történelmi jelentőséggel bír majd.

Valószínűleg az utolsó mohikán - galériaIdőközben ‘pusztán’ annyi történt, hogy a francia PSA ugye felvásárolta az Opelt az amerikai GM-től, és már el is kezdődött a modellpaletta áttervezése, aminek lényege, hogy a kínálatot a költségcsökkentés, ezzel párhuzamosan pedig a márka nyereségessé tétele érdekében a franciák jóval olcsóbb alapjait illetve technikáit felhasználva optimalizálják. Ez egyrészt jó hír, hiszen így az Opel belátható időn belül nyereségessé válhat és talpon maradhat, a másik oldalról nézve viszont belátható időn belül olyan technológiai ínyencségeknek inthetünk búcsút, amelyek révén az Opel az elmúlt években olyannyira szerethető autókat gyártott.

Az előd minden hibáját kijavították - galériaErre kiváló példát statuál az új Insignia, amit nem csupán azonnal felismerhető, nagyon megnyerő formaterve, hanem több fronton magasabb kategóriákat idéző technikája, illetve extrái által is könnyű megkedvelni. De vajon meddig maradhat még gyártásban ez a láthatóan magas gyártási költségű, és dimenzióit tekintve egy méretkategóriával feljebb is helytálló középkategóriás, ami az újhullám helyett még (szerencsére) a klasszikus értékrendet követi? Van egy olyan érzésünk, hogy hiába fiatal, záros határidőn belül át fogja adni a stafétabotot egy nagyobb nyereséget produkáló utódnak, ami majd az idei Genfi Autószalonon bemutatott új Peugeot 508 alapjaira épülhet. Érdemes tehát addig lecsapni az Insigniára, ameddig lehet, mégpedig nem csak azért, mert egy jó korszak vélhetően utolsó emléke marad (a jelenlegi Astrával együtt), hanem azért is, mert remek autó.

Drága a valódi bőrkárpit, de ez (szó szerint) érződik is rajtaKülönösképp a legutóbb tesztelt összeállításban, amely véleményünk szerint a kínálat tuti tippje: az Opel büszkesége ezúttal puttonyos Sports Tourer kivitelben, 2-literes 170 lóerős dízelmotorral, fronthajtással és 8-sebességes automataváltóval érkezett hozzánk. Hogy felettébb jól érezhessük magunkat benne, a sötétzöld kombi rogyásig volt extrázva, a méregdrága (1,25 milliós!) barna brownstone valódi bőrkárpit pedig mind tapintásra, mind pedig illatra prémium miliőt csempészett az egyébként is rendben lévő, jól összerakott, tetszetős, nem mellesleg pedig tágas utastérbe. A családi síeléshez nem is álmodhattam volna ideálisabb autóról, és az együtt töltött 1500 km alatt nagyon megszerettem a gyönyörű Opelt.

Hátul is nagyon tágas és kényelmes - galériaHogy az Insignia kombi mennyire jó családi autó, arról sok mindent elmond, hogy karosszériája 1,4 cm híján 5 méter hosszú, utastere elöl-hátul óriási, csomagtartója pedig alaphelyzetben is 560 literes és akár 1665 literig bővíthető. Ilyenkor az első ülések mögött bő 2 méter hosszú űr tátong, vagyis egy szabványos hosszúságú matrac szállítása sem jelent gondot, így mondjuk egy hétvégi kiruccanás alkalmával akár aludni is alkalmas az autó. Persze az más kérdés, hogy akinek telik egy tízmilliós autóra, nem valószínű, hogy a nomád körülmények közötti alvást preferálja. A családi síelés végtelen mennyiségű cuccát tehát könnyűszerrel elnyelte az óriási puttony, a hátul ülőknek pedig olyan nagy lábterük volt, hogy akár táncolni is lett volna helyük. A kellemes zenéről a szépen szóló hifi, a hangulatról a finom bőrillat mellett a nagy panorámatető gondoskodott, míg az ügyesen dolgozó asszisztens rendszerek a vezetőt segítették a hosszú út során.

Nappallá varázsolják az éjszakát - galériaA masszírozós AGR vezetőülésből hat órányi utazás után is frissen szálltam ki, az első-hátsó ülésfűtés és a kormányfűtés a zimankós reggeleken remek szolgálatot tett – a nyári melegben az első ülésszellőztetés ért volna aranyat. Ezzel még közel sincs vége a kényeztetésnek: az igényes módon a szélvédőre vetítő HUD hasznos dolog, az adaptív, LED-es IntelliLUX fényszórók nappallá varázsolják az éjszakákat, és az állítható futómű igény szerint sportos, vagy kényelmes karakterrel ruházza fel a nagy hajót. Az információs-multimédiás rendszerek szintén említést érdemelnek: a digitális műszercsoportban számos funkciót megjeleníthetünk, a központi rendszer pedig amellett, hogy tud magyarul, gyors, intuitív, jól kezelhető, és képes tükrözni az okostelefonok kijelzőjét is az Apple CarPlay ill. Android Auto funkció révén. Az eddigi finomságok árnyoldala, hogy a felsorolt tételek mind-mind feláras opciók, cserébe viszont egészen korrekt áron adja az extrákat az Opel.

Kivetíti, hogy hova 'rúgjunk' a komfortnyitáshozEnnyi kedvesség után megbocsátanék néhány hiányosságot is, ám az autó nem adja könnyen magát. A korábbi tesztautóknál itt-ott tapasztaltunk zörgéseket, de a zöld kombi egyben volt, rossz úton is csend honolt a beltérben – akárcsak nagyobb tempónál a kiváló zajszigetelésnek köszönhetően. A pontos kormányzás a kategóriában a jobbak közé tartozik, a futómű pedig a legjobbak közé, ha nem egyenesen ez a legjobb. Igényes az alapkonstrukció, és az Opel mérnökei már az előző, dögnehéz Insigniával is csodát tudtak tenni, így nem volt nehéz dolguk az újdonságnál, ami bő másfél mázsával könnyebb azonos konfigurációban elődjénél. Ez érződik is a viselkedésén: jóval könnyedebb terhelésváltásra, alulkormányozottságnak szinte nyoma sincs, miközben úgy kanyarodik, mintha sínen húznák – gyorsan, biztonságosan. Mindemellett nagyon jó rugózással kényezteti utasait. A legtöbb autó ilyen futóműről álmodozik, és félünk tőle, hogy a következő, immár PSA-alapú generáció már nem fogja tudni ezt a finomságot produkálni.

Illik az Insigniához a 170 lóerős dízelmotor - galériaA hajtásláncot ebben az összeállításban szintén nem igazán kritizálhatjuk, és ki merem jelenteni, hogy a racionalitást is figyelembe véve ez a legjobb konfiguráció – négykerékhajtás nélkül és az új nyolcfokozatú automatával, ami ügyes, gyors, finoman dolgozik, áttételezése pedig tökéletes, így kiváló társa a motornak és a vezetőnek. A 260 lóerős, összkerékhajtású benzines csúcsverzió nyilván nagyobb élményt ad és kulturáltabb, mint a 170 lóerőt és 400 Nm-t csatasorba állító 2-literes dízel, viszont sokaknak nincs szüksége sem négykerékhajtásra, sem pedig 260 lóerőre, ráadásul azonos felszereltséggel a dízel ára 1 millió forinttal kedvezőbb, amihez papíron kereken 3 literrel alacsonyabb (8,7 helyett 5,7 l/100 km) átlagfogyasztás társul. A bő 9 másodperces 0-100 km/h-s sprintidő bőven elég egy családi kombi esetében, akárcsak a 220 km/h-s végsebesség.

Nagyon odafigyelve fogyaszt 6 litert - galériaA 170 lovas dízel padlógázra nem akarja feltépni az aszfaltot, azonban ha kell, tisztességesen meglódul, gyerekjáték vele az előzés. Aki többre vágyik, az széria összkerékhajtással egy biturbós 210 lóerős (480 Nm) 2-literes dízelt is választhat, ám szerintünk nem érdemes plusz 1,5 milliót kiadni az erősebb gázolajosra, amivel szintén nem lesz sportautó az Insignia, ráadásul étvágya papíron 1,3 literrel magasabb. Márpedig így sem a kategória leghatékonyabb motorja a 2-literes: óvatos stílusban 6 liter/100 km körül el lehet vele gurulni, de átlagban inkább 6,5-7 liter a reális, ami körülbelül egy literrel jelent többet a legjobbaknál. A fogyasztás tehát nem vészes, de nem is kiemelkedő. Sebaj, cserébe egészen visszafogott hangjával és (dízelhez képest) kulturáltságával ellenpontoz a kellemes karakterű, már lentről erőteljesen meginduló motor, amihez SCR-katalizátor kapcsolódk, így a gázolaj mellett néha AdBlue adalékot is szükséges önteni neki.

'Tiszta': AdBlue-befecskendezéssel tudja az EU6-otA hazai piaci viszonyok ismeretében a 2-literes motor legnagyobb problémája 170 lóerős teljesítménye: pontosan 7 lóerővel erősebb az ideálisnál, ugyanis ha ‘csak’ 163 lóerős lenne, havi 22 ezer forint helyett 11 ezer forintnyi cégautó adó terhelné, márpedig köztudott, hogy ilyen autókat nálunk szinte csak cégre vásárolnak az emberek, ez pedig elég jelentős többletkiadás – 5 éves birtoklás esetén például plusz 660 ezer forint a cég büdzséjéből. Ha tehát egyetlen kívánságunk lehetne az Opelhez, az az lenne, hogy írjanak a forgalmiba a 125 helyett 120 kW-ot. Halkan megjegyzem, hogy a 165 lóerős 1,5 literes turbós benzinessel is ez a ‘gond’, ami ráadásul 2 lóerővel lépi túl a ‘drága’ határt.

Nagyon megéri a pénzét a 8-as automataMáskülönben azonos felszereltség esetén a 2-literes dízel 350 ezer forinttal kerül többe a 136 lovas (320 Nm) ‘egyhatosnál’, ami tolerálható különbség, ám (céges vásárlás esetén) a fenti pluszteherrel, továbbá az 1 literes többletfogyasztással kiegészítve a teljes birtoklási költséget (ún. TCO-t) már olyan nagy lesz a különbség, hogy nem éri meg a nagyobb motort választani. Főleg, hogy a tömegcsökkentés révén már az 1,6 literes is szépen viszi az Insigniát – utóbbinak annyi hátránya van, hogy a kisebb motorhoz csak a régi hatgangos automata társítható, tehát a remek 8-sebességes egység, ami nagyon megéri 500 ezer forintos felárát, a 2-literes motorok kiváltsága.

Csak 200 ezer forint a kombi felára - nagyon megériÖsszességében céges vásárlás esetén ár/érték arányban a tuti tipp a manuális váltós 136 lóerős motor, a magánvásárlók pedig válasszák bátran a finom 170 lovas dízel a ‘nyolcas’ automatával. A tesztelt dízel-automata hajtáslánccal listaáron 9,5 millió forinttól lehet beülni az Opel Insigniába az ötajtós Grand Sport kivitelt választva, ám a praktikum kedvelőinek sokkal inkább a 10 cm-rel hosszabb Sports Tourer kombit ajánljuk, ami 200 ezer forintos felárát nagyon megéri, és külön öröm, hogy a puttonyos formája (is) telitalálat, így a megjelenés terén sem jár kompromisszummal a fokozott praktikum.

A kategória egyik legjobb autója az új Opel InsigniaA lehetőségek tárháza szinte végtelen: az Insignia esetében felszereltségi szintből összesen hét áll rendelkezésre, de az extralistából külön-külön is csemegézhetünk. Bátor pipálgatással ijesztő szám kerekedhet ki a konfiguráció végén, ám halkan megjegyezzük, hogy az Insigniánál a listaárak tájékoztató jellegűek, így mindenképp érdemes egy ajánlatért befáradni egy (néhány) Opel kereskedésbe. A végén biztosan versenyképes lesz az Insignia ára...

Néhány szóban

Azt nem tudjuk, hogy még meddig lesz kapható az aktuális Opel Insignia, vagyis, hogy a PSA mikor állítja le a költséges gyártású, igényes, és a jelentős tömegcsökkenés ellenére óriásra nőtt középkategóriást, de azt tudjuk, hogy a modell remek választás, különösképp a mindössze 200 ezer forintos felár ellenében elérhető Sports Tourer kombi karosszériával.

Az utolsó 'igazi' Opel?Az utas- és csomagtér óriási, a futómű szuper, a komfort úgyszintén, az extrakínálat pedig egyedülálló – az Insignia sok szempontból a prémiumszintet képviseli. A 170 lóerős dízelmotor és 8-sebességes automataváltó kombinációja telitalálat, és bár a hajtáslánc nem a kategória leghatékonyabbja, az egészen kulturált dízel jó választás. Felára sem sok, így (céges vásárlás esetén) csak a magas, (11 ezer helyett) 22 ezer forintos havi cégautó adó szól ellene, ami minden 163 lóerőnél erősebb motort sújt. Az autó összességében minden szempontból szuper, az ideális hajtásláncot pedig az adott igények szerint, okosan kell kiválasztani – a választék szerencsére bőséges. A listaárak magasnak tűnnek, azonban érdemes betérni a kereskedésekbe, mert nagyon jó ajánlatokat lehet kapni az Opelnél.

Előnyök: Minden irányból egyedi formavilág; Az óriási karosszéria óriási utas- és csomagteret rejt; Kiváló kényelem és zajkomfort; Igényes belső kialakítás; Rengeteg jól működő extra; Jó ergonómia; Szuper futómű; Remek párost alkot a 170 lóerős dízel a 8-sebességes automatával; Egy jó korszak vélhetően utolsó képviselője az Opelnél; Kedvező ajánlati árak

Hátrányok: A hajtáslánc lehetne takarékosabb; Az óriási méretek és a nagy fordulókör miatt szűk helyeken kissé körülményes manőverezhetőség; Magas listaárak

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek
 

Kommentek